Kilencedik rész

Június 22. szombat

A mai délelőtti napon nem sok mindent csináltunk. Haley itthon volt, így neki segítettünk takarítani, együtt készítettük az ebédet, ami nagyon viccesen telt.

- Ohhh a francba - kiáltott fel Riley.

- Mi az? - kérdezte tőle Haley.

- Cukrot tettem a húsra a só helyett - húzta el a száját.

- Semmi baj, add ide megoldom - mosolyogva kérte el tőle Haley.

- Akkor nem haragszol? - kérdezte félve.

- Hát szoktam én olyat? - lökte meg egy kicsit.

- Neeeem - felelte boldogan - akkor segítek Lexinek a sütiben. - jött oda hozzám.

- De a sütibe ne sót tegyél - nevetve mondta neki Haley.

Ezen mi is jót nevettünk, majd elkészültünk mindennel, közben Ryan is lejött.

- Kész vagytok már, éhen halok - mosolygott.

- Igen fiam, gyere ülj le - mondta neki Haley.

Ebéd közben elmeséltük Ryannek Riley alkotását, ezért ő félve kezdte el enni az ebédet, mi csak jókat nevettünk rajta, de végül elégedett volt, hogy nem volt édes a hús és nem sós a süti. :D Ebéd után skypen beszéltem anyáékkal.

- Szia kicsim, hogy érzitek magatokat? - kérdezte anya.

- Sziasztok. nagyon jól, Ryan minden fele elvisz minket... - meséltem lelkesen.

Fél órát beszéltem velük, elmeséltem az egész hetet elejétől a végéig, na jó azért az eltévedős rést kihagytam még mielőtt kiakadnának és értünk jönnének :D 

Lementem a nappaliba, ahol Riley és Ryan, Haleyt győzködtek. 

- Mi folyik itt? - érdeklődtem.

- Ma Jeremynél lesz egy házibuli és arról próbáljuk anyát meggyőzni, hogy engedjen el bennünket. - magyarázta Ryan.

Elég furán néztem, mivel Haley sosem tilt meg semmit, mindig engedékeny, múltkor sem akadt ki mikor eltévedtünk, ezért is kedvelem olyan nagyon. A gondolataimat Riley zavarta meg. 

- Lexiiii, nem mondasz semmit? - nézett rám Riley kérdőn.

Haleyra néztem aki komolyan ült ott, tényleg nem engedne el?!

- Azon gondolkodtam, mikor volt olyan, hogy téged győzködni kellene? Mindig mindent egyből megengedtél, akkor most mi lelt? - magyaráztam Haleyre nézve.

A többiek is csak figyelték, hogy mi történik, aikor Haley hirtelen  felállt és odajött hozzám.

- Lexi kicsim, ezért vagy te a kedvenc unokahúgom, mert olyan okos vagy. - mosolygott.

- De hisz én vagyok az egyetlen - mondtam vigyorogva. 

- Tudom, de miért nem tudtál még fél órát várni, olyan jól szórakoztam, ahogy könyörögtek nekem - nevetett már a mondat végénél.

- Anyaaaa, olyan vagy - mondta félig sértetten félig boldogan Ryan.

- Na menjetek készülődni, mielőtt meggondolom magam - utasított.

- Olyat te nem fogsz - incselkedtem vele. 

- Igaz - kacsintott rám - ja és lányok, mivel holnap úgyis egész nap aludni fogtok, ezért hétfőre tesszük a vásárlást. - mondta nekünk mosolyogva.

- Nem kell dolgoznod? - kérdeztem.

- Az a nap csak a miénk lesz.

- De jóóó - öleltük át.

- Na futás, mert itt hagy Ryan titeket. - mondta.

Felmentünk készülődni azon gondolkodtam mit vegyek fel. 

- Riley, ki kell öltözni? - kérdeztem. 

- Dehogy, fürdőruci, meg valami csini, ugyanis medencés party lesz- mondta lelkesen.

- Ohhh az más - mondtam nem túl lelkesen, mert tudtam megint nem úszom meg szárazon, ha a fiúk belendülnek.

Hamar elkészültünk. lent már vártak a fiúk, ugyanis Oli és Zayn közben idejöttek, hogy együtt menjünk.

- Mamuszkáitokat nem hozzátok? - kérdezte tőlünk Oli teljesen komolyan.

Rileyval egymásra néztünk, majd nagy lendülettel hátra löktük és párnákkal kezdtük el ütni.

- Oké, oké, nyugi, megadom magam - mondta.

- Hát haver, igazi vadmacskák laknak veled.- súgta Zayn Ryannek. 

- Te is kérsz? - indult meg felé Riley.

- Isten ments, én már itt se vagyok, megyek bulizni - feltett kézzel futott ki a kocsihoz.

- Helyes - nevettük el magunkat a többiekkel. 

Mi is utána mentünk, beszálltunk, majd elindultunk Jeremyhez. 

Nyolcadik rész

Június 21. péntek (2)

Néztem én, de egy csomó ember volt ott, aztán az egyik srác megindult felénk, a fiúk egyből felugrottak, mi is felálltunk Rileyval, aztán figyeltük a többieket.

- Hééé haver, ezt a meglepetést - ujjongott Oli.

- Nem úgy volt, hogy csak hétfőn jössz?- kérdezte Zayn?

- Talán baj, hogy előbb vissza jöttem hozzátok? Hát nem is örültök nekem? - kérdezte a srác.

- Ohh dehogy nem! - ugrott a hátára Ryan. - végre újra együtt a nagy csapat. - mondta neki. 

- Ők kik? - kérdezte a fiúktól.

- Jaj, bocsi, ő itt az unokatesóm Lexi - karolt át - ő pedig a barátnője Riley - mutatott Rileyra. - Lányok ő pedig a haverunk Jeremy. - mutatott be minket.

Áháá szóval ő Jeremy, hát mondhatni szóhoz sem jutottam, annyira ledöbbentem, csak bámultam őt annyira szép mosolya van, fura érzések keringtek bennem. 

- Sziasztok- köszönt nekünk.

- Szia - köszöntünk mi is.

Majd ismét leültünk, a srácok elmesélték Jeremynek, mivel töltöttük az elmúlt hetet, és mondhatni jókat nevetett azon ahogy elmesélték, hogy Riley belökött a tóba, majd amikor ők futottak velünk a tengerbe, aztán hirtelen felállt.

- Na ha már mind együtt vagyunk akkor bulizzunk egy jót. - mondta.

- Bulizzuuuuuunk - kiáltotta Zayn.

Nagyon jól elszórakoztunk rengeteget táncoltunk együtt, egy nagyon jó kép is készült a srácokról, amiről nem tudnak, mert épp elvoltak foglalva. :D aztán a part szélén állva néztem, ahogy megy le a nap, nagyon szép volt. 

- Héé Lex, tudsz úszni? - kiáltott oda Jeremy.

- Persze, miért? - kérdeztem vissza.

- Lexiiii fuuuuss - hallottam Riley hangját.

- Mi vaaaaan? - néztem oda, majd hirtelen vissza Jeremyre, aki rohant felém. Abban a pillanatban kapcsoltam, hogy már megint a vízbe akarnak hurcolni, na de azt már nem. :D 

Csak álltam és figyeltem, ahoyg Jeremy rohan felém, a többiek csak néztek, hogy most miért nem csinálok bármit is, és ahogy közelebb ért, és láttam, hogy lehajol, hogy felkapjon, arrébb ugrottam, Jeremy pedig meglepődött és nem bírt fékezni, így olyan szép hasast dobott a vízbe, hogy öröm volt nézni :D A többiek dőltek a nevetéstől, nem bírták abba hagyni. 

- Lexi ez király volt, felvettem videóra - mondta Oli nevetve. 

- Lex, légyszi segíts, azt hiszem nagyon beütöttem magam. - kért Jeremy.

Hirtelen megijedtem, mit tettem a fiúk is oda siettek, persze Olinak még mindig a telő a kezében, nem értem miért kell mindig mindent felvennie, de ő tudja.  

- Jézusom, jól vagy? - futottam oda hozzá.

- Nem tudom, felsegítenél. - kérte.

- Persze, add a kezed- utasítottam.

Megfogta a kezem, eközben a fiúk már kuncogtak, és mire kapcsoltam volna Jeremy a kezemnél fog rántott bele a vízbe. 

- Háhá nagyon vicces, remélem ezt is felvetted Oli - kérdeztem, mert már nem bírták úgy nevettek. 

- Még szép, hogy felvettem - mondta nevetve.

- Ugye nincs harag? - kérdezte cukin Jeremy.

- Nincs, most kvittek vagyunk - mosolyogtam rá. - de ha már vizesek vagyunk nem úszunk egyet? - kérdeztem.

- Dehogynem - felelte.
Egy jó darabig beúsztunk, aztán megálltunk kicsit pihenni, kinéztünk a partra, ahol a többiek épp Rileyt kergetik, de őt nehéz elkapni :D
- Hogy tetszik eddig itt? - kérdezte tőlem Jeremy.
- Nagyon tetszik, eddig még remekül érzem magam - mosolyogva válaszoltam.
- Ennek örülök, ezután is majd jól fogod, a srácokkal teszünk róla - nevetett. - Na verseny a partig - és már el is úszott.
- Hééé ez nem ér, csaláááás - kiáltottam, majd elkezdtem úszni utána. Bármennyire is próbáltam gyorsan úszni, képtelen voltam utol érni, a parthoz érve annyira elfáradtam, hogy kidőltem és csak néztem az eget.
- Na gyere, segítek felkelni - nyújtotta a kezét Jeremy.

Riley, Oli

- Köszi - nyújtottam én is.
Elindultunk a többiek felé, láttam, hogy Riley Olival beszélget, kaptam az alkalmon és gondoltam lefényképezem őket, de észre vett és hát Riley adta a formáját, ahogy szokta ha fényképezik. :D 

Odaültünk melléjük, és mi is beszélgettünk velük, késő este elkezdtünk készülni, hogy haza megyünk, így elköszöntünk a többiektől, hisz nem fértünk volna be az autóba így ők Jeremyvel mentek.
Otthon megköszöntük Ryannek, hogy elvitt minket, ő pedig megölelt minket, majd elmentünk lefeküdni. 

Hetedik rész

Június 21. péntek

Nem igazán tudtam aludni, ezért elég korán fel is keltem, egy tál müzlivel mentem a nappaliba, leültem tévét nézni, bár nem nagyon kötött le, még mindig a tegnapi napon jártak a gondolataim. 

- Jó reggelt kicsim, te már ilyen korán fent vagy? - kérdezte Haley.

- Jó reggelt, igen, nem igazán tudtam aludni. - mondtam neki.

- Mi a baj? Nekem elmondhatod, tudod, hogy én engedékenyebb vagyok mint a szüleid. - vigyorgott.

- Tegnap Rileyval kicsit felelőtlenül viselkedtünk, egyedül elmentünk a városba vásárolni meg nézelődni, mert Ryannek dolga volt, és mikor felhívtuk, hogy eltévedtünk, teljesen kiakadt és nagyon haragszik ránk. - mondtam el Haleynek mindent. 

- Teljesen igaza van Ryannek ugye tudod? - kérdezte.

- Igen, tudom, ezért is én meséltem el neked, és ha jön a büntetés azt is vállaljuk- mondtam szomorkodva.

- Ne aggódj, Ryan megnyugszik és minden rendben lesz, ami a büntetést illeti, mikor adtam én neked bármikor is? - mosolygott.

- Őőőő... - gondolkodtam el egy pár percig, - soha...-  néztem rá mosolyogva.

- Na látod - nevetett. - De ígérj meg nekem valamit, és Rileynak is mond meg, hogy többet ilyet nem csináltok, inkább szóljatok nekem, ha Ryan nem ér rá, és akkor szakítok rátok időt, rendben van? - kérdezte.

- Igen, megígérem, szeretlek Haley - öleltem át.

- Én is szeretlek édesem - ölelt vissza. - na de mesélj, merre voltatok, miket vásároltatok? - kíváncsiskodott.

Elmeséltem neki merre voltunk és mondtam megmutatom majd amiket vettünk, és persze jókat nevetett az eltévedésünk sztoriján is, ezért is szeretem őt annyira, ő nem lesz azonnal ideges ilyen dolgok végett, akár csak apa, nem hiába testvérek, bezzeg anya, na ő egyből tartott volna egy kisebb előadást nekünk :D 

Haley közben elment dolgozni, én meg elmostam a tálkát amiből ettem, majd felmentem, Riley épp gépezett.

- Hát te? Fent vagy és nem is mész enni? - kérdeztem meglepve, ugyanis neki mindig az az első ha felkel hogy irány a konyha. 

- De már voltam, csak annyira beszélgettetek Haleyval, nem akartam zavarni- kuncogott.

- Ohh értem, na és kivel dumcsizol korán reggel? - érdeklődtem.

- Olival, kérdezte megyünk e a ma esti buliba ami a parton lesz. - mondta

- Mit mondtál válaszul neki?

- Na ná, hogy megyünk - kuncogott.

- Nem hiszem, hogy Ryan engedné a tegnapi után. - mondtam félve.

- Nyugi estére tuti kiheveri, úgy hogy csajszi, ma paaaaartyzuk - kiáltotta örömében.

Én csak figyeltem és vigyorogtam, ahogy lelkesen folytatta a beszélgetést Olival facen, ha már ugyis szóba jött, felnéztem én is történt e valami, ami azt illeti két levelem jött az egyik Bentől, juj szegénynek elfelejtettem írni, a másik Jackietől, na ez meglepett, vajon mit akarhat még ilyenkor is. Először Jackiet olvastam el.

"Hello Lexi!

Ugye még nem zárkóztál be a szobádba bánatodban, hogy a nyarad ismételten a semmivel telik?! :)

Bezzeg az én nyaram egyszerűen fantasztikus, de te ezt úgy sem értheted. 

Puszi Jackie"

Ez a csaj egyszerűen be van kattanva, fogalma sincs az életemről, csak a fejébe vette, hogy engem piszkáljon mióta beléptem az osztályba, meg hogy  én nekem mindig unalmasan telnek a napjaim, pedig ha tudná, hogy nem így van, tuti ledöbbenne :D 

"Szia Jackie!

Nem, képzeld nem zárkóztam be a szobámba, sőt a szobám közelében sem vagyok, még Londonban sem, de még a várostól is elég messze, nehogy kísértésbe essem és téged meglátogassalak :D Amit tudom, hogy nagyon bánsz, hisz annyira hiányzom neked, hogy a fantasztikus nyaradat azzal töltöd, hogy nekem írsz levelet, aminek én csak örülni tudok :) Igyekszem majd sűrűbben írni neked, csak hát elég elfoglalt vagyok! :)

Puszi Lexi"

Nem is értem, mit gondolt, hogy majd sírva összetörök és hagyom, hogy piszkáljon, hát tévedett, mert én nem az a lány vagyok és eddig a próbálkozásaiban mindig alul maradt. :D

Majd elolvastam Ben üzenetét is, szegény tényleg nagyon kiment a fejemből.

"Szia Lexi!

Mi van veled csajszi, nagyon eltűntél, azért ugye nem esett bajod? Majd írj, mert várom ám a leveledet.

Ben"

"Szia Ben!

Jaj ne haragudj, annyi minden történt, hogy időm és erőm sem volt géphez ülni, de most itt vagyok és írok neked :) A napjaink jól telnek, voltunk tengerparton városban vásárolni, és ma este partyzni megyünk a partra :) Röviden ennyi, remélem neked is mozgalmasan telik, és ne aggódj nem vesztem el, ahogy lesz időm írni fogok. :)

Puszi Lexi"

Riley eközben a szekrény előtt csípőre tett kézzel ácsorgott és jobbra balra döntötte a fejét, ami elég vicces volt. 

- Mit csinálsz? - kérdeztem vigyorogva.
- Nézem a ruhákat, hogy mit vehetnék fel estére. - válaszolta.
- Ahhoz minek ingatod a fejed? - néztem furán.
- Ja, nem tudom, hátha ki rázódik belőle mi legyen. - nevette el magát, persze ezt én sem tudtam nevetés nélkül hagyni.
- Nem teljesen mindegy mit veszel fel, mindenben jól nézel ki és úgy is a partra megyünk, valószínű a vízben fogsz kikötni szóval fürdőruha mindenképpen - mondtam nevetve.
- Hogy te milyen okos vagy - csillant fel a szeme.
Egyszer csak kopogtak, és Ryan lépett be az ajtón, egyből komolyan néztünk mind a ketten rá.
- Csináltam ebédet, jöttök enni? - kérdezte
- Igen, megyünk - mondtuk.
Majd elindultunk le a konyhába ahol már ki volt készítve az ebéd. Néma csendben ettünk, amikor Ryan felnézett.
- Anya felhívott, elmondta, hogy beszéltél vele a tegnapi napról - mondta nekem.
- Igen, elmondtam mindent neki - mondtam.
- Oké, akkor ezek szerint most már okosabbak lesztek. - mondta
- Igen - feleltük egyszerre.
- Helyes - nézett még mindig komolyan.
Folytattuk az ebédet, Riley közben küldözgette a jeleket, hogy említsem meg Ryannak az estét, de nem voltam benne biztos, hogy ez remek ötlet. De mikor ránéztem elvigyorogta magát.
- Csak nem az esti bulit szeretnétek megkérdezni tőlem? - vigyorgott tovább.
- Ööö.. de igen..- válaszoltam félve.
- Honnan tudod? - kérdezte hirtelen Riley tőle.
- Oli hívott, mielőtt bementem hozzátok, hogy vigyelek benneteket is.- felelte.
- És...viszel? - nézett cukin rá Riley.
- Persze, hogy elviszlek, hisz nem vagyok én olyan gonosz - nevette el magát.
- Ez aaaaaaaaaaazz - ugrált Riley örömében.
Hát igen, Ryan is olyan mint Haley, egyszerűen nem tudnak sokáig haragudni, ezért is szeretem őket olyan nagyon. Felálltam és odamentem hozzá, hogy megöleljem, ő is visszaölelt, majd adott egy puszit.
- Cserébe ti mosogattok - nevette el magát, és már ott sem volt.
- Ohhh neeeee máááááár - kiáltottunk utána.
Végül gyors elmosogattunk eltörölgettünk és a helyére pakoltunk mindent.
Kicsit kifeküdtünk napozni, aztán Ryan szólt, hogy ideje lenne készülődni, hamarosan indulunk.
Felmentünk, hogy felöltözzünk, amikor kopogtak.
- Nem igaz, mennyit tudtok készülődni - mondta kintről.
- Nyugi, már kész vagyunk - nyitottam ki az ajtót.
- Akkor induljunk- mondta.
Beültünk a kocsijába, felvettük út közben Olit és Zaynt, aztán odaértünk a partra, ahol már voltak azért elég sokan, oda mentünk a tömeghez, Rileyval egyből táncra perdültünk és a fiúk is csatlakoztak.
Mikor már kicsit elfáradtunk leültünk a homokba, és Oli elüvöltötte magát.
- Úristeeeeeeeeeeeeeeeeeen, nézzétek ki van ott - üvöltött és mindenki abba az irányba nézett amerre mutatott.

Hatodik rész

Június 20. csütörtök

Ma reggel a konyhába lépve, meglepve láttam, hogy Ryan reggelit készít nem is akár hogyan, titokban gyors lefotóztam, amíg nem vett észre :D 

Ryan

- Jó reggelt - köszönt - kérsz? - kínált meg.

- Jó reggelt, igen kérek, köszi - feleltem.

- Riley még alszik? - kérdezte.

- Igen - mondtam mosolyogva.

- Nem is értem, hogy bír ennyit aludni - nevetett.

- Hát ő már csak ilyen - mondtam vigyorogva.

- Ki milyen? - kérdezte belépve Riley.

- Senki se milyen - feleltük egyszerre.

- Oké, kapok én is? - kérdezte.

- Hát persze, parancsolj - adott neki Ryan.

Reggelizés közben beszélgettünk, Ryan mondta, hogy ma van egy kis dolga, így egyedül leszünk. Mondtuk neki, hogy ne aggódjon, minden rendben lesz. Majd ő el is ment, mi pedig kimentünk az udvarra napozni. Azon tanakodtunk, hogy mit csinálhatnánk ma, amikor Riley hirtelen felkiáltott.

- Uhhh Lexi menjünk el a városba körülnézni meg talán egy kicsit vásárolgatni. - ugrált.

- Hát nem is tudom, és ha eltévedünk, azért nem egy kis város. - mondtam kicsit aggódva.

- Nyugi már, van szánk ha esetleg eltévednénk, majd megkérdezünk valakit. - mondta.

- Jól van menjünk akkor - adtam be a derekam.

Walk Of Fame

Gyors mentünk felöltözni, aztán elindultunk a városba, amikor odaértünk, nagyon sok kirakatot csodáltunk meg, rengeteg üzletbe mentünk be, mindegyikben 10-15 percet biztosan eltöltöttünk, de hát lányok vagyok, alap hogy sok időt töltünk nézelődéssel, vásárlással. :D Vettünk pár felsőt és új fürdő ruhákat is amik nagyon szépek voltak. Tovább sétáltunk és megláttunk csillagokat a járdán, és akkor esett le hogy ez a Walk Of Fame.

Megcsodáltuk a járdát, sok híresség nevét megtaláltuk, persze azonnal elkezdtünk fényképezni, mert ez nem mindennapi élmény azért :) 

Lexi

Miután kellőképpen kicsodáltuk magunkat, gy döntöttünk beülünk valahova enni és meg inni valamit, a közelben találtunk is egy kis Kávézóba. Én rendeltem egy Csokis Cappuccinot egy Csokis Croissanttal, Riley pedig egy Vaníliás Cappuccinot egy Vaníliás Croissanttal. Eszegetés közben beszélgettünk, majd mellettem észrevettem pár újságot, gondoltam belenézek egybe, Riley egyből kapott az alkalmon és ismét fotózgatott, mániája minden percben képeket készíteni. :D Amikor végeztünk, elindultunk és egy szép parkhoz értünk, ott úgy döntöttünk kicsit sétálunk, közben beszélgetünk, végül eldöntöttük, hogy mindenképpen meg kell ismételnünk a mai napot. 

Elindultunk haza felé, csak akadt egy kis gond, ugyanis fogalmunk sincs merre kell menni, olyan sok helyen mentünk, és nem emlékeztünk merre kell menni.

- Riley, megmondtam, hogy ez nem jó ötlet, most mi lesz, hogyan jutunk haza? - kezdtem kétségbe esni.

- Nyugi, mindjárt megkérdezek valakit. - mondta - addig te maradj itt a padon. - utasított. 

Leültem a padra, addig Riley elment megkérdezni valakit merre is induljunk, de közben folyamatosan figyeltem ne hogy őt is szem elöl veszítsem. Olyan 10 perc múlva vissza is jött és leült mellém.

- Hát drága barátnőm az a nagy harci helyzet, hogy itt ragadtunk. - mondta mosolyogva.

- Te ezt viccesnek találod? - kérdeztem teljesen kétségbe esve most már.

- Szerintem vicces - nevetett.

- Ezt nem hiszem el Riley, miért is kellett bele mennem- kérdetem szinte magamtól.

- Nyugi már felhívjuk Ryant, biztosan értünk jön. - mondta.

- Hát perszeeee, aztán meg jól leszid minket, amiért ilyen ostobák voltunk. - mondtam már tök idegesen.

Majd elővettem a telefonom, és tárcsáztam Ryant, ötödik csengésre csak felvette.

- Szia Lexi, minden rendben? - kérdezte.

- Szia, ami azt illeti nincs, de kérlek ne akadj ki. - mondtam félve.

- Mi történt? Mond mááár! - sürgetett aggódva.

- Eljöttünk a városba kicsit, de eltévedtünk és nem találunk haza. - mondtam neki.

- Merre vagytok? - kérdezte.

- A Walk Of Fame végén egy kávézó melletti parkban - feleltem.

- Oké ne mozduljatok, mindjárt ott vagyok, de ne hogy azt higgyétek hogy ennyivel megúsztátok. - mondta mérgesen. Majd letette, mi pedig vártunk, hogy értünk jöjjön. fél óra múlva meg is érkezett.

- Na indulás a kocsiba- utasított minket. 

- Rendben, de ne legyél már ilyen mérges - mondta neki Riley.

Nem válaszolt neki, aztán a kocsiba beszálltunk és elindultunk, egyszer csak Ryan válaszolt még az előző mondatra.

- Ne legyek mérges? Mi van ha valami bajotok esik? Legalább szóltatok volna, hogy eljöttök, vagy mondjátok reggel, hogy hozzalak el benneteket, és akkor egy bizonyos időt megbeszélünk amire visszajövök, de nem ti a fejetekbe vettétek, hogy egyedül neki vágtok a nagyvárosnak, amit nem is ismertek, nagyon felelőtlenek voltatok most. Arról nem is beszélve ha haza érek én is és anya is, és nem találunk ott titeket, totál kiakadtunk volna. - mondta el ezt egy szuszra.

- Teljesen igazad van, ne haragudj ránk, soha többet nem csinálunk ilyet - mondtam szomorúan.

- Azt garantálom, hogy több ilyen nem lesz, ugyanis nem mentek többet sehova egyedül. - közölte.

Haza érkezve, kiszálltunk a kocsiból majd mi felmentünk a szobánkba, és elpakoltuk amiket vettünk. Aztán úgy döntöttünk estig megnézünk egy filmet, hiába volt vígjáték, valahogy egyikünk sem tudott nevetni rajta, annyira megviselt minket ahogy Ryan kiakadt miattunk, bíztunk benne, hogy reggelre majd kicsit megenyhül. 

Ötödik rész

Június 19. szerda

Reggel hatalmas dörömbölésre riadtunk fel.

- Ébresztőőőőőő hét alvók, hasatokra süt a nap - kiabált közben ütötte az ajtót Oli.

- Ajjjj Oli, ne máááár, te amugy mit keresel itt ilyen korán? - nyöszörögtem az ágyból.

- Milyen korán, hisz lassan 11 óra - mondta.

A telomra pillantottam és tényleg majd nem 11 órát mutatott, néztem csodálkozva.

- Na, felkeltek már végre egyedül is vagy menjek be segíteni - nevetett.

- Be ne merészelj jönni - mondtuk egyszerre Rileyval.

- Akkor igyekezzetek, 5 percetetek van - utasított - különben vissza jövök és ahogy lesztek úgy foglak levinni a kocsiba titeket - mondta hangosan nevetve. 

Erre a mondatra, mint a villám úgy ugrottunk ki az ágyból Rileyval és kerek 4 perc alatt elkészültünk és a nappaliba siettünk a fiúkhoz.

- Készen is vagyunk - lihegtem.

- Nagyszerű - mondta Oli mosolyogva.

- Ugye azért felvesztek valami mást a lábatokra - szólt oda nevetve Ryan.

Abban a pillanatban egyszerre néztünk le a lábunkra, otthoni mamuszka volt rajtunk, gyors mentünk átcserélni, de közben hallottuk a fiúk hangos nevetését.

- Na jó, most már remélem kinevettétek magatokat - szóltam oda mikor visszaértem.

- Nem még nem - nevetett tovább Zayn. 

- Na jó, talán most - szólt Oli - vagy inkább mégse -  röhögött tovább.

Karba tett kézzel álltunk és mosolyogva figyeltük mikor hagyják abba, közben Riley csinált nekünk egy szendvicset, úgy 20 perces nevetőgörcs után sikeresen elindultunk.

- Ma merre megyünk? - kíváncsiskodott Riley. 

- Majd meglátod - felelte mosolyogva Oli.

- Miért vagytok ilyen titokzatosak - kérdeztem.

- Ez benne a poén - nevetett Ryan.

- Hát jó - hagytam rájuk.

Megérkeztünk a tengerpartra, Rileyval ennek nagyon örültünk, mindig azt terveztük, hogy majd itt szépen lebarnulunk, rengeteget úszunk és remekül érezzük magunkat, és most eljött a megvalósítás ideje.

A fiúk a szörfdeszkáikat vették ki a kocsiból, kicsit meg is lepődtem, hogy eddig fel sem tűnt, hogy ott vannak. Kerestünk egy jó helyet, ahol lepakolhatunk, Rileyval egyből levetkőztünk, bekentük magunkat napolajjal, a fiúk meg egyből indultak a vízbe.

A napágyon fekve, ahogy figyeltük a fiúkat, ledöbbentünk mennyire ügyesek, olyan trükköket csináltak, amit eddig talán csak tévében láttunk, vagy még ott sem.

Kis idő elteltével a srácok kijöttek a vízből, természetesen direkt lefröcsköltek minket, majd beszélgettünk arról, hogy mennyire jól szörföznek. 

- Nekem nagyon tetszik, nehéz megtanulni? - kérdezte Riley.

- Elég sok idő és kitartás kell  hozzá. - magyarázta neki Oli.

Míg figyeltem, ahogy beszélnek, egyszer csak Ryan a vállára kapott és futni kezdett velem a víz felé.

- Neeeeeeeeee Ryan - sikitottam - tegyél leeee - kértem.

- Esélytelen - nevetett - most úszni fogsz. - mondta. 

Abban a pillanatban, mikor elfogadható mély lett a víz, beledobott.

Lexi

Feljöttem a felszínre, láttam, hogy Oli ugyan így  Rileyval tart felénk, majd mellettem landolt ő is. A fiúk persze jót szórakoztak ezen, Rileyval egymásra pillantottunk és mikor a fiúk nem figyeltek, lenyomtuk őket a víz alá, elég jól meglepődtek ezen és fordult a kocka, mi kezdtünk el nevetni, hogy sikerült meglepnünk őket. Majd megkértem Ryant, had üljek a nyakába, Riley pedig Oli nyakába és így szórakoztunk, hogy ki tudja a másikat lelökni, Zayn volt a bíró, aki nagyon jól szórakozott azon, hogy nem sikerül egyikünknek sem lelökni a másikat. Végül Rileyt ledöntöttem és ezel mi nyertünk :D 

Riley

A partra kiérve napoztunk még egy kicsit, közben a srácok elmentek kajáért, mi

úgy döntöttünk csinálunk pár képet, amik egész jól sikerültek.

Miután a fiúk visszaértek, megettük a sok Hot dogot, hozzá Colát ittunk.

Este fele hazaindultunk, a fiúk átjöttek, hogy valamilyen foci meccset együtt megnézzenek.

Rileyval készítettünk Popcorntm Chipset tettünk ki, meg sok üdítőt és csatlakoztunk a fiúkhoz.

Elég izgalmas volt, végig kiabálták az egészet.

- Neee, hát mit csinálsz? - üvöltötte Ryan.

- Ilyet kihagyni- mondta mérgesen Oli.

Mi csak néztük és mosolyogtunk, hogy mit művelnek, végül aztán az a csapat nyert akiknek szurkoltak, úgy hogy boldogság volt., nyugodtan fognak ezek után aludni. :D 

Negyedik rész

Június 18. kedd (2)

Tíz perces séta után egy érdekes barlang bejárathoz értünk. Bevallom kicsit ijesztő volt, Ryan látta is rajtam.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Kicsit félelmetes, mi van oda bent? - kérdeztem félve.
- Ne aggódj, tetszeni fog. - ölelt át.
Majd bementünk a barlangba, eleinte elég sötét volt, éppen hogy láttunk valamit, aztán ahogy haladtunk beljebb, gyönyörű szép kék fény szűrődött ki.
Lesokkoltam a látványtól, ilyet még sosem láttam, elképesztő, ahogy egy tó van a barlang közepén, sziklákkal körül véve, leírhatatlan élmény.
- Na, tetszik? - vigyorgott Ryan.
- Ez hihetetlen, nagyon tetszik. - feleltem még mindig csodálkozva.
- Látod, megmondtam nem kell aggódni - lökött meg kicsit.
- Naaaa gyertek máááár be a vízbe. - kiáltott Riley.
Elkezdtünk fürdőruhára vetkőzni, aztán mi is csatlakoztunk a többiekhez.
Nagyon kellemes volt a víz, körbe pillantva elhatároztam, hogy felmászok a sziklára, és onnan csodálok meg mindent. Mászás közben Ryan kiáltott oda nekem.
- Ha leesel, még meg is verlek. - mondta aggódva.
- Nyugiiii, vigyázok. - mosolyogva válaszoltam.
- Ajánlom is, ugyanis én felelek érted. - mondta.
Mikor felértem, leülve néztem a többieket, mikor észre vettem, hogy Riley nincs ott.
- Hééé fiúk, Riley merre van? - kérdeztem tőlük.
- Mögötted - kiáltották egyszerre és odafordultam.
- Te mit csinálsz ott? - kérdeztem Rileytól.
- Csináltam egy fantasztikus képet rólad - kuncogott.
- Kihagyhatatlan lett volna, igaz? - kérdeztem mosolyogva.
- Pontosan - nevetett.
Aztán beleugrott a vízbe, jól lefröcskölte a srácokat, akik ezért lenyomták a víz alá, persze csak óvatosan, én közben ezen a jeleneten jókat nevettem.
Két óra elteltével, elkezdtünk készülődni, hogy haza indulunk. Visszasétáltunk a kocsihoz, ahol Oliver felvetette azt az ötletet menjünk el enni. Mindenki rábólintott, ugyanis már nagyon éhesek voltunk.
A két fiú is velünk jött kocsival, mivel közben kiderült ide deszkával jöttek.
A mekibe érve Rileyval kerestünk egy üres asztalt, a fiúk közben kajátért mentek. Találtunk is egy jó helyet a teraszon, leültünk várni, közben beszélgettünk.
- Nagyon szupi volt ez a nap - mosolygott Riley.
- Szerintem is, remek helyre vittek minket. - vigyorogtam.
- Ha az első nap ilyen volt, milyen lesz a többi? - kuncogott Riley.
Közben megérkeztek a fiúk rengeteg kajával a kezükben. Sokat nevettünk, csoda, hogy nem tiltottak ki minket. Miután úgy jól laktunk, hogy megmozdulni alig bírtunk, elindultunk haza.
Útközben Olivert és Zaynt kiraktuk, aztán hazaérve fáradtan vonultunk be a házba.
- Sziasztok - köszönt Haley - jól éreztétek magatokat? - kérdezte.
- Szia - köszöntünk - Igen, nagyon jóóól - válaszoltuk.
Elmeséltünk neki mindent, a képeket is megnézegette, jót nevetgélt ő is velünk együtt.
Este kimerülten mentünk fel, letusoltunk, aztán az ágyban fekve felemésztettem a mai nap emlékeit, ami tényleg nagyon jó volt, és mosolyogva aludtam el.

Harmadik rész

Június 18. kedd

Reggel gyönyörű napsütésre ébredtem, ahogy beszűrődött az ablakon. Odamentem, a teraszra kilépve kellemes nyári illat csapott meg. Pár percig még nézelődtem, majd úgy döntöttem felnézek Facebookra. Jött pár értesítésem, az egyik barátjelölés, aki nem más volt, mint Ben. :D Visszajelöltem neki, aztán láttam, hogy üzenetet is hagyott.

"Szia Lexi! :)

Remélem sikeresen megérkeztetek és nem volt nagyon vészes a repülés :D

Na jó Nyarat, majd írj ha lesz időd és kedved.

Ben :D "

Nagyon rendes volt tőle, hogy gondolt ránk, gyors válaszoltam is neki.

"Szia Ben! :) 

Igen sikeresen megérkeztünk, kicsit féltünk a repüléstől, de nagyon jó volt.

Neked is Szép Nyarat.

Puszi Lexi :)" 

Közben Riley is felébredt, meséltem neki, hogy Ben irt, aminek ő is örült.

Felöltöztünk, majd elindultunk le, hogy reggelizzünk. 

A lépcsőnél Ryan szólt utánunk.

- Hé csajszik, van kedvetek eljönni velem? - kérdezte tőlünk.

- Persze, de hová? - kíváncsiskodtam.

- Az legyen meglepetés - válaszolta huncutul. 

- Rendben - feleltük vigyorogva.

- Ja, és csajok....- vigyorgott- egy jó tanács, Los Angelesben elhagyhatatlan kellék a fürdőruha - mondta nevetve. 

Majd lementünk reggelizni. Haley is épp a konyhában ült a laptopján nézett valamit.

Ryan mondta neki, hogy elvisz minket magával, aminek nagyon örült, ugyanis neki sokat kell dolgoznia.

Reggeli után, Ryan tanácsára felmentünk, hogy fürdőruhát vegyünk a ruhánk alá, majd lementünk hozzá.

- Na végreeee, már azt hittem elvittek az ufók benneteket. - nevetgélt Ryan.

- Nagyon vicces - mondtam neki mosolyogva, majd a vállába bokszoltam, amin csak mosolygott.

Beültünk a kocsijába, és elindultunk a titokzatos helyre. Fél óra múlva megérkeztünk egy parkolóba, kiszálltunk, majd két srác jött oda hozzánk. Ryan köszönt nekik olyan fiús kéz köszönéssel, mi csak figyeltük őket, aztán felénk fordultak.
- Srácok, ő itt Lexi, az unokatesóm, ő pedig a barátnője Riley - muatott be minket.
- Ők pedig a haverjaim, Oliver és Zayn - mutatott rájuk.
- Sziasztok - köszöntünk Rileyval.
- Sziasztok - köszöntek ők is.
- Jeremy merre van? - kérdezte Ryan a fiúktól?
- Elutazott erre a hétre a nagyszüleihez - válaszolt Oliver.
- De az üzeni, nélküle ne merjünk semmi hülyeséget csinálni - mondta nevetve Zayn.
- Semmi esetre sem  - mondta Ryan.
- Akkor indulhatunk? - kérdezte Oliver.
Mindenki egyetértően bólintott, aztán elindultunk oda, amiről nekünk még mindig fogalmunk sem volt.
A fiúk nagyon jó fejek egész úton dőlt belőlük a hülyeség, minket is kérdezgettek folyamatosan.
- Lexi, milyen ételt szolgáltak fel a repülőn? - érdeklődött Zayn.
- Fogalmam sincs, én anyukám szendvicsét ettem - mondtam mosolyogva - de miért is érdekel téged ez ennyire? - kérdeztem.
- Kíváncsiságból, és a szendvicstől nem lettél rosszul, ahogy rázkódott a gép? - kérdezte vigyorogva.
- Őszintén szólva, nem ezzel voltam elfoglalva - vigyorogtam.
- Kár, pedig bíztam benne, hogy Riley talán a rosszullétedről csinált képet. - nevette el magát.
- Hát ez nem jött be haver - mondta neki Ryan nevetve.
Egy óra séta után megérkeztünk végre arra a helyre ami Ryan annyira titkolt, és nem bántam meg, hogy nem mondta el, mert így hatalmas élményben volt részünk. Rileyval csak csodáltunk milyen szép ez a hely, egy kis víz esés aminek az alján egy tavacska.
- Lányok, csukjátok be a szátokat, még a végén egy kis légy belerepül. - nevetett Oliver.
- Jól van naaaa, de annyira széééép - mondta neki Riley.
Majd oda állt a széléhez és kitárta a karjait és beszívta a friss levegőt. Én kaptam az alkalmon és lefotóztam, ami szerintem jó kép lett :D
A srácok egyből fürdőnadrágra vetkőztek, és azzal a lendülettel bele is ugrottak a vízbe, Rileyt le is fröcskölték, amin elkezdtem nevetni, egyszer csak Riley megindult felém, és mire feleszméltem volna már repültünk is a vízbe, ugyanis átölelve döntött a vízbe, mikor feljöttem a felszínre meglepődve figyeltem, hogy mindenki szakad a nevetéstől.
- Ez király volt Riley- kiáltották a fiúk egyszerre nevetés közben, amit persze nem bírtak abba hagyni és hát átgondolva az egészet, tényleg nagyon vicces lehetett :D
Nagyon jól elszórakoztunk egy kis idő után kiültünk Rileyval megszáradni, hát igen kellett neki ruhástól beleugrania velem együtt :D
Miután megszáradtunk a fiúk is elindultak kifelé.
- Mit szólnátok egy újabb kalandhoz? - kérdezte tőlünk Zayn.
- Még is milyen kalandhoz? - kérdeztem tőle.
- Legyen meglepetés.- mosolygott.
- Hát jól van. - válaszoltam.
Hihetetlen, hogy itt mindenki ilyen titokzatos, de sebaj, biztos egy újabb remek helyre fognak vinni minket. Közben Ryan kiáltása zökkentett ki a gondolatomból, ugyanis elindultak, utánuk mentem, így utunkat vettük az újabb meglepi helyre.

Második rész

Június 16. vasárnap

Az ébresztőm megszólalása előtt már megébredtem, annyira izgatott voltam a mai nap miatt.

Riley még aludt, én lementem a konyhába, ahol anyu épp Manónak adott enni. Köszöntem anyunak, majd felültem a pultra egy üveg vízzel. 

- Milyen korán megébredtél, izgatott vagy az út miatt? - kérdezte anyu mosolyogva.

- Igen, már nagyon vártam, de egy kicsit félek a repüléstől. - mondtam.

- Kicsim, minden rendben lesz, ne aggódj. -  simította meg a fejem.

- Köszi anyu, szeretlek. 

- Én is téged, kicsim, na de menj keltsd fel Rileyt, aztán gyertek reggelizni. - kérte.

- Oké - és már futottam is.

Ahogy felértem, egyből ráugrottam Rileyra. 

- Riley, ébresztőőőőő - kiabáltam, közben ráztam őt.

- Ne mááááár Lexiiiiii, olyan szépet álmodtam. -felelte.

- Nem baj, ideje elkészülni és reggelizni.

- Csak még öt perc. - kérlelte.

- Szó se lehet róla - és azzal a lendülettel lerántottam a takaróval együtt.

Ő leesett én meg hátra dőltem, ezen mind a ketten elkezdtünk nevetni.

Miután feltápászkodtunk kiválasztottuk a megfelelő ruhát és felöltöztünk.

Lementünk reggelizni, anyu palacsintát csinált csoki öntettel, nagyon finom volt, ez a kedvencünk Rileyval.

Reggeli után bepakoltunk a kocsiba, majd elköszöntem Manótól, közben apu megkérdezte mindenünk megvan e, mire lelkesen bólogattunk, majd elindultunk.

A reptérre érve egyre jobban izgultunk. A jegyeket megkapva leültünk várakozni.

Mikor meghallottuk, hogy a Los Angelesbe tartó gép utasait hívják, elköszöntünk anyáéktól s a lelkünkre kötötték, hogy vigyázzunk egymásra. 

Rileyval felszálltunk a gépre és az ablak mellé ültem, ugyanis Riley is nagyon félt, úgy gondolta, ha nem lát ki jobb lesz. Majd kis rázkódással a gép felszállt és megkezdtük hosszú repülő utunkat. Persze mind a ketten zenét hallgattunk és jó pár óra után elaludtunk. 

Mikor megébredtem, arra lettem figyelmes, hogy este van de nem vasárnap hanem már hétfő. Pár perc után leesett, hát hogy az idő eltolódás miatt :D 

A pilóta bemondta, hogy hamarosan leszállunk.

- Riley, kelj fel, hamarosan leszállunk. - szóltam

- Hány óra van? - kérdezte komásan.

- Este hét óra. - feleltem.

- Még csak, akkor minek ébresztettél fel? - kérdezte.

- Hétfő, este hét....- válaszotlam kuncogva.

- Ohhh vagy úgy..- nevette el magát.

A gép leszállása után elindultunk a bőröndjeinkért, majd a kijáratnál nagynénémet, Haleyt pillantottuk meg unokatesómmal. 

- Ott van Haley. - mondtam lelkesen.

- Ki az a srác aki vele van? - kérdezte Riley.

- Az unokatesóm, Ryan. - válaszoltam.

- Nem is meséltél róla, pedig nagyon helyes. - kuncogott.

- Szemed le vedd róla. - löktem meg nevetve. 

Majd ezen mind a ketten jót nevettünk.

Haley boldogan ölelt át minket.

- Lányok, jó hogy végre itt vagytok, már nagyon vártunk benneteket. - mondta Haley.

- Mi is nagyon örülünk. - feleltük.

- Sziasztok. - köszönt Ryan.

- Szia - köszöntünk egyszerre.

Ryan segített a bőröndöket hozni, aztán berakta a kocsiba. Közben folyton kérdezett minket milyen volt az út, hogy tetszett a repülés és ehhez hasonló kérdések amikre lelkesen válaszoltunk. 

Útban hazafelé Rileyval Los Angeles csodásan kivilágított utcáit, épületeit néztük, ami nagyon szép volt.

Mikor hazaértünk a szobánkban kipakoltunk, majd lementünk vacsizni.

Vacsora után lefürödtünk, aztán hulla fáradtan feküdtünk le. 

Első rész

Június 15. szombat

Már nagyon vártam ezt a napot, hogy miért, mert ma van az utolsó nap a suliban, vagyis az évzáró napja.

Miután elkészültem, a földszinten anyával futottam össze.

- Jó reggelt, kicsim! - köszönt.

- Jó reggelt, anya! - mondtam.

- Elkezdtél már becsomagolni? - kérdezte.

- Még nem! - hajtottam le a fejem.

- Akkor amint hazaértél, légyszíves kezd el! - kért.

- Rendben - majd elindultam a suliba.

A kapuban már Riley türelmetlenül várt, ugyanis kicsit késésben voltunk.

- Na végre már, azt hittem nekem kell bemennem kirángatnom téged - mondta nevetve barátnőm.

- Jól van naaaaa! - válaszoltam kuncogva, majd gyors léptekkel rohantunk a suliba.

Az évzáró, mint minden ünnepség dögunalmas volt, mi Rileyval végig beszélgettük az egészet, ünnepség után a teremben vártunk, míg az osztályfőnök jön és megkaphassuk a bizonyítványainkat. 

Várakozás közben Jackie jött oda hozzánk, azzal a gonosz vigyorával. 

Jackie az iskola Dívája, a suli legmenőbb srácával van együtt, akiről minden lány csak álmodozni mert, hogy járhasson vele, vagy felfigyeljen rá. Jackie mögött folyton két kis pulikutya mászkál, Emily és Kim.

- Szia Lexi, most is olyan unalmas nyarad lesz a kis barátnőddel mint szokott lenni? - kérdezte gúnyolódva.

- Szia Jackie, egy sosem volt unalmas, maximum számodra, kettő különben sem tartozik rád. - mondtam vigyorogva.

Jackie erre, fennhordott orral fordult meg és viharzott el a helyére. Közben az osztályfőnök is megérkezett, kiosztotta a bizonyítványokat, és mindenkinek Kellemes Nyarat kívánt, azzal el is indultunk haza Rileyval.

Haza vezető úton megbeszéltük, hogy otthon ő összecsomagol, majd nálunk alszik, mivel, reggel korán kelünk és indulunk nyaralni, hogy hova, Los Angelesbe a nagynénémhez, már nagyon vártuk ezt a napot, és végre eljött, egész nyáron ott leszünk, élvezzük a tengerparton az égető napsütést, a város rejtelmeit felfedezzük, és persze még rengeteg sok mindent fogunk csinálni.

Amikor hazaértem, felmentem a szobámba, és a szekrény előtt állva azon gondolkoztam, hogy miket is vigyek magammal. Majd elkezdtem a bőröndömet bepakolni, kb úgy fél óra alatt sikerült is.

Közben anya is megérkezett, és bejött megnézni hogy állok a pakolással, majd még egy csomó mindent bepakolt nekem az óvatosság érdekében. Hát jó ha ő úgy gondolja ezek kellenek én nem ellenkeztem, csak majd győzzem cipelni :D. 

Manó

Közben Riley megjött és azzal az ötlettel állt elő nem e megyünk el a parkba. Hoztam a kutyusom, Manó pórázát és elindultunk.  

Útközben ahogy sétálunk a park felé, egy biciklis srác figyelmetlenségében nekem jött. Nekem nem lett bajom, de viszont az ő biciklije tönkre ment, de őt sem az érdekelte, és hirtelen a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen.

- Jól vagy? - kérdezte

- Persze, semmi bajom, de a biciklid... -  válaszoltam.

- Az nem fontos, csak hogy te veled minden rendben van e?! - mondta kis mosollyal az arcán.

- Tényleg, semmi bajom - vigyorogtam.

- Meg hívhatlak egy fagyira, bocsánat kérés képen benneteket? 

- Hát persze.

- Ben vagyok - mondta meg a nevét.

- Lexi, a barátnőm pedig Riley és a kutyám Manó - mondtam.

Majd ezután elindultunk fagyizni, közben nagyon sokat beszélgettünk, végül aztán elkísért minket a parkba, ott játszottunk Manóval sokat, majd mesélte, hogy neki is van egy kutyája, akit Bobbynak hívnak, majd azt az ötletet találta ki, hogy akár sétáltathatnánk együtt is a kutyákat. Remek ötlet, de elmeséltük neki, hogy mi holnap egész nyárra elutazunk Los Angelesbe, így ez nem valósítható meg, de ha nyár végén megjöttünk akkor megbeszélhetjük. Ennek nagyon örült, telefonszámot is cseréltünk, majd hazakísért minket. 

Vacsora és tusolás utána, Rileyval fáradtan dőltünk be az ágyba, de persze még megbeszéltük a mai nap eseményeit, hogy Ben milyen jó fej, meg helyes is :D :P

Majd beállítottam az ébresztőmet reggel 5 órára, aztán mély álomba merültünk.