Negyedik rész

Június 18. kedd (2)

Tíz perces séta után egy érdekes barlang bejárathoz értünk. Bevallom kicsit ijesztő volt, Ryan látta is rajtam.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Kicsit félelmetes, mi van oda bent? - kérdeztem félve.
- Ne aggódj, tetszeni fog. - ölelt át.
Majd bementünk a barlangba, eleinte elég sötét volt, éppen hogy láttunk valamit, aztán ahogy haladtunk beljebb, gyönyörű szép kék fény szűrődött ki.
Lesokkoltam a látványtól, ilyet még sosem láttam, elképesztő, ahogy egy tó van a barlang közepén, sziklákkal körül véve, leírhatatlan élmény.
- Na, tetszik? - vigyorgott Ryan.
- Ez hihetetlen, nagyon tetszik. - feleltem még mindig csodálkozva.
- Látod, megmondtam nem kell aggódni - lökött meg kicsit.
- Naaaa gyertek máááár be a vízbe. - kiáltott Riley.
Elkezdtünk fürdőruhára vetkőzni, aztán mi is csatlakoztunk a többiekhez.
Nagyon kellemes volt a víz, körbe pillantva elhatároztam, hogy felmászok a sziklára, és onnan csodálok meg mindent. Mászás közben Ryan kiáltott oda nekem.
- Ha leesel, még meg is verlek. - mondta aggódva.
- Nyugiiii, vigyázok. - mosolyogva válaszoltam.
- Ajánlom is, ugyanis én felelek érted. - mondta.
Mikor felértem, leülve néztem a többieket, mikor észre vettem, hogy Riley nincs ott.
- Hééé fiúk, Riley merre van? - kérdeztem tőlük.
- Mögötted - kiáltották egyszerre és odafordultam.
- Te mit csinálsz ott? - kérdeztem Rileytól.
- Csináltam egy fantasztikus képet rólad - kuncogott.
- Kihagyhatatlan lett volna, igaz? - kérdeztem mosolyogva.
- Pontosan - nevetett.
Aztán beleugrott a vízbe, jól lefröcskölte a srácokat, akik ezért lenyomták a víz alá, persze csak óvatosan, én közben ezen a jeleneten jókat nevettem.
Két óra elteltével, elkezdtünk készülődni, hogy haza indulunk. Visszasétáltunk a kocsihoz, ahol Oliver felvetette azt az ötletet menjünk el enni. Mindenki rábólintott, ugyanis már nagyon éhesek voltunk.
A két fiú is velünk jött kocsival, mivel közben kiderült ide deszkával jöttek.
A mekibe érve Rileyval kerestünk egy üres asztalt, a fiúk közben kajátért mentek. Találtunk is egy jó helyet a teraszon, leültünk várni, közben beszélgettünk.
- Nagyon szupi volt ez a nap - mosolygott Riley.
- Szerintem is, remek helyre vittek minket. - vigyorogtam.
- Ha az első nap ilyen volt, milyen lesz a többi? - kuncogott Riley.
Közben megérkeztek a fiúk rengeteg kajával a kezükben. Sokat nevettünk, csoda, hogy nem tiltottak ki minket. Miután úgy jól laktunk, hogy megmozdulni alig bírtunk, elindultunk haza.
Útközben Olivert és Zaynt kiraktuk, aztán hazaérve fáradtan vonultunk be a házba.
- Sziasztok - köszönt Haley - jól éreztétek magatokat? - kérdezte.
- Szia - köszöntünk - Igen, nagyon jóóól - válaszoltuk.
Elmeséltünk neki mindent, a képeket is megnézegette, jót nevetgélt ő is velünk együtt.
Este kimerülten mentünk fel, letusoltunk, aztán az ágyban fekve felemésztettem a mai nap emlékeit, ami tényleg nagyon jó volt, és mosolyogva aludtam el.