Hatodik rész

Június 20. csütörtök

Ma reggel a konyhába lépve, meglepve láttam, hogy Ryan reggelit készít nem is akár hogyan, titokban gyors lefotóztam, amíg nem vett észre :D 

Ryan

- Jó reggelt - köszönt - kérsz? - kínált meg.

- Jó reggelt, igen kérek, köszi - feleltem.

- Riley még alszik? - kérdezte.

- Igen - mondtam mosolyogva.

- Nem is értem, hogy bír ennyit aludni - nevetett.

- Hát ő már csak ilyen - mondtam vigyorogva.

- Ki milyen? - kérdezte belépve Riley.

- Senki se milyen - feleltük egyszerre.

- Oké, kapok én is? - kérdezte.

- Hát persze, parancsolj - adott neki Ryan.

Reggelizés közben beszélgettünk, Ryan mondta, hogy ma van egy kis dolga, így egyedül leszünk. Mondtuk neki, hogy ne aggódjon, minden rendben lesz. Majd ő el is ment, mi pedig kimentünk az udvarra napozni. Azon tanakodtunk, hogy mit csinálhatnánk ma, amikor Riley hirtelen felkiáltott.

- Uhhh Lexi menjünk el a városba körülnézni meg talán egy kicsit vásárolgatni. - ugrált.

- Hát nem is tudom, és ha eltévedünk, azért nem egy kis város. - mondtam kicsit aggódva.

- Nyugi már, van szánk ha esetleg eltévednénk, majd megkérdezünk valakit. - mondta.

- Jól van menjünk akkor - adtam be a derekam.

Walk Of Fame

Gyors mentünk felöltözni, aztán elindultunk a városba, amikor odaértünk, nagyon sok kirakatot csodáltunk meg, rengeteg üzletbe mentünk be, mindegyikben 10-15 percet biztosan eltöltöttünk, de hát lányok vagyok, alap hogy sok időt töltünk nézelődéssel, vásárlással. :D Vettünk pár felsőt és új fürdő ruhákat is amik nagyon szépek voltak. Tovább sétáltunk és megláttunk csillagokat a járdán, és akkor esett le hogy ez a Walk Of Fame.

Megcsodáltuk a járdát, sok híresség nevét megtaláltuk, persze azonnal elkezdtünk fényképezni, mert ez nem mindennapi élmény azért :) 

Lexi

Miután kellőképpen kicsodáltuk magunkat, gy döntöttünk beülünk valahova enni és meg inni valamit, a közelben találtunk is egy kis Kávézóba. Én rendeltem egy Csokis Cappuccinot egy Csokis Croissanttal, Riley pedig egy Vaníliás Cappuccinot egy Vaníliás Croissanttal. Eszegetés közben beszélgettünk, majd mellettem észrevettem pár újságot, gondoltam belenézek egybe, Riley egyből kapott az alkalmon és ismét fotózgatott, mániája minden percben képeket készíteni. :D Amikor végeztünk, elindultunk és egy szép parkhoz értünk, ott úgy döntöttünk kicsit sétálunk, közben beszélgetünk, végül eldöntöttük, hogy mindenképpen meg kell ismételnünk a mai napot. 

Elindultunk haza felé, csak akadt egy kis gond, ugyanis fogalmunk sincs merre kell menni, olyan sok helyen mentünk, és nem emlékeztünk merre kell menni.

- Riley, megmondtam, hogy ez nem jó ötlet, most mi lesz, hogyan jutunk haza? - kezdtem kétségbe esni.

- Nyugi, mindjárt megkérdezek valakit. - mondta - addig te maradj itt a padon. - utasított. 

Leültem a padra, addig Riley elment megkérdezni valakit merre is induljunk, de közben folyamatosan figyeltem ne hogy őt is szem elöl veszítsem. Olyan 10 perc múlva vissza is jött és leült mellém.

- Hát drága barátnőm az a nagy harci helyzet, hogy itt ragadtunk. - mondta mosolyogva.

- Te ezt viccesnek találod? - kérdeztem teljesen kétségbe esve most már.

- Szerintem vicces - nevetett.

- Ezt nem hiszem el Riley, miért is kellett bele mennem- kérdetem szinte magamtól.

- Nyugi már felhívjuk Ryant, biztosan értünk jön. - mondta.

- Hát perszeeee, aztán meg jól leszid minket, amiért ilyen ostobák voltunk. - mondtam már tök idegesen.

Majd elővettem a telefonom, és tárcsáztam Ryant, ötödik csengésre csak felvette.

- Szia Lexi, minden rendben? - kérdezte.

- Szia, ami azt illeti nincs, de kérlek ne akadj ki. - mondtam félve.

- Mi történt? Mond mááár! - sürgetett aggódva.

- Eljöttünk a városba kicsit, de eltévedtünk és nem találunk haza. - mondtam neki.

- Merre vagytok? - kérdezte.

- A Walk Of Fame végén egy kávézó melletti parkban - feleltem.

- Oké ne mozduljatok, mindjárt ott vagyok, de ne hogy azt higgyétek hogy ennyivel megúsztátok. - mondta mérgesen. Majd letette, mi pedig vártunk, hogy értünk jöjjön. fél óra múlva meg is érkezett.

- Na indulás a kocsiba- utasított minket. 

- Rendben, de ne legyél már ilyen mérges - mondta neki Riley.

Nem válaszolt neki, aztán a kocsiba beszálltunk és elindultunk, egyszer csak Ryan válaszolt még az előző mondatra.

- Ne legyek mérges? Mi van ha valami bajotok esik? Legalább szóltatok volna, hogy eljöttök, vagy mondjátok reggel, hogy hozzalak el benneteket, és akkor egy bizonyos időt megbeszélünk amire visszajövök, de nem ti a fejetekbe vettétek, hogy egyedül neki vágtok a nagyvárosnak, amit nem is ismertek, nagyon felelőtlenek voltatok most. Arról nem is beszélve ha haza érek én is és anya is, és nem találunk ott titeket, totál kiakadtunk volna. - mondta el ezt egy szuszra.

- Teljesen igazad van, ne haragudj ránk, soha többet nem csinálunk ilyet - mondtam szomorúan.

- Azt garantálom, hogy több ilyen nem lesz, ugyanis nem mentek többet sehova egyedül. - közölte.

Haza érkezve, kiszálltunk a kocsiból majd mi felmentünk a szobánkba, és elpakoltuk amiket vettünk. Aztán úgy döntöttünk estig megnézünk egy filmet, hiába volt vígjáték, valahogy egyikünk sem tudott nevetni rajta, annyira megviselt minket ahogy Ryan kiakadt miattunk, bíztunk benne, hogy reggelre majd kicsit megenyhül.