Huszonhatodik rész

Július 6. szombat

Reggel Jeremy szavai víz hangoztak a fejemben, egyszerűen nem értem őt, egyik pillanatban rendes a másikban viszont az ellentéte. Miközben ezen gondolkodtam leértem a konyhába, ahol a többiek már reggeliztek.

- Nocsak, az álomszuszék felébredt. - célzott rám Ryan,

- Jó reggelt - köszöntem mindenkinek mosolyogva és leültem közéjük reggelizni.

A reggeli elég csendesen telt, mindenki elmerült a gondolataiban vagy csak élvezte a csendet. Mikor már majdnem mindenki befejezte Ryan állt elő egy ötlettel.

- Mit szólnátok ha pár napra elmennénk sátrazni vagy valami kis kiruccanás? - kérdezte kíváncsian.

- Oli és Zayn is? - kérdezte Riley.

- Természetesen - felelte neki.

- Akkor benne vagyok - tapsikolt örömében.

- Én és Jeremy már nem is lennénk elegek? - kérdezte tőle csodálkozva.

- Deeee... csak tudod.. - folytatta volna.

- Jó, nem érdekel a nyáladzás, kösz. - emelte fel kezeit ezzel jelezve hagyja abba.

- Jeremy? - fordult felé Ryan.

- Tudod, hogy bármiben benne vagyok - válaszolta elég lazán.

- Remek, a srácok is benne lesznek, na és te ? - fordult felém sunyi mosollyal.

- Nem hinném, hogy lehetne más választásom - feleltem mosolyogva.

- Azt jól hiszed, akkor kész is, menjünk pakolni - utasította felállva az asztaltól.

- Nem felejtettél el valamit fiam? - szólalt meg Haley.

- Nem - vágta rá, Haley csak felhúzott szemöldökkel nézett rá. - Jaaaaa - kapott a fejéhez Ryan.   - Ugye nem probléma ha pár napig csak tiéd a ház? - viccelődött, de Haley csak várt mosolyogva. 

- Jóóó , na, elmehetünk Drága egyetlen édes anyukám pár napra? - tette fel végül a kérdést.

- Nagyon nehéz volt, igaz? - kérdezte. - Nem is tudom.. - gondolkodott, - Zayn és Lexi tegnapi akciójuk után, nem túl jó ötlet felügyelet nélkül hagyni őket, szegény Jeremyt a végén sátorba zárják tele chili porral - mondta el a véleményét.

- Hékááás, én csak segítettem, minden Zayn ötlete volt. - védtem magam.

- Nem szép dolog másra kenni, főleg ha nincs itt, hogy megvédje magát. - mondta nekem Jeremy.

- Most élvezed ezt anya? - kérdezte Ryan.

- Úgy ahogy mondod. - kuncogott Haley.

- Szóval? - türelmetlenkedett.

- Elmehettek, de normálisan viselkedni, és rád vannak bízva a lányok. - szögezte le. 

- Rendben, vigyázok rájuk és mindenki másra is. - ígérte meg.

- Helyes, na sipirc pakolni, majd ezeket elrakom én - mondta végül.

Úgy tettünk, ahogy mondta, felmentünk pár ruhát és egyéb dolgokat bepakolni. Addig a fiúk üzentek a másik két jó madárnak és a sátrakat kezdték a kocsiba pakolni.

Mire végeztek mi is leértünk és a fiúk is megjöttek így a maradék holmit is beraktuk és indulásra készen álltunk. Elköszöntünk Haleytől és beszálltunk volna az autóba de felmerült egy probléma, hatan vagyunk ötszemélyes autóra.

- Na most akkor hogy legyen? - kérdezte Oli.

- Én biztos egy autóba ülök veled - mondta Riley.

- Én meg Ryannel - felelte Zayn.

- Akkor úgy tűnik elvan döntve, én megyek egyedül - mondta Jeremy, amit nem tartottam jó ötletnek, hisz úgy volt mindannyian együtt megyünk.

- Majd én megyek veled - mondtam végül.

- Nem szükséges - mondta.

- De akarok, nem engedem, hogy egyedül menj, arról volt szó, hogy közösen együtt - mutattam körbe.

- Ha Ryan is beleegyezik? - kérdezte Ryanre nézve. 

- Felőlem, ha így akarjátok, csak induljunk már - kérte mosolyogva Ryan. 

Így aztán én Jeremy autójába ültem vele, a többiek is elfoglalták a helyüket és végre elindulhattunk.

Ryanék mentek elöl, hisz ő találta ki, ő tudja az utat. Folyamatosan kommunikáltunk velük, ugyanis Zayn bombázott az üzeneteivel, amit már kezdtem unni. :) Viszont a legutóbbin hangosan felnevettem.

- Viccet mesél neked? - kérdezte Jeremy.

- Valami olyasmi - kuncogtam még mindig.

- Én is hallhatom? - kérdezte.

- Ez nem olyan vicc, szóval nem - vágtam rá.

- Fogadjunk a tegnapi kis mókátokról írt. - mosolygott.

- Huh, ti aztán tényleg nagyon jól ismeritek egymást - mondtam csodálkozva.

- Téged is szívesen megismernélek jobban. - mondta.

- Nem hinném, hogy annyira bele kellene mélyülni, úgy is már csak másfél hónap és elmegyünk. - szomorodtam el a végére.

- Hééé, miért szomorodtál el? - nézett rám.

- Jobb lenne ha az utat figyelnéd. - mutattam az útra.

- Ohh, bocsi - pillantott vissza és annyiban is maradt a kérdése ami nem is baj. 

A tájat kezdtem el csodálni, hisz még új volt számomra és nagyon szép. Kis idő múlva megint jött az üzenet Zayntől. 

- Kezdi megint a vicceit? - kérdezte félig rám pillantva.

- Nem, most éppenséggel kiadták nekünk a feladatot, hogy be kellene ugrani egy  boltba, mert kaját elfelejtettek pakolni. - mondtam az üzenet tartalmát.

- Ez most komoly? - döbbent le.

- Itt a lista - mutattam a telefonom.

- Na neem, add csak - vette kia kezemből és hívta fel őket.

- Ezt nem gondoltátok komolyan ugye? - szólt bele a telefonba. 

- Tegyétek meg légyszíves, addig mi felállítjuk a sátrakat és minden mást elrendezünk - jött a válasz Ryantől.

- De ha nem úgy lesz mire odaérünk, akkor majd fogtok halat magatoknak - fenyítette meg őket.

- Úgy lesz, ne aggódjatok, küldöm a címet, és kösz - tette le Ryan és abban a pillanatban jött is az üzenet a címmel. 

- Remek, akkor keressünk egy üzletet - nyújtotta vissza a telefonom.

Hamarosan találtunk is egyet, így bementünk, hogy megvegyük amiket Zayn felírt nekünk.

Mivel egy kis bolt volt, feleslegesnek találtuk a szétválást, együtt kezdtük el szépen az elején, hagyva időt a többieknek a sátrak felépítésére. A fele cucc már a kosárban volt, amikor Jeremy megakadt a virsliknél a telefonommal.

- Mi a gond? - lépem vissza hozzá.

- Zayn teljesen zakkant. - válaszolta mosolyogva.

- Miért? - kérdeztem nevetgélve, mert már előre éreztem, hogy ez vicces lesz.

- Hogy miért? Hát figyeld! Következő ami fel van írva Virsli ( De ne szétmálosat és ne is puhát, legyen roppanós mikor ráharapok, ne vastag, hanem olyan vékony és ne rövid hanem olyan kellően hosszú, ja és semmilyen ízesítés, csak sima. ) Most szerinted? - kérdezte, én csak kuncogtam várva, hogy mi lesz.

- Most min kuncogsz így? - értetlenkedett.

- Hát haver, a csajod kellően leírta milyen virsli kell neki  - veregette vállon egy ismeretlen srác, majd nevetve tovább haladt, itt már én sem bírtam, kitört belőlem a nevetés.

- Mond, hogy csak a végét hallotta - kérte totál ledöbbenve.

- A "Ne vastag"-tól - mutattam idézőjelben nevetne.

- Ajjj, ezért kinyírom, perszeee te meg csak nevessél. -mondta.

- Bocsi, de ez akkor is vicces volt. - nevetgéltem még mindig.

- Haha, na válassz egyet, azt haladjunk - mutatott a virslikre, majd az egyik fajtából levettem a polcról pár darabot.

- Honnan tudod, hogy az a megfelelő? - kérdezte csodálkozva.

- Sosem tudod meg! - kacsintottam rá mosolyogva.

- De most komolyan! - erősködött, közben rakosgattuk a többi felírt dolgot.

- Inkább hozz még egy kosarat - utasítottam, majd elszaladt még egyért.

- Tessék - nyújtotta és a nehezet elvette.

- Köszi - köszöntem meg.

- Szóval nem mondod el? - kérdezte újra.

- Majd később, most vegyük meg ami kell, mert már éhes vagyok. - mondtam.

- Rendben, de szavadon foglak - mosolygott, így végre mehettünk a pénztárhoz fizetni, a szatyrokat a kocsiba tettük és végre indulhattunk, vagyis gondoltam én, viszont Jeremy kézen fogott. 

- Mit művelsz? - kérdeztem mikor elindult.

- Eszünk. - felelte.

- De várnak a többiek - mutattam az autó irányába, hogy mennünk kellene.

- Na és? Majd várnak tovább. - mondta, így végül nem ellenkeztem, csak haladtam vele kézen fogva, ami kicsit fura volt. Elértünk egy kis éttermet, ahova bementünk, kaptunk egy kis asztalt és leültünk.

- Megtette volna a boltból vett kaja is - mondtam neki.

- Annak a nagy részét Zayn kérte, és megérdemeljük ha már minket küldtek. - mondta.

- Jól van - mosolyogtam, kicsit zavarba  voltam, vele kettesben egy étteremben, de majd elmúlik, közben megérkezett a pincér. Leadtuk a rendelést és újra kettesben maradtunk.

- Kellemetlenül érzed magad? - kérdezte a szemembe nézve.

- Ennyire feltűnő? - kérdeztem vissza zavaromban.

- Egy kicsit - mosolygott, majd megfogta a kezem. - Nyugi, csak egy ebéd, két jó barát ebédel - mondta.

- A jó barátodnak tartasz? - kérdeztem, mire enyhült a mosolya, majd hirtelen visszatért.

- Igen, szóval nem kell aggódnod. - felelte.

- Rendben - nyugodtam meg kicsit és kezdtem el enni, ugyanis időközben kihozták a rántott húsunkat sült krumplival és uborkasalátával. Evés közben nem sokat beszéltünk, miután végeztünk Jeremy fizetett és visszasétáltunk az autóhoz és elindultunk a címre amit Ryan megadott.  

Egy óra autókázás után meg is érkeztünk, de ez csak egy parkoló volt.

- Ugye nem egy parkoló közepén sátrazunk? - kérdeztem kiszállás közben.

- Látsz sátrat? - kérdezte mosolyogva.

- Nem, de kinézem a többiekből, hogy nem állították fel. - mondtam neki.

- Ez is igaz, de akkor mérges leszek. - felelte, majd felhívta Ryant, hogy itt vagyunk, aki pont egy fa mögül lépett elő.

- Azt hittem már sosem értek ide. - jött felénk, majd elvett egy szatyrot és elindultunk.

Útközben Ryan elmesélte Zayn mennyit szenvedett a sátor felállításával, amin meg sem lepődtem. :) A többiekhez érve, lecsaptak a kajára, úgy tűnik ők is éhes voltak. :)

- Hol voltatok ennyi ideig? - kérdezte Zayn.

- Jeremynek akadt egy kis gondja a virslivel, amit a barátnője olyan részletesen leírt. válaszoltam mosolyogva, mire ő olyan, ezt még megbánod fejet vágott. 

- Hogy miiii? - kérdezték egyszerre.

- Mindent mesélj el - kérte Zayn, így bele kezdtem, a végére mindenkiből dőlt a nevetés. Miután kinevettük magunkat, felálltam, hogy a cuccom megkeressem, de feltűnt, hogy 3 sátor van csak.

- Ööööö, miért csak 3 sátor van? - kérdeztem.

- Mert csak 3 volt otthon. - felelte Rayn.

- Meg a drága Oli meg Zayn, elfelejtett hozni - mondta Riley Olit megpuszilva.

- Hát igen Lexi, mi már csak ilyen feledékenyek vagyunk - karolt át Zayn.  - De nyugi ez a sátor a tiétek Jeremyvel. - mutatott a bal oldalira.

- Miért pont vele? Miért nem veled? - kérdeztem.

- Hmm cica szeretnél velem aludni? - kacsintott.

- Tudod mit, tökéletes lesz Jeremyvel. - mosolyogtam rá.

- Ha horkolna átjöhetsz mellém és Ryan mellé. - súgta a fülembe amin kuncognom kellett, majd bemásztam a sátorba a táskámért, hogy keressek egy alvó ruhát, ugyanis kezdett sötétedni.

Kimásztam és azon töprengtem hol fogunk tusolni, lehet hülyén hangzik de számomra fontos ha már mással kell aludnom, és feltűnt a többieknek is, hogy elgondolkodtam. 

- Fogadjunk azon töprengsz, hol tusolhatnál. - kezdte Ryan.

- Látom, nagyon jól ismersz. - mosolyogtam.

- Pelenkás korunk óta. - fejezte be.

- Szóval akkor hol? - kérdeztem, de elnevették magukat.

- Most mégis mi olyan vicces? - értetlenkedtem.

- Gyere, majd én megmutatom. - karolt vállon Zayn.

- Köszi - követtem végül, majd megálltunk a tengerpart szélén, ugyanis elfelejtettem említeni, hogy egy tengerparthoz jöttünk a város másik végébe egy sziklás résznél, kisebb pálmafákkal, egyébként nagyon szép, szóval a szélén megálltunk és vártam most mi lesz.

- Még mindig nem esett le? - kérdezte, a többiek már nagyon kuncogtak a háttérben.

- Mégis minek kellene? - kérdeztem vissza.

- Eredeti a hajszíned? - kérdezte.

- Igen, de mi köze ennek ehhez? - kérdeztem.

- Na jó Szöszi, megmutatom. - erre felkapott és berohant majd belehajított a vízbe.

- Áááááá, normális vagy ? Ez hideeeg! - kiáltottam. 

- Lexiii, te akartál tusolni. - kiáltotta Ryan.

- Ohhh ne máááár ez komoooly? - kiáltottam  vissza.

- Úgy látom végre leesett neki - kiáltotta mellőlem Zayn.

- Azt hiszed vicces vagy? - kérdeztem tőle.

- Az hát, na hagylak "Tusolni" - gúnyolódott, ezért jól lefröcsköltem, aminek a vége hatalmas vízi csata lett kettőnk között. Mikor már jól elfáradtunk, ő kiment, én meg megmosakodtam, majd utána mentem ahol a többiek tábor tűzet raktak.

- Uhh ez jó ötlet volt - ültem le csurom vizesen.

- Gondoltuk, meg kellene száradnotok - mondta Oli. 

- Remek gondolat. - mondtam kicsit vacogva, még egy kicsit beszélgettünk, aztán sorba ment mindenki a sátorba lefeküdni, előszór Riley Olival, majd utánuk Ryan és Jeremy foglalt el egy egy sátrat, mi Zaynnel még melegedtünk kicsit. 

- Min gondolkozol? - kérdeztem Zaynt.

- Csak azon, hogy hogy lehetsz ennyire vak. - mondta.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem.

- Mindenki látja azt, amit te egyáltalán nem veszel észre, pedig az orrod előtt van. - folytatta.

- Mi lenne ha nem rébuszokban beszélnél, hanem kimondanád konkrétan mi az amit nem veszek észre? - mondtam neki. 

- Neked kell rájönnöd egyedül, és bízom benne, hogy hamarosan úgy lesz és nem lesz késő. - beszélt komolyan.

- Megijesztesz - kezdtem tényleg megijedni. 

- Gyere - húzott fel a kezemnél fogva. - Ideje lefeküdni - ölelt át, majd ő bemászott a sátorba Ryanhez én pedig Jeremyhez. Próbáltam halkan nehogy felébresszem kényelmesen elhelyezkedni, miután sikerült, Zayn mondatai kavarogtak a fejemben. 

- Nem tudsz aludni? - fordult felém Jeremy.

- Nem, Zayn mondott valamit ami nem hagy nyugodni. - válaszoltam kicsit szomorúan.

- Elárulod? - kérdezte.

- Az orrom előtt van valami amit nem veszek észre, viszont mindenki más látja, de nem értem, mit nem veszek észre? - kérdeztem aggódva.

- Hé, ne aggódj - simította meg az arcom. - Zayn szeret néha szórakozni másokkal és kitalálni dolgokat, hogy másnap majd azon nevetgéljen, hogy emiatt nem tudott aludni. - mondta.

- De ez komolyan hangzott, mert azt is mondta, hogy bízik benne, hogy hamarosan rájövök és nem lesz késő. - meséltem el a többit.

- Gyere ide - ölelt át - ne agyalj annyit, ha valamire rá kell jönnöd, ráfogsz, erőltetni nem szabad, próbálj meg aludni - mondta szinte a fülembe suttogva miközben a hátam simogatta, aminek a hatására kezdett elnyomni az álom és Jeremy karjai közt aludtam el. 

Huszonötödik rész

Július 5. péntek

Elképesztően fáradt voltam, a szemeim nem bírtam kinyitni, de mégis valaki nem hagyott aludni, na ki? hát persze, hogy Riley. :)

- Lexi, alszol? - kérdezte felém hajolva, amire én nem reagáltam semmit, hátha abba hagyja és aludhatok tovább.

- Héé Lexi, ébren vagy? - kezdte el újra, továbbra sem akartam reagálni.

- Lexiii, most komolyan alszol? - kérdezte teljesen komolyan.

- Riley, kussolj máár. - feleltem végül ingerülten.

- De jó, hogy fent vagy, annyi mindent szeretnék mesélni - lelkesedett.

- Most viccelsz velem? Jó hogy fent vagyok, ha egyszer nem hagysz békén aludni. - temettem a fejem egy párnába.

- Jó jó, bocsi, na de kezdhetem? - kérdezte, mire én szemöldök felhúzva ránéztem, és vártam a meséjét, amin reméltem, hogy hamar visszaalszok :D

- Rendben, akkor kezdem, ugye elmentünk itthonról Olival, annyira izgultam, hogy milyen lesz az este, és képzeld, elmentünk egy csodálatos étterembe, vacsiztunk, sokat beszélgettünk, annyira édes el sem tudod képzelni, aztán ugye Ryannek írt, hogy nem megyünk a koncertre, mert mást talált ki, olyan kíváncsi voltam, de nem árulta el. - mesélte nekem lelkesen, amin kezdtem bealudni. - Lexiiii, figyelsz te rám egyáltalán? - szólt rám hangosabban amitől egyből felkeltem.

- Persze hogy figyelek, folytasd csak - mosolyogtam.

- Na szóval elindultunk, és már a város szélén voltunk amikor egy domb tetőre felmentünk, és az a hely az ilyen kirándulóknak van szerintem kialakítva, mert padok voltak asztalokkal ahol nappal piknikezhetsz. De mindegy is, leültünk az egyikhez, és képzeld Oli hozott epret és azt eszegettük, amikor olyan gyönyörű tűzijáték kezdődött amilyet még életemben nem láttam, és Lexi, Oli megcsókolt, elképesztően csodás érzés volt, annyira boldog vagyok. - fejezte be végül a kis meséjét, hát a döbbenettől megszólalni se tudtam. 

- Halló Lexi, elaludtál nyitott szemmel? - legyezett előttem.

- Nem, csak meglepett - ráztam meg végül a fejem. - Akkor ti most...? - kérdeztem.

- Igeeeeen - ugrándozott örömében. 

- Gratulálok, Oli nagyon rendes srác - gratuláltam neki.
- Na és nektek, hogy sikerült az este?- kérdezte.
- Egész jó volt, a koncert tetszett a legjobban... - kezdtem el mesélni neki a történteket, majd mikor végeztem, kimásztam az ágyból, hogy letusoljak és felöltözzek, mikor ezzel végeztem, lementem a konyhába valami reggeliért. Elővettem egy kis tálat, amibe töltöttem Korn Flakeset egy kis tejjel és azt kezdtem el fogyasztani. Közben csatlakozott Haley is hozzám.

- Szia csajszi, na, hogy sikerült az este? - érdeklődött.

- Szia, egész jó volt ahhoz képest, hogy nem sok kedvem volt menni. - válaszoltam neki.

- Mi a helyzet Rileyval és Olival? - kíváncsikodott.

- Nekik nagyon jól  sikerült a este. - mosolyogtam.

- Szóval lett egy szerelmespárunk? - tette fel a kérdést.

- Úgy ahogy mondod - mondtam. 

- Ez nagyszerű, akkor megyek is nyitok ajtót, gondolom Oli lesz az. - indult el, mert valóban csengettek.

Úgy döntöttem kicsit kimegyek a kertbe pihenni, napozni, kényelembe helyeztem magam az egyik napozó ágyon, és élveztem a napsütést. 

- Szia Lexi - köszönt oda Oli.

- Szia, aztán nehogy csalódjak benned - célozgattam neki.

- Nem fogsz, ne aggódj - kacsintott oda, majd helyet foglaltak Rileyval a medence szélénél, ahogy elnéztem őket, nagyon jól megvannak és örülök, hogy egymásra találtak. :)

Tovább élveztem a napsütést, mikor halk kuncogást hallottam a hátam mögül, egyből felismertem. :D

- Zayn, bármire is készülsz, azt most felejtsd el - mondtam.

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? - kérdezte leülve a napozóágyam végébe.

- Elég sok időt töltök veled, hogy ismerjem a hangod - vigyorogtam rá.

- Remek megfigyelő vagy - mondta nekem - Látom a galambocskák jól elvannak - nézett Oliék felé.

- Igen, ezt nagyon jól látod. - ültem fel.

- Na és a két jó madár merre van? - kérdezte Ryan és Jeremyre célozva.

- Nem láttam még őket, lehet még alszanak. - válaszoltam a kérdésére, amire egyből felcsillant a szeme.

- Miért van az az érzésem, hogy zseniális ötleted támadt? - kérdeztem tőle.

- Mert így is van, szeretnél esetleg benne segíteni? - nézett rám teljesen feldobódva.

- Még széééép - feleltem lelkesen.

- Akkor gyere - húzott maga után.

Előszór a konyhába mentünk egy csomó dolgot a kezembe nyomott, miután eldöntötte, hogy ennyi elég lesz indulhattunk fel a fiúkhoz.
Szép lassan beosontunk, nehogy felkeljenek, először Ryan ágyához léptünk, Zayn elvette tőlem a mézet, és nagyon óvatosan elkezdte bekenni vele Ryan arcát, elképesztő, hogy erre nem ébred fel, miután végzett, a lisztes dobozért nyúlt és az arcára szórt, elképesztő mennyire vicces volt, alig bírtam vissza tartani a nevetést. Ám de ezzel még nem volt vége, ugyanis a tejszínhabot nyomott a kezébe :) Ezután szép lassan átosont Jeremy ágyához.
- Ugyan az legyen vagy kicsit durvább? - kérdezte tőlem suttogva.
- Egyértelmű, hogy durvább - válaszoltam vigyorogva.
- Egyetértek - kuncogott kicsit.
Zayn amilyen óvatosan csak tudta, bekente chili krémmel Jeremy száját, kicsit megijedtünk, mert elkezdett mocorogni, de aztán abba hagyta és folytattuk a kis akciónkat. Miután elkészült a szája, erős ketchupot kezdett a szeme köré nyomni, ugy érzem ez nem lesz kellemes érzés :) végül az ő kezébe ketchup és chili keverék került, még pár percig figyeltük őket, aztán gyorsan visszapakoltunk a konyhába, mintha mi sem történt volna és visszaültünk a kertbe.
- Ti mit csináltatok? - kérdezte Oli.
- Lexi kikérte a véleményem melyik fürdőruhát vegye fel holnap - felelte neki komolyan.
- Miért pont téged? - kérdezte értetlenül Riley.
- Azért, mert ti nagyon elvoltatok és nem akartalak zavarni - válaszoltam neki, amit úgy tűnik bevettek, bár hamarosan fény derül mindenre. :D
Amíg várakoztunk, Zaynnel arról beszélgettünk, mennyire jó volt a tegnapi koncert, és hogy  el kellene menni megint egyre, persze ezt az ötletét is díjaztam, amikor egy hatalmas üvöltözésre kaptuk fel a fejünket, egyből egymásra néztünk és elvigyorogtuk magunkat, de aztán újra felvettük a póker arcunkat, ugyanis elég dühösen közeledtek mindketten.
- Melyik idiótaaaa csinálta ezt? - kérdezte őrjöngve Jeremy az arcára mutatva.
- Uhhh az chili a fejeden? - kérdezte hunyorogva Zayn, muszáj volt valahogy lepleznem magam ezért ittam, mert majdnem elröhögtem magam.
- Igeeeen, Zayn, képzeld ez chili a számon, és valami erős szar a fejemen, de persze ti erről nem tudtok semmi, igazam van? - lett még jobban mérges.
- Haver, baszd meg, mi a szar van a fejemen, rohadtul nem jön le - jött ki Ryan.
- Úgy látom, jó estétek lehetett - mondta nevetve nekik Oli.
- Szerinted ez vicces? Tudod, hogy ég az egész arcom? - lépett oda Jeremy.
- Akkor minek háborogsz még itt? Menjél azt mossad le - mondta neki Riley, majd mérgesen hátat fordított és bement, Ryan is követte hátha, sikerül neki levakarni a kis arc maszkját.
- Hehehehheheh - tört ki Zaynből.
- Hihihihihihhihi - és én sem bírtam tovább.
- Ezt ti csináltátok? - nevetett Riley is, de mi csak bólogattunk nevetés közben nem tudtunk megszólalni sem.
- Hát meg kell mondani, a legjobb fürdőruhát választottátok ki, káááár, hogy nem nekem jutott eszembe - tört ki Oliból is a nevetés :D :D :D Már az összes könnyem kifolyt a sok nevetéstől, mikor észrevettük Ryant.
-Na halljam melyikőtök volt? - vigyorgott, de senki nem szólt semmit. - Hát jó, azért kösz, hogy velem nem azt tettétek amit Jeremyvel. - ült le mellénk ő is.
- Auu ez elképesztően rossz érzés - nyávogott Jeremy.
- Nagyon fáj ? - kérdezte Ryan.
- Az nem kifejezés - felelte. - De még nincs meg a bűnős, és addig innen nem megy senki sehova amíg nem derül ki. - határozta el magát.
- Akkor lehet jövő nyárig itt fogunk lenni  - nevetett Zayn.
- Fogadjunk, hogy te voltál, neked vannak mindig ilyen zseniális ötleteid - mondta neki.
- Én nem rég jöttem, még a házban sem voltam, szóval máshoz kopogtass - vigyorgott.
- Ti ott ketten!! Mondjátok el!!! - utasította Olit és Rileyt.
- Bocs haver, mi végig itt ültünk - felelte Oli, majd Jeremy felém nézett, ajjaj :)
- Lexiiii, te, tudsz esetleg valamiről? - húzta fel a szemöldökét.
- Sosem tudod meg! - vigyorogtam rá.
- Na jó, újra megyek megmosni az arcom, remélem addigra eldöntitek ki volt. - mondta nekünk.
- De most tényleg ki volt az? - kíváncsiskodott Ryan.
- Annyit mondok, egy fiú és egy lány - kuncogott Zayn.
- Ti voltatok Lexivel igaz? - kérdezett vissza.
- Lehetséges, de nem biztos, hogy talán - nevette el magát.
- Áhhhháááááá - ugrott elő a bokorból Jeremy. - Szóval ti voltatok?! - kezdte el a szemöldökét húzogatni és azzal a bosszút forralok ellenetek vigyorral vigyorgott.
- Te szemét, kijátszottál - nézett Ryanre.
- Hehehehehhe, megesik - nevetett, én viszont míg ők jól elvoltak, megpróbáltam eliszkolni.
- Hova, hova? - állt elém hirtelen Jeremy.
- Már nagyon melegem van, és bemegyek - vigyorogtam rá.
- Ezen tudunk segíteni - lépett közelebb.
- Jeremy, sajnálom, jó mókának tűnt - nevettem el magam.
- Igazán? - lépett még közelebb, én egyre csak hátráltam.
- Zayn, segíts már, te találtad ki - kértem segítséget.
- Hééé, ne fogd már rám - szólt oda.
- Miiiii? - lepődtem meg rajta, és Jeremy egyre csak közeledett.
- Csak nem félsz? - kérdezte tőlem.
- Tőled, pff sose - nevettem fel.
- Akkor meg miért hátrálsz? - kérdezte.
- Mert nem tudom mire készülsz, és inkább elmenekülnék - feleltem neki.
- Azt nagyon jól teszed - indult meg hirtelen, én meg ijedtemben elakartam rohanni, csak, hogy nem figyeltem merre hátrálok és egyenesen a medencébe zuhantam amint megfordultam. Ahogy feljöttem a víz alól elképesztő nevetések törtek ki mindenkiből.
- Háhá, nagyon vicces - vigyorogtam én is.
- El nem tudod képzelni mennyire, ha láttad volna magad kívülről. - nevetett Ryan, én viszont a medence széléhez mentem, hogy ki másszak.
- Gyere, segítek - nyújtotta a kezét Jeremy.
- Köszi - nyújtottam én is egy sunyi vigyor mellett, mikor leesett neki, hogy hiba volt, már a vízbe rántottam.
- Elképesztő ez a csaj - röhögött Zayn.
- Na milyen a víz Jeremy? - nevettem.
- Tökéletesen jó - mondta kicsit morcosan.
Végül aztán a vízbe maradtunk mind ketten, kellemes volt ilyen melegben, a többiek is csatlakoztak igy egész délután medencéztünk.
Este hét óra körül Zayn hazament, Oli és Riley is eltűntek egy idő után, így maradtunk hárman.
Bár Ryan nagyon a telefonjával volt elfoglalva, így vettem a bátorságot és gondoltam kicsit beszélgetek Jeremyvel.
- Nem baj ha csatlakozom hozzád? - kérdeztem miközben oda úsztam mellé.
- Ha nem vagy hisztis állapotodban, akkor nem - vigyorgott, erre a megjegyzésre csak a fejem tudtam csóválni.
- Miért vagy velem ilyen? - kérdeztem.
- Milyen? - kérdezett vissza.
- Egyik alkalommal normális vagy jól elszórakozunk, a másikban ment mint ha valami vírust terjesztenék annyira kerülsz meg bántóan szólsz hozzám. - mondtam végül ki amit gondoltam.
- Úgy érzed, hogy bántottalak? - kérdezett, már értem miért utálják ha én ezt csinálom :)
- Néha igen - feleltem a vizet nézve.
- Sajnálom ha tényleg bántottalak, nem állt szándékomban. - mondta őszintén, ami meglepett.
- Azért te is furi vagy ám - vigyorogtam rá.
- Miért? - kérdezte már ő is vigyorogva.
- Nem csak nekem vannak hangulat ingadozásaim, hanem ugyan úgy neked is - löktem meg a vállát, amin csak mosolygott, majd egy kis csend telepedett közénk, így úgy gondoltam vége a beszélgetésnek, ezért kimásztam, amúgy is kezdtem fáradni.
- Lexi - szólt utánam Jeremy.
- Tessék - feleltem neki.
- Ha legközelebb úgy érzed bántalak, szólj rám, rendben? - kérte tőlem.
- Rendben - mosolyogtam.
- Álmodj szépeket - köszönt végül el.
- Te is -feleltem.
Oké, ez most nagyon fura volt, tényleg nem értem ezt a srácot, kész rejtély amit meg kell fejteni, hogy ha bármit is megakarsz tudni róla. Ezen gondolkodtam míg felmásztam a szobába, de annyira kimerültem a sok úszástól, hogy csak az ágyamra vágytam, hogy mélyen és szépeket álmodva aludhassak.

Huszonnegyedik rész

Július 4. csütörtök (3)

Az út hátra lévő részében Zayn inkább zenét kapcsolt, így azt hallgattuk. A városba érve elég nehezen találtunk parkolót, de mikor meglett, végre elindulhattunk.

Hatalmas tömeg tárult elénk akik mind a karneválra igyekeztek.

- Lexi, figyelj, maradj a közelünkben, ne hogy elvessz nekem - fordult felém Ryan kicsit aggodalmasan.

- Jó, rendben - feleltem neki, majd belevetettük magunkat az estébe és a nagy tömegbe.

Jó érzés volt azt látni, hogy több millió lakossal teli város ennyire jól tudja magát együtt érezni, sokan beöltöztek, kifestették magukat :) Ezt látva egyből visszajött a jó kedvem.

A tömeggel együtt haladtunk egy irányba, mikor egy durranás elvonta a figyelmem és szem elöl tévesztettem a fiúkat. Kezdtem kétségbe esni, hogy hogy fogom megtalálni őket, forgattam a fejem jobbra balra de mindhiába már a sírás kerülgetett amikor egy kar ragadta meg a derekam, ijedtemben ránéztem és egyből megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.

- Hol van ilyenkor a nagy szád? - kérdezte Jeremy.

- Mi? - kérdeztem értetlenül.

- Nem kellett volna esetleg kiáltanod, hogy hééé várjatok már vagy a nevünket ? - kérdezte halál komolyan, ami jogos eszembe sem jutott ijedtemben.

- Muszáj neked még ilyenkor is oktatnod? - vágtam vissza.

- Látom még mindig megvan!!! - vigyorgott. - Neked meg muszáj mindig kötekednek, ahelyett, hogy inkább megköszönnéd? - vágta szigorúan a fejemhez.

- Sajnálom - szomorodtam el, mivel teljes mértékben igaza van. - Köszönöm, hogy visszajöttél értem - köszöntem meg végül.

- Nagyon szívesen, látom nem is volt olyan nehéz - gúnyolódott. - Amúgy meg itt voltam végig mögötted - vallotta be.

- Hogy micsoda??? - torpantam meg, aminek a következménye az lett, hogy a mögöttünk haladók belénk jöttek. Jeremy kihúzott a tömegből és az út szélénél megálltunk.

- Mi lenne ha az ilyen hirtelen megállásaid nem több millió ember között tennéd??!! - szidott le.

- Nem érdekel! Mi az, hogy végig mögöttem voltál? Nem tűnt fel, hogy titeket kereslek és hogy megijedtem? - zúdítottam rá a kérdéseket kiakadva.

- De feltűnt, csodálkoztam is, hogy hátra fele miért nem nézel. - nevetett ki. Meg kíváncsi is voltam, hogy a nagy és erős Lexi Dree mit tesz egy ilyen helyzetben! - folytatta.

Mégis ez mi akar lenni, egyáltalán nem vagyok se nagy se erős, látszik nem ismer, ez azért rosszul esik tőle, bár fogalmam sincs miért, mert én sem ismerem őt, de mégis.

- De hát te is csak egy kislány vagy aki megijed egy petárdától - fejezte végül be a mondandóját, amin felment bennem a pumpa.

- Remélem rohadt jól szórakozol? - kérdeztem dühösen.

- Az nem kifejezés - nevetett.

- Akkor szórakozz tovább akivel akarsz engem pedig hagyj békén - hagytam ott.

- Most hova mész? - kiáltott utánam.

- Tőled jó messzire. - kiáltottam vissza.

- Várj már - ért utol és így folytattuk az utat míg végül Ryan és Zayn is meglett hál istennek.

- Áhh, az elveszett báránykák. - kezdte Zayn.

- Hol voltatok, már kezdtem aggódni, mondtam hogy maradj a közelünkben - hadarta el nekem Ryan.

- Befejezted apuci? - kérdeztem tőle, amin Zayn jót nevetett.

- Be, de mi bajod van már megint? - kérdezte.

- Nem teljesen mindegy, szálljatok már le rólam, nem igaz. - mondtam hisztérikusan, amin mind hárman összenéztek kb. olyan fejjel, hogy "Ez meghibbant" amin csak a fejem tudtam rázni. Végül végig néztüük a karnevál felvonulását, a műsorokat amik nagyon tetszettek, utána visszaigyekeztünk a kocsihoz.

Út közben azon töprengtem  vajon Riley és Oli mit csinálhatnak, biztos nagyon jól érzik magukat :) A kocsiban ülve csak bámultam ki az ablakon, sokan biztos feltennék a kérdést "Ez most totál hülye, hogy egy ilyen gyönyörű helyen ennyit nyafog, ahelyett, hogy élvezné?", hát feltettem magamnak is és nevetnem kell magamon ahogy az utóbbi időben viselkedtem, de majd most változni fog minden, olyan lesz mint mikor megérkeztünk ide. :) A nagy eszme cserémben Ryan hangja zavart meg.

- Kiszállsz ma még? - kérdezte mosolyogva.

- Persze, bocsi - mosolyogtam vissza és kiszálltam.

- Ennek meg mi baja? - kérdezte Zayn Ryantől.

- Ha én azt tudnám - nevetett, amin nekem is vigyorognom kellett.

- Na de haladjunk, jó helyet akarok. - utasított minket Zayn.

5 perces séta után a parton hatalmas színpad volt felállítva, előtte már jó sokan gyülekeztek, ezért mi is elfoglaltuk a megfelelő helyet ami Zayn választott. Várakozásunkban Ryanhez fordultam.

- Ryan, Rileyekkal hol találkozunk? - kérdeztem.

- Itt találkoztunk volna, de most írta Oli, hogy nem jönnek - felelte.

- Miért? - kérdeztem szomorúan.

- Biztos jobb programot találtak - lépett oda Zayn poharakkal a kezében, amiből egyet elvettem.

- Ja meglehet, ágyat avatnak - folytatta nevetve Ryan.

- Ryaaaan - szóltam rá.

- Most mi van? Nem kis gyerekek már. - mondta, amin ledöbbentem, majd egy hang szólt a mikrofonba és üdvözölt mindenkit és elkezdődhetett a várva várt koncert.

Elképesztően jó volt, sokat énekeltem táncoltam, rengeteg sztár fellépő volt, hogy kiemeljek párat: Justin Bieber, One Direction, Tom Beck, Demi Lovato, Pitbull, Nelly... és még sorolhatnám, a koncert felénél, már Ryan nyakában ültem :D Zayn pedig sok nyaggatás után Jeremyében :D 

Mikor vége lett hamar szétszóródtak az emberek, mi is elindultunk, totál felpörögve ugráltam és énekeltem.

- De sok energiád van még - mondta Jeremy.

- Így van, nem csinálunk még valamit? - kérdeztem.

- Nem, megyünk haza - mondta Ryan.

- Neee mááár naaaa - nyafogtam neki.

- El sem akartál jönni, most meg nem akarsz haza menni, hogy van ez? - kérdezte vigyorogva.

- Hát most na, jól éreztem magam, és még mindig jól érzem. - nevetgéltem

- Azt látjuk - mondta Zayn. - Tudod mit, nekem van egy ötletem. - karolta át a vállam.

- És pedig? - néztem rá kíváncsian.

- Amit Ryan is elfelejtett, hogy még lesz - nézett rá.

- Micsoda?? - kérdezte, fogalma sem volt miről van szó.

- Tudod, nagy, hangos, és este van csak ilyenkor - magyarázta neki. 

- Jaaaa, hogy az :) - kapott a fejéhez.

- Mondjátok már el - türelmetlenkedtem.

- Nem, gyerünk az autóba - közölte Ryan.

Gyors beszálltam, mert mát kíváncsi voltam nagyon mi lehet az.  Felmentünk egy domb tetejére, eléggé bután néztem, hogy itt most mi lesz.

- Fiúk, és most? - kérdeztem miközben szálltam ki.

- Várunk - közölték egyszerre, de nagy az összhang köztük :D

- Mégis mire? - folytattam a kérdéseim.

- Ülj már le és nézd milyen szép a város - fogta meg a vállam Zayn és tolt le a földre, kénytelen voltam várni, egyszer csak Zayn kiált, amire felkapta a fejem.

- Lexiiiiii, figyelj, 1 perc - nevetett.

- Azt teszem mióta..... - mondtam volna de akkor elképesztő látvány tárult elém. Hatalmas gyönyörű és színes tűzijátékok szálltak fel az egész város felé. Mikor vége lett még mindig csak ott ültem és tátott szájjal néztem magam elé.

- Azt hiszem sokkot kapott - nevetett Zayn.

- Akkor ti teszitek a kocsiba, nekem elég volt a koncerten - válaszolta nevetve Ryan, amire felkaptam a fejem.

- Ezzel arra célzol, hogy kövér vagyok? - álltam elé.

- Neem, csak azt mondom, valószínű sok Hot dogot ettél ma - cukkolt tovább, mire vállba ütöttem.

- Auuu, ez fájt - kapott a vállához.

- Neked meg edzened kellene, ha ez a kis ütés fájt - nevettem fel. 

- Hoppááá, a kisasszony jól meg mondta - hangzott el a mondtad Jeremy szájából.

- Nagyon vicces vagy te lány - mondta Ryan.

- Szerintem az volt - állt mellém Zayn és egy köszi pillantással díjaztam meg.

- Na jól van elég volt mára belőletek, húzzunk haza - jelentette ki Ryan.

Nagy nehezen beszálltunk és elindultunk haza, először Zaynt raktuk ki és hárman érkeztünk végül meg, mivel Jeremy itt alszik. A lépcsőn felsétálva Ryannek megköszöntem ezt a csodás napot, ő pedig egy öleléssel viszonozta, majd elköszöntünk. A szobába belépve Riley ágya üres volt, de nem nagyon érdekelt jelen pillanatban, elég fáradt voltam így is, nagy nehezen elkészültem a lefekvéshez és szó szerint bedőltem az ágyamba.

A mai nap emlékeivel a fejemben hunytam be a szemeim és aludtam el. 

Huszonharmadik rész

Július 4. csütörtök (2)

Időközben elszundíthattam, mivel csak annyit vettem észre, hogy Haley beszél hozzám. 

- Lexi, szénné égsz, kelj fel - szólítgatott.

- Fent vagyok, csak pihentettem a szemem - ültem fel.  

- Hová tűnt mindenki? - kérdeztem körbe pillantva.

- Nem rég mentek el pihenni kicsit, hogy legyen energiájuk az estéhez. - felelte.

- Mi lesz este? - érdeklődtem.

- Tudod, ilyenkor az egész város együtt ünnepel és bulizik. - mesélte.

- Értem, akkor most csak ketten vagyunk? - kérdeztem.

- Nem, Ryan Jeremyvel a szobában xboxoznak, Riley pedig a ruhái közül válogat vagy fél órája - mondta nevetgélve.

- Akkor megyek segítek neki - mosolyogtam.

Felálltam és elindultam fel a szobába, ahova mikor benyitottam káosz fogadott.

- Atya ég, bomba robbant? - álltam ott döbbenten.

- Ajj Lexiii, segíts nem tudok dönteni - kért meg kétségbe esve.

- Oké-oké, mi az alkalom? - kérdeztem.

- Ez most komoly? - nézett rám furán.

- Mert? - kérdeztem vissza.

- Július 4.-e van, szerinted? - tárta szét a karját.

- Jaaa, vagy úgy. - nevettünk fel egyszerre.

- Meg randira is. - mondta félénken.

- Hogy miiiiii? kerekedtek ki a szemeim a döbbenettől.

- Igen, mikor oda mentem Olihoz, sokat beszélgettünk, és megkérdezte lennék-e ma este a partnere. - mesélte lelkesen.

- Ez nagyszerű - öleltem meg örömömben.

- Na akkor keressük meg a tökéletes ruhát - mondtam, és neki álltunk a ruha tömeg közt keresgélni.

Körülbelül fél órába telt mire meglett a megfelelő ruha,

Riley

még fél óra míg elkészült a haja a sminkje és a végeredmény egyszerűen gyönyörű lett. :)

Kiterültem az ágyon mire Riley rám szólt.

- Mit fetrengsz ott? Nem állnál neki a készülődésnek? - kérdezte szinte fenyegetően.

- Mi? Minek? - értetlenkedtem.

- Hát mert talán te is jössz? - mondta.

- Gyertyatartónak? kérdeztem vissza nevetve.

- Bolond. - kuncogott. - Nem azért, de mindenki ott lesz, te meg egyedül akarsz itthon ücsörögni? - kérdezte tőlem.

- Nem is olyan rossz ötlet. - helyeztem magam kényelembe az ágyon.

- Lexiiiiiiiiiiiii - dobott meg egy párnával.

- Lányok, 20 perc és indulunk - nyitott be Ryan. - Huhh de gyönyörű valaki - dicsérte meg Rileyt, aki elpirult.

- Köszi - köszönte meg. - Lexi műve - nézett felém.

- Remek munka, de te esetleg nem készülődsz? - kérdezte. 

- Hagyjatok már, mi van ha nem akarok menni? - duzzogtam.

- Olyan nincs, hacsak nincs valami nyomos okod rá. - mondta.

Lexi

- Az van bőven. - feleltem.

- És pedig? - nem hagyta annyiban.

- Nincs kedvem - feleltem, azt mégse mondhatom, hogy a haverod utál.

- Ez nem ok, nem azért jöttél ide a nyárra, hogy itthon üljél, úgyhogy öltözz, már csak 15 perc - magyarázta nevetve a végén.

- Remek - feleltem, de igaza van, erőt kell vennem magamon, nagy nehezen feltápászkodtam, és neki álltam készülődni, nekem viszonylag gyorsan ment, hisz nem randira készülök csak bulizni vagy legyen az bármi is. Nem tehetek róla nincs nagy kedvem se, meg semmi bár ha Zayn és Ryan ott lesz akkor lehet még akár remek is :) Fő a pozitív gondolkodás.

Rileyval lementünk az emeletről ő a kert felé vette az irányt, hogy kicsit még egyedül lehessen én a fiukhoz csatlakoztam.

- Rekord idő, még mindig van 2 perc - kekeckedett Ryan, amit csak egy mosollyal viszonoztam.

Pontban 17-kor csengettek, ezért Ryan ajtót nyitott. 

- Sziasztok - köszönt Oli.

- Szia - köszöntünk vissza.

- Valaki nagyon kicsípte magát - mondta neki Ryan.

- Nagyon jól nézel ki - dicsértem meg.

- Kösz - köszönte meg. - Riley merre van? - érdeklődött.

- Szólok neki - mondtam és elindultam a kert felé, ahol egymagában üldögélt.

- Riley, megjött Oli - mentem oda hozzá.

- Máris megyek - felelte.

- Minden rendben? - kérdeztem tőle.

- Nagyon izgulok és félek. - vallotta be.

- Mégis mitől? - kérdeztem.

- Mi van ha valamit elrontok? Én ezt nem akarom! - esett kétségbe.

- Na ácsiii!!! - állítottam le, majd felém fordítottam. - Az teljesen érthető, hogy izgulsz, akkor lenne baj ha nem izgulnál, de félni, felesleges, lassan egy hónapja itt vagyunk, szinte minden napot együtt töltünk a fiúkkal, úgyhogy szedd össze magad és indulás - utasítottam.

- De... - kezdte volna.

- Nincs de, ha már egy órát szenvedtem, hogy ilyen gyönyörű legyél, akkor a minimum, hogy felemeled a formás kis segged és szépen bemész, ahol már vár az esti partnered. - vigyorogtam.

- Igazad van, köszi - ölelt át.

- Tudom, szívesen. - mosolyogtam, így végül bementünk a nappaliba ahol a fiúk már türelmetlenül vártak, közben Zayn is megérkezett és teljes volt  mi kis csapatunk. 

Ahogy beléptünk egy emberként fordultak meg, és hát igen, úgy tűnik a fiúknak is leesett az álluk Riley kinézetén, bár Ryan már látta, így ő folytatta a telefon beszélgetését. :)

- Gyönyörű vagy - lépett oda hozzá Oli.

- Köszi - pirult el.

- Indulhatunk? - kérdezte tőle.

- Igen - felelte.

- Srácok, akkor ahogy megbeszéltük, ott találkozunk - mondta Oli, Ryan intett nekik, így ők ketten el is hagyták a házat.

A fiúk felé fordulva karba tett kézzel megállva vártam, hogy most mi is lesz, de hiába, Ryan még mindig a telefonra volt tapadva, a másik kettő meg úgy tűnik még nem láttak lányt csinosan felöltözve. :D 

- Hozzak esetleg egy tálat amibe a nyálatokat csorgathatjátok? - kérdeztem.

- Hogy mi? - nézett furán Jeremy.

- Sráááácok!!! - nyomtam meg az át.

- Jójó, nyugi Lexi - karolt át Zayn. 

- Ki mondta, hogy nem vagyok nyugodt? - pillantottam fel rá.

- Senki - vágta rá egyből, mire én csak az egyik szemöldököm felhúzva néztem rá.

- Jaaa, hogy ez egy költői kérdés volt - kapott a fejéhez.

- Örülök, hogy leesett, hatalmasat koppant. - nevettem.

- Na induljunk már - lépett oda Ryan.

- Rád vártunk, ha nem tűnt volna fel - közöltem vele. - Na meg arra, hogy a két jó madár, kijöjjön a sokkos állapotból - célozgattam. 

- Lexi, Lexi - néztek gonoszan felém.

De végül elindulhattunk, én hátra ültem, mellém Jeremy nagy örömömre, de elhatároztam, nem foglalkozom semmivel, az lesz ami eddig is volt, jól érzem magam, elvégre ezért utaztam ide a nyárra, ahogy Ryan is mondta. :D

- Mit értett Oli azon, hogy ott találkozunk? - kérdeztem meg egy kis idő elteltével.

- Ők elmennek még vacsorázni, és azután jönnek csak - mondta Ryan.

- Milyen romantikus - mosolyogtam. - És mi merre megyünk? - kérdezősködtem tovább. 

- Muszáj neked mindig ennyit kérdezned? - fordult  hátra Zayn. 

- Most miért baj az ha tudni szeretném, hova megyünk? - kérdeztem vissza.

- Na már megint. - nevettek mindhárman.

Be kell vallani tényleg zavaró lehet, de kit érdekel, ilyen vagyok, vagy megszoknak vagy megszöknek :D.

- Előszór a városban lévő kis összejövetelre, majd a parton lévő koncertre. - felelte végül Ryan.

- Ki fog fellépni? - tettem fel egy újabb kérdést.

- Ryan, én ezt nem bírom - fogta a fejét Zayn.

- Pedig jobb lesz ha megszokod - mondta neki Ryan, amin csak vigyorogni tudtam, bár van egy olyan érzésem, Zayn csak a vérem próbálja szívni, de nem lesz könnyű dolga ha tényleg így van :D 

- Szóval kapok választ? - ismét egy kérdés, de most már tudatosan :D 

- NEM!! - vágták rá egyszerre.

- Hát jó, úgyis szeretem a meglepiket - feleltem, persze erre a kijelentésemre egyből összenéztek, amiből annyi leszűrhető, hogy "Kész ez a csaj, nagyon kész" :D 

Huszonkettedik rész

Július 4. csütörtök

Az éjjel nem sokat aludtam, próbáltam rájönni, mégis mi az amivel én Jeremyt ennyire idegesíthetem, ami miatt nem bír a közelemben lenni, de hiába, az agyam kikapcsolt, így nem jutottam semmire.

Reggeli készülődés közepette, elhatároztam, hogy nem fogok bánkódni, hisz amúgy sem tudják, hogy elcsíptem a beszélgetésüket. Miután  végeztem lementem, ahol a többiek sürögtek forogtak.

- Jó reggelt. - köszönt Haley.

- Jó reggelt. - köszöntem vissza.

- Minden rendben? - kérdezte tőlem.

- Persze - mosolyogtam.

- Ugye tudod, hogy nekem nem lehet füllenteni. - közölte mosolyogva.

- Miért is nem? - érdeklődtem.

- Egy mert az unokahúgom vagy és jól ismerlek, kettő pedig én is voltam ennyi idős. - felelte, amin csak mosolyogni tudtam hisz igaza van.

- Na jó,  talán van valami, de lényegtelen - mondtam végül.

- Ha mégis úgy érzed, hogy szeretnél beszélni róla keress meg nyugodtan, de most viszont ezt vidd ki kérlek a kertbe - mondta és a kezembe nyomott két tálcát, így fogtam magam és kimentem, ott letettem a grillező melletti asztalra, majd körbe pillantottam ki mit csinál éppen.

Ryan Jeremyvel a zenéket válogatta, Oli Rileyval a medence szélén ülve beszélgettek és Zayn, hát őt nem láttam sehol, ám hirtelen átkarolta a vállam, amitől kicsit megijedtem.

- Mi az Lexi, rossz a lelkiismereted? - kérdezte nevetve.

- Nem, csak épp elbambultam és nem számítottam a megjelenésedre - vázoltam neki.

- Aha - méregetett - Szerinted is szép pár lennének? - kérdezte.

- Kik? - értetlenkedtem, mert fogalmam sem volt hirtelen mire is gondol.

- Hát Oli és Riley, te butus. - világosított fel.

- Jaaaa, hát gondolom....várj te tudsz valamit, amit én nem? -kiáncsiskodtam.

- Én, dehogy - felelte, majd elindult ajtót nyitni, ugyanis csengettek, persze nem hittem neki, így utána  szaladtam.

- Várj már Zayn, mond el amit tudsz! - kértem tőle.

- Ne legyél olyan kíváncsi, mert hamar vénasszony lesz belőled. - cukkolt.

- Gonosz vagy - nyújtottam ki a nyelvem.

- Te meg édes mikor nem kapod meg amit akarsz. - nevetett ki.

Az ajtót kinyitva csak úgy jöttek a vendégek, először a fiúk pár barátja érkezett, majd Zayn szülei akiknek bemutatott, Oli szülei is megérkeztek, végül Kevin jött amin kicsit meglepődtem, Haley nem is mesélte, hogy már ilyen komoly lenne a dolog, na de majd ha lesz alkalmam akkor kikérdezem :D.

Mindenki üdvözölt mindenkit, és kezdetét vette a kerty party.

Amíg sültek a húsok, megismerkedtem Zayn és Oli szüleivel, nagyon aranyosak és olyan viccesek is mint a fiaik.

Elkészült az ebéd, mindenki helyet foglalt és neki látott az evésnek. Az ételek nagyon finomak voltak, mindenki tele ette magát, én konkrétan mozdulni alig bírtam, de ahogy elnéztem mások is voltak így vele. :D

- Azt javaslom kicsit pihenjünk rá a desszertre - mondta Haley, amiben természetesen mindenki egyet értett és mindenki elfoglalta magát. A felnőttek beszélgettek, Zayn Olival elterült a fűben, Ryan elindított egy újabb mappányi zenét háttérzajként, majd csatlakozott Jeremyhez, akit pár csaj vett körül, úgyhogy ők ellesznek egy darabig. :) Én pedig úgy döntöttem ha már Riley egyedül ücsörög egy napozóágyon, megtudakolom tőle amit Zayn titkol előlem :)

- Mi van közted és Oli között? :) - kérdeztem egyből a közepébe vágva, miközben elfoglaltam a másik napozóágyat.

- Hááát, nagyon kedves meg vicces - kezdte.

- Oké, de nem ez volt a kérdés. - vigyorogtam.

- Nagyon tetszik nekem és ááááá - temette a tenyerébe a kezét.

- Te tetszel neki ? - kérdeztem tovább.

- Úgy érzem, hogy igen, bár nem tudom, Lexi mi van ha tévedek? - nézett rám kétségbe esve.

- Nyugalom, szép vagy okos, vicces és ha engem kérdezem, nagyon összeillenétek - nyugtattam meg, amin kicsit megkönnyebbült, és ekkor esett le nekem, hogy Zayn mit is nem akart elmondani nekem, Olinak is biztosan tetszik Riley, de valószínű nem tudja, hogy mondja meg neki, hát igen, tipikus pasi. :D

- Figyi, miért nem mész oda hozzá? - bátorítottam.

- Gondolod ez jó ötlet? - kérdezte.

- Naná, hogy az, cselekedj. - célozgattam.

- Igazad lehet, akkor oda megyek, nem vagyok én nyuszi - mosolygott. - Köszi szépen Lexi - ölelt át és már ment is.

Követtem a tekintetemmel, Riley érkezésével, Zayn automatikusan felállt és elvonult, szóval tényleg úgy van ahogy gondoltam :) Egy ideig figyeltem őket és tényleg nagyon szép pár lennének, szurkolok nekik, hogy összejöjjön, viszont a nagy gondolatmenetem közepette megzavart egy hang amitől megállt bennem az ütő is.

- A végén néger leszel ennyi napozástól - ült le mellém Jeremy.

- És ez téged miért foglalkoztat? - kérdeztem kicsit lehet flegmán.

- Nem foglalkoztat, csak megjegyeztem - felelte.

Ezt követően csak ültünk és élveztem a napsütést a háttérzenével, amikor eszembe jutott valami.

- A te szüleid miért nincsenek itt? - kérdeztem hirtelen.

- Miért érdekel? - kérdezett vissza.

- Mert feltűnt. - feleltem.

- A te  szüleid sincsenek itt, Rileyé se, sőt még sok emberé se - mondta.

Ezen kicsit elszomorodtam, de bosszantott is, hogy nem képes válaszolni, így nem is reagáltam.

- Üzleti úton vannak - szólalt meg 5 perc elteltével.

- Sajnálom - mondtam őszintén.

- Már megszoktam - felelte szomorkás hangon, aminek hallatán úgy éreztem akármennyire is haragszom rá, rá kell pillantanom.

- Teljesen megtudom érteni, az én szüleim is sokat utaznak - mondtam mire ő is rám nézett.

- Akkor nem is különbözünk annyira - mosolygott.

- Leszámítva, hogy én elviselhetetlen vagyok és nem bírnak a közelemben lenni - csúszott ki a számon, amin meglepődött.

- Ezt miért mondod? - kérdezte.

- Nem érdekes, felejtsd el - fordultam újra a nap irányába.

- De igen is érdekes, szóval hallgatlak - mondta.

- Miért ültél ide hozzám? - tereltem a témát.

- Mert gondoltam beszélgetünk kicsit - felelte.

Abban a percben gondoltam magamban, most ez hülye vagy én bolondultam meg és csak hallucináltam azt a beszélgetést, tettem fel magamnak a kérdést.

- De látom elég hisztis vagy inkább hagylak is - fejezte be az előző mondatát.

- Tessék??? - förmedtem rá - Nem vagyok hisztis - kértem ki magamnak.

- Pedig úgy viselkedsz, flegmázol, nem felelsz normálisan ha kérdezek, tereled a témát, hát akkor ücsörögj itt egyedül. - hagyott ott végül. Köpni nyelni nem tudtam, nem is érdekelt különösebben, ő van felháborodva és csodálkozik, hogy ilyen vagyok a tegnapi után, bár nem tudja, hogy hallottam, de mindegy is jobb lesz így. 

Huszonegyedik rész

Július 3. szerda

Elég régen írtam, de a napjaim is zsúfoltak voltak, meg persze ha egyszer vissza olvasnám amiket írok, biztos unalmas lenne, hogy mindig ugyan azt írom, így röviden tömören, az elmúlt napok tengerparti napozással, ide oda mászkálással, gördeszkázással telt, amivel én is megpróbálkoztam és a fiúk szerint ős tehetség vagyok amiért nem vágódtam el vele. A hétvégén Haley is haza jött, elmesélte milyen volt Párizsban, amit lelkesedve hallgattunk, a képeket is megmutatta amiket készített, ugyanis Haley híres fotós, ezért is utazik minden fele, ha hívják, neki menni kell. Végül jött a mi kis beszámolónk, hogy miket is csináltunk, Riley lelkesen mesélte neki el a napjainkat, kihagyva a hatalmas bulit amit akkor szerveztek miután lelépett, de persze Haley sem hülye, hisz ismeri a kamaszokat, ezért is lepett meg mindenkit a következő kérdése. :D 

- Na és milyen volt a buli? - kérdezte mosolyogva.

- Milyen buli? - próbálta a hülyét játszani Riley.

- Amit szerveztetek miután elmentem. - felelte.

- Arról meg honnan tudsz? - kérdezte tőle Ryan.

- Fiam, a haverjaid mind az ismerősöm Facebookon, és csak úgy dőltek a faladra a különböző "király volt a buli", "mikor lesz ismétlés" stb...szövegek. - magyarázta.

- Basszus, tényleg - kapott a fejéhez.

- Miért, mit gondoltál, hogy eltudod titkolni előlem? - tette fel a költői kérdést. 

- Ja - vágta rá, Haley csak mosolygott ezen, de mikor kiment a nappaliból még visszaszólt.

- Amúgy meg az a szekrény nem ott volt! - mutatott az egyikre, kész ennyi volt, nem bírtuk tovább kitört belőlünk a nevetés, persze ez után elkezdtünk tanakodni, hogy tényleg nem ott volt, Riley és Ryan, ezen elvitatkoztak egy ideig, tőlem is kérdezgették, de emlékeztettem őket, hogy én aznap nem csináltam semmit :D így nem sokra jutottak velem, de végül aztán megunták, és a szekrény is maradt ott ahova tették :D

 A szüleimmel is beszéltem, hogy megnyugodjanak még élek, nem csináltam semmi hülyeséget, körülbelül egy órán keresztül mesélnem kellett, hogy mivel töltöm a napjaimat, majd megkértem, mutassák meg az én kis Manókámat, végül kérték, had beszéljenek Haleyvel, így átadtam a helyet, addig én Ryan gépén gyors váltottam pár szót Bennel, aki már hazaért a nyaralásból, és mint azt mesélte, újabb nyaralásra mennek, most viszont Görögország az úti cél, kész Világjáró ez a srác :D 

Röviden ennyi ami úgy lényeges történt, ma viszont mindenki a holnapi ünnepséggel volt elfoglalva ugyanis Július 4. A függetlenség napját ünneplik ilyenkor Amerikában.

Épp azt tervezték, hogyan miként hozzanak mindent össze, mivel Grill-partyt akarnak rendezni, az

 egész délelőtt azzal telt el, hogy összeírják mit vegyünk, meg mondom őszintén, fél óra után meguntam, ezért cselekednem kellett.

- Na jó ebből elég, irány a kocsi megyünk vásárolni, mert így még holnap reggelig is itt ülünk. - mondtam nekik, mire egy emberként álltak fel és indultak meg kifelé, ezt már szeretem :D 

A kocsiban azon gondolkodtam, hogy nem jutottak semmire, hisz egy grillhez minden adott, így gyors elővettem egy papírt és írni kezdtem. Az üzlethez érve, kiszálltunk és figyelmet kértem.

- Nos, Riley, Oli, ti mentek a zöldségekért, itt a cetli - adtam át nekik.

- Ryan, Zayn, tiétek az italok - kapták meg ők is a papírjukat.

- Jeremy te velem jössz - így a kis csapatok fogtak egy egy kocsit, és indulhatott a bevásárlás.

Jeremyvel intéztük a húsokat, a különleges fűszereket hozzá, vettünk pár műanyag evőeszközt, mert, hogy egyikünk se fog mosogatni az is biztos :D 

Az autóhoz mentünk ahol a többiek már vártak, és végignéztem mindent hoztak e.

- Gratulálok, minden sikeresen beszereztünk. - dicsértem meg őket.

- Remek ötlet volt Lex. - mondta Oli.

- Az nem kifejezés, zseniális - tette hozzá Ryan.

- Ja, bár az utolsó mondat a lapom, " Ui: Ne merészeljetek mást megvenni ami nincs a papíron!" - olvasta fel Zayn, - Hát ez elég ijesztő volt, nem is mertem máshoz nyúlni - nevette el magát :D 

- De bevált - mosolyogtam rá.

Hazaérve kipakoltunk mindent, a fiúk elkezdték a kertben összeállítani az asztalokat meg a többi fontos dolgot, ami  szerintük az. Mi Haleyvel előkészítettünk holnapra mindent, hogy már csak sütni keljen. 

Ki indultam az udvarra, meglesni a fiúkat, hogy állnak amikor egy beszélgetés fültanúja lettem.

- Haver, ezt nem bírom már, az agyamra megy - mondta Jeremy.

- Miért nem mondod meg akkor neki? - kérdezte Ryan.

- Mégis hogyan? Álljak elé, Bocs Lexi nem bírom a közelséged, mert megőrülök tőle, hogy....- nem hallgattam végig, annyira rosszul esett már a mondat eleje is, még hogy megőrül tőlem, hát ha így akarja legyen így, nem kell engem elviselni!

Lehuppantam a nappaliba Riley mellé, aki látta rajtam, hogy valami nem stimmel.

- Mi az Lexi? - kérdezte tőlem.

- Szerinted idegesítő személy vagyok? - kérdeztem vissza.

- Igen, mikor nem hagysz aludni - nevetett.

- Rileyyyyyyyyy - forgattam a szemeim.

- Jó, na, szerintem nem, téged mindenki szeret - felelte.

- Hát úgy tűnik valaki mégse - mondtam halkan.

- Ki? - kérdezte.

- Mindegy - felálltam és felmentem a szobába, úgy is későre járt már, így bedőltem az ágyba a gondolataimmal együtt. 

Huszadik rész

Június 27. csütörtök (2)

Jeremy

Útközben a fiúk végig trükköket csinálta, persze némely járókelő utánuk kiabált a nem tetszését kifejezve, de voltak akik megtapsolták őket, pár lány is olvadozott a látványtól. 

Az út háromnegyedénél Oli és Zayn elkanyarodtak.

- Hát ti meg hova mentek? - kiáltott Jeremy utánuk.

- Van egy kis dolgunk - kiáltott vissza Oli.

- De ti csak menjetek, ott találkozunk - folytatta Zayn.

Így rájuk hagytuk és folytattuk az utunkat.

Tíz perc elteltével mi is lekanyarodtunk és elénk tárult egy hatalmas terület, ami ki volt alakítva egy park szerűségnek ahol egy kis részen kosarasok, biciklisek és persze deszkások trükköztek, volt még sok egyéb szórakoztató kisebb terület tele minden féle elemekkel. 

Bevallom, nagyon ötletes és szép hely volt ahhoz képest, hogy milyen célt szolgál, hisz itt is találhatók graffitik, de nem irkafirka, hanem igazi művészi alkotások, amiket egyből meg is csodáltam amint letelepedettünk egy lelátó aljára ami persze betonból készült. 

- Ryan, ezeket ti csináltátok? - kérdeztem a falra mutatva.

- Dehogy, nekünk nem erősségünk a rajz meg a festészet - vigyorgott. 

- Ja, tényleg, még egy házat se tudsz lerajzolni - nevettem fel, mire ő összekócolta a hajam és elgurult a deszkáján.

Én még pár percig nézegettem a műveket, aztán visszatértem a többiekhez, ahova két műanyag széket és egy asztalt helyeztek el a lelátó mellé.

- Ezt honnan szereztétek? - kérdeztem csodálkozva.

- Mi hoztuk ide, csak jól elrejtettük - mondta mosolyogva Jeremy.

Rileyval el is foglaltuk a helyünket, a két fiú pedig elkezdett deszkázni.

Kis idő múlva Oli és Zayn érkezett meg két-két szatyorral a kezükben, ezek szerint a kis dolguk a bevásárlás volt. :D 

- Hoztatok nekünk is valamit? - gurult oda Ryan.

- Még szép, tessék - nyújtotta át neki az egyik szatyrot Oli, a többit letették és mindegyikük elővett valamit majd megindultak felém. Fogalmam sem volt ebből mi fog kisülni, a fejemet kapkodva kerestem a többieket és mikor találkozott a tekintetünk, csak mosolyogva bólintottak.

A két fiú megállt előttem, óvatosan fel pillantottam rájuk, amikor letérdeltek elé, kíváncsian vártam mi lesz ebből.

- Lexi Dree - kezdte Oli, egy pillanatra megijedtem, remélem nem a kezem akarják megkérni :), amikor Zayn folytatta.

- Nagyon sajnáljuk amit reggel tettünk veled - kért ismét elnézést.

- Kérünk téged, bocsáss meg nekünk - mondták egyszerre.

- És fogadd el ezt a kis csekély ajándékot amiért ilyen szemetek voltunk - nyújtották egyszerre a kezükben lévő bonbont és egy kisebb dobozkát, amit kinyitottam és egy nyaklánc volt benne egy cuki kis medállal, komolyan ledöbbentem, hogy ők ilyenre képesek. 

- Na mit mondasz? - zökkentett ki a döbbenetemből a két fiú, egyenként rájuk néztem és elmosolyodtam.

- Nem vagytok normálisak, képesek voltatok ajándékot venni csak azért, hogy megbocsássak? Hihetetlen, hát ezek után tudna rátok bárki is haragudni?! - fejeztem be a mondatot mosolyogva.

- Akkor...? - kezdték volna.

- Gyertek ide ti lököttek - tártam ki a karom, így felugrottak és egy hatalmas ölelés lett a vége.

Ryan

- De többet ilyet nem csináltok ugye? - kérdeztem komolyan.

- Ígérjük - mondták egyszerre és nyomtak két oldalról egy puszit az arcomra.

- Most, hogy újra szent a béke, deszkázhatunk végre? - kérdezte Ryan.

- Nanááááááá - kiáltotta Zayn.

Bele is kezdtek a trükkökbe, mi Rileyval videóztunk, fotóztuk őket. 

Oli és Zayn

Mit is vártam a két bolondos fiútól, ugyanis Zayn egy matracra feküdte, Oli pedig elindult, hogy ő átugorja, kicsit megijedtünk Rileyval, hogy ráesik és a kórházba kötünk ki, de nem, olyan könnyedén repült át felette, mintha nem is lett volna ott Zayn. 

- Lányok, milyen volt? - kérdezte Oli.

- Félelmetes - vágta rá Riley.

- Akartok igazán félelmeteset látni? - kérdezte Zayn.

- Ennél is? - kérdeztem vissza, de ő csak mosolygott.

Zayn

- Figyeljétek a mestert - mondta büszkén majd elindult a lépcső melletti sima emelkedőhöz aminek a tetején egy kerítés van.

- Zayn, ne csináld - kezdtem teljesen megijedni.

- Nyugi, már vagy ezerszer csinálta - nyugtatott Jeremy, mi csak ijedten néztük, és mikor odaért a tetejére, tényleg átugrott, nincs mese teljesen őrült a gyerek :D Mikor visszaért hozzánk megtapsoltuk, mert ez tényleg nagyon jó volt és egyben veszélyes is.

A nap nagy része ezzel telt, Riley is megpróbálkozott a deszkázással vagyis inkább a deszkán rajta maradással :D, de hát előttünk még a nyár nagy része, lesz még ideje megtanulni :) 

Miután megunta leült mellém, kicsit eszegettünk és beszélgettünk amikor megláttam, hogy Ryan és Jeremy nagyon sugdolóznak.

- Riley, szerinted a két fiú mire készül? - biccentettem feléjük.

- Nem tudom, de semmi jóban az biztos - felelte.

Ryan

Totál igaza lett, Ryan megindult a deszkával felénk és egy pillanatra sem tűnt úgy, hogy ő majd megáll.

- Ryan, mit csinálsz? - kiáltottam oda, de ő csak mosolygott, és odaért hozzánk abbana pillanatban átugratott az asztal felett.

- Ti a mai napotokat arra szántátok, hogy a szívbajt hozzátok ránk? - kérdezte tőlük Riley.

- Mond, hogy nem tetszett - jött oda Ryan.

- Na jó, király volt - nevetett.

Még egy kis ideig elszórakoztunk, majd mindenki kezdett fáradt lenni.

Késő délután indultunk el haza, ma a fiúk, már nem aludtak nálunk, így fél úton elköszöntünk egymástól, és hárman folytattuk az utunk. Hazaérve vacsiztunk, és egy kiadós zuhany után, bedőltünk az ágyba.