Július 6. szombat
Reggel Jeremy szavai víz hangoztak a fejemben, egyszerűen nem értem őt, egyik pillanatban rendes a másikban viszont az ellentéte. Miközben ezen gondolkodtam leértem a konyhába, ahol a többiek már reggeliztek.
- Nocsak, az álomszuszék felébredt. - célzott rám Ryan,
- Jó reggelt - köszöntem mindenkinek mosolyogva és leültem közéjük reggelizni.
A reggeli elég csendesen telt, mindenki elmerült a gondolataiban vagy csak élvezte a csendet. Mikor már majdnem mindenki befejezte Ryan állt elő egy ötlettel.
- Mit szólnátok ha pár napra elmennénk sátrazni vagy valami kis kiruccanás? - kérdezte kíváncsian.
- Oli és Zayn is? - kérdezte Riley.
- Természetesen - felelte neki.
- Akkor benne vagyok - tapsikolt örömében.
- Én és Jeremy már nem is lennénk elegek? - kérdezte tőle csodálkozva.
- Deeee... csak tudod.. - folytatta volna.
- Jó, nem érdekel a nyáladzás, kösz. - emelte fel kezeit ezzel jelezve hagyja abba.
- Jeremy? - fordult felé Ryan.
- Tudod, hogy bármiben benne vagyok - válaszolta elég lazán.
- Remek, a srácok is benne lesznek, na és te ? - fordult felém sunyi mosollyal.
- Nem hinném, hogy lehetne más választásom - feleltem mosolyogva.
- Azt jól hiszed, akkor kész is, menjünk pakolni - utasította felállva az asztaltól.
- Nem felejtettél el valamit fiam? - szólalt meg Haley.
- Nem - vágta rá, Haley csak felhúzott szemöldökkel nézett rá. - Jaaaaa - kapott a fejéhez Ryan. - Ugye nem probléma ha pár napig csak tiéd a ház? - viccelődött, de Haley csak várt mosolyogva.
- Jóóó , na, elmehetünk Drága egyetlen édes anyukám pár napra? - tette fel végül a kérdést.
- Nagyon nehéz volt, igaz? - kérdezte. - Nem is tudom.. - gondolkodott, - Zayn és Lexi tegnapi akciójuk után, nem túl jó ötlet felügyelet nélkül hagyni őket, szegény Jeremyt a végén sátorba zárják tele chili porral - mondta el a véleményét.
- Hékááás, én csak segítettem, minden Zayn ötlete volt. - védtem magam.
- Nem szép dolog másra kenni, főleg ha nincs itt, hogy megvédje magát. - mondta nekem Jeremy.
- Most élvezed ezt anya? - kérdezte Ryan.
- Úgy ahogy mondod. - kuncogott Haley.
- Szóval? - türelmetlenkedett.
- Elmehettek, de normálisan viselkedni, és rád vannak bízva a lányok. - szögezte le.
- Rendben, vigyázok rájuk és mindenki másra is. - ígérte meg.
- Helyes, na sipirc pakolni, majd ezeket elrakom én - mondta végül.
Úgy tettünk, ahogy mondta, felmentünk pár ruhát és egyéb dolgokat bepakolni. Addig a fiúk üzentek a másik két jó madárnak és a sátrakat kezdték a kocsiba pakolni.
Mire végeztek mi is leértünk és a fiúk is megjöttek így a maradék holmit is beraktuk és indulásra készen álltunk. Elköszöntünk Haleytől és beszálltunk volna az autóba de felmerült egy probléma, hatan vagyunk ötszemélyes autóra.
- Na most akkor hogy legyen? - kérdezte Oli.
- Én biztos egy autóba ülök veled - mondta Riley.
- Én meg Ryannel - felelte Zayn.
- Akkor úgy tűnik elvan döntve, én megyek egyedül - mondta Jeremy, amit nem tartottam jó ötletnek, hisz úgy volt mindannyian együtt megyünk.
- Majd én megyek veled - mondtam végül.
- Nem szükséges - mondta.
- De akarok, nem engedem, hogy egyedül menj, arról volt szó, hogy közösen együtt - mutattam körbe.
- Ha Ryan is beleegyezik? - kérdezte Ryanre nézve.
- Felőlem, ha így akarjátok, csak induljunk már - kérte mosolyogva Ryan.
Így aztán én Jeremy autójába ültem vele, a többiek is elfoglalták a helyüket és végre elindulhattunk.
Ryanék mentek elöl, hisz ő találta ki, ő tudja az utat. Folyamatosan kommunikáltunk velük, ugyanis Zayn bombázott az üzeneteivel, amit már kezdtem unni. :) Viszont a legutóbbin hangosan felnevettem.
- Viccet mesél neked? - kérdezte Jeremy.
- Valami olyasmi - kuncogtam még mindig.
- Én is hallhatom? - kérdezte.
- Ez nem olyan vicc, szóval nem - vágtam rá.
- Fogadjunk a tegnapi kis mókátokról írt. - mosolygott.
- Huh, ti aztán tényleg nagyon jól ismeritek egymást - mondtam csodálkozva.
- Téged is szívesen megismernélek jobban. - mondta.
- Nem hinném, hogy annyira bele kellene mélyülni, úgy is már csak másfél hónap és elmegyünk. - szomorodtam el a végére.
- Hééé, miért szomorodtál el? - nézett rám.
- Jobb lenne ha az utat figyelnéd. - mutattam az útra.
- Ohh, bocsi - pillantott vissza és annyiban is maradt a kérdése ami nem is baj.
A tájat kezdtem el csodálni, hisz még új volt számomra és nagyon szép. Kis idő múlva megint jött az üzenet Zayntől.
- Kezdi megint a vicceit? - kérdezte félig rám pillantva.
- Nem, most éppenséggel kiadták nekünk a feladatot, hogy be kellene ugrani egy boltba, mert kaját elfelejtettek pakolni. - mondtam az üzenet tartalmát.
- Ez most komoly? - döbbent le.
- Itt a lista - mutattam a telefonom.
- Na neem, add csak - vette kia kezemből és hívta fel őket.
- Ezt nem gondoltátok komolyan ugye? - szólt bele a telefonba.
- Tegyétek meg légyszíves, addig mi felállítjuk a sátrakat és minden mást elrendezünk - jött a válasz Ryantől.
- De ha nem úgy lesz mire odaérünk, akkor majd fogtok halat magatoknak - fenyítette meg őket.
- Úgy lesz, ne aggódjatok, küldöm a címet, és kösz - tette le Ryan és abban a pillanatban jött is az üzenet a címmel.
- Remek, akkor keressünk egy üzletet - nyújtotta vissza a telefonom.
Hamarosan találtunk is egyet, így bementünk, hogy megvegyük amiket Zayn felírt nekünk.
Mivel egy kis bolt volt, feleslegesnek találtuk a szétválást, együtt kezdtük el szépen az elején, hagyva időt a többieknek a sátrak felépítésére. A fele cucc már a kosárban volt, amikor Jeremy megakadt a virsliknél a telefonommal.
- Mi a gond? - lépem vissza hozzá.
- Zayn teljesen zakkant. - válaszolta mosolyogva.
- Miért? - kérdeztem nevetgélve, mert már előre éreztem, hogy ez vicces lesz.
- Hogy miért? Hát figyeld! Következő ami fel van írva Virsli ( De ne szétmálosat és ne is puhát, legyen roppanós mikor ráharapok, ne vastag, hanem olyan vékony és ne rövid hanem olyan kellően hosszú, ja és semmilyen ízesítés, csak sima. ) Most szerinted? - kérdezte, én csak kuncogtam várva, hogy mi lesz.
- Most min kuncogsz így? - értetlenkedett.
- Hát haver, a csajod kellően leírta milyen virsli kell neki - veregette vállon egy ismeretlen srác, majd nevetve tovább haladt, itt már én sem bírtam, kitört belőlem a nevetés.
- Mond, hogy csak a végét hallotta - kérte totál ledöbbenve.
- A "Ne vastag"-tól - mutattam idézőjelben nevetne.
- Ajjj, ezért kinyírom, perszeee te meg csak nevessél. -mondta.
- Bocsi, de ez akkor is vicces volt. - nevetgéltem még mindig.
- Haha, na válassz egyet, azt haladjunk - mutatott a virslikre, majd az egyik fajtából levettem a polcról pár darabot.
- Honnan tudod, hogy az a megfelelő? - kérdezte csodálkozva.
- Sosem tudod meg! - kacsintottam rá mosolyogva.
- De most komolyan! - erősködött, közben rakosgattuk a többi felírt dolgot.
- Inkább hozz még egy kosarat - utasítottam, majd elszaladt még egyért.
- Tessék - nyújtotta és a nehezet elvette.
- Köszi - köszöntem meg.
- Szóval nem mondod el? - kérdezte újra.
- Majd később, most vegyük meg ami kell, mert már éhes vagyok. - mondtam.
- Rendben, de szavadon foglak - mosolygott, így végre mehettünk a pénztárhoz fizetni, a szatyrokat a kocsiba tettük és végre indulhattunk, vagyis gondoltam én, viszont Jeremy kézen fogott.
- Mit művelsz? - kérdeztem mikor elindult.
- Eszünk. - felelte.
- De várnak a többiek - mutattam az autó irányába, hogy mennünk kellene.
- Na és? Majd várnak tovább. - mondta, így végül nem ellenkeztem, csak haladtam vele kézen fogva, ami kicsit fura volt. Elértünk egy kis éttermet, ahova bementünk, kaptunk egy kis asztalt és leültünk.
- Megtette volna a boltból vett kaja is - mondtam neki.
- Annak a nagy részét Zayn kérte, és megérdemeljük ha már minket küldtek. - mondta.
- Jól van - mosolyogtam, kicsit zavarba voltam, vele kettesben egy étteremben, de majd elmúlik, közben megérkezett a pincér. Leadtuk a rendelést és újra kettesben maradtunk.
- Kellemetlenül érzed magad? - kérdezte a szemembe nézve.
- Ennyire feltűnő? - kérdeztem vissza zavaromban.
- Egy kicsit - mosolygott, majd megfogta a kezem. - Nyugi, csak egy ebéd, két jó barát ebédel - mondta.
- A jó barátodnak tartasz? - kérdeztem, mire enyhült a mosolya, majd hirtelen visszatért.
- Igen, szóval nem kell aggódnod. - felelte.
- Rendben - nyugodtam meg kicsit és kezdtem el enni, ugyanis időközben kihozták a rántott húsunkat sült krumplival és uborkasalátával. Evés közben nem sokat beszéltünk, miután végeztünk Jeremy fizetett és visszasétáltunk az autóhoz és elindultunk a címre amit Ryan megadott.
Egy óra autókázás után meg is érkeztünk, de ez csak egy parkoló volt.
- Ugye nem egy parkoló közepén sátrazunk? - kérdeztem kiszállás közben.
- Látsz sátrat? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, de kinézem a többiekből, hogy nem állították fel. - mondtam neki.
- Ez is igaz, de akkor mérges leszek. - felelte, majd felhívta Ryant, hogy itt vagyunk, aki pont egy fa mögül lépett elő.
- Azt hittem már sosem értek ide. - jött felénk, majd elvett egy szatyrot és elindultunk.
Útközben Ryan elmesélte Zayn mennyit szenvedett a sátor felállításával, amin meg sem lepődtem. :) A többiekhez érve, lecsaptak a kajára, úgy tűnik ők is éhes voltak. :)
- Hol voltatok ennyi ideig? - kérdezte Zayn.
- Jeremynek akadt egy kis gondja a virslivel, amit a barátnője olyan részletesen leírt. válaszoltam mosolyogva, mire ő olyan, ezt még megbánod fejet vágott.
- Hogy miiii? - kérdezték egyszerre.
- Mindent mesélj el - kérte Zayn, így bele kezdtem, a végére mindenkiből dőlt a nevetés. Miután kinevettük magunkat, felálltam, hogy a cuccom megkeressem, de feltűnt, hogy 3 sátor van csak.
- Ööööö, miért csak 3 sátor van? - kérdeztem.
- Mert csak 3 volt otthon. - felelte Rayn.
- Meg a drága Oli meg Zayn, elfelejtett hozni - mondta Riley Olit megpuszilva.
- Hát igen Lexi, mi már csak ilyen feledékenyek vagyunk - karolt át Zayn. - De nyugi ez a sátor a tiétek Jeremyvel. - mutatott a bal oldalira.
- Miért pont vele? Miért nem veled? - kérdeztem.
- Hmm cica szeretnél velem aludni? - kacsintott.
- Tudod mit, tökéletes lesz Jeremyvel. - mosolyogtam rá.
- Ha horkolna átjöhetsz mellém és Ryan mellé. - súgta a fülembe amin kuncognom kellett, majd bemásztam a sátorba a táskámért, hogy keressek egy alvó ruhát, ugyanis kezdett sötétedni.
Kimásztam és azon töprengtem hol fogunk tusolni, lehet hülyén hangzik de számomra fontos ha már mással kell aludnom, és feltűnt a többieknek is, hogy elgondolkodtam.
- Fogadjunk azon töprengsz, hol tusolhatnál. - kezdte Ryan.
- Látom, nagyon jól ismersz. - mosolyogtam.
- Pelenkás korunk óta. - fejezte be.
- Szóval akkor hol? - kérdeztem, de elnevették magukat.
- Most mégis mi olyan vicces? - értetlenkedtem.
- Gyere, majd én megmutatom. - karolt vállon Zayn.
- Köszi - követtem végül, majd megálltunk a tengerpart szélén, ugyanis elfelejtettem említeni, hogy egy tengerparthoz jöttünk a város másik végébe egy sziklás résznél, kisebb pálmafákkal, egyébként nagyon szép, szóval a szélén megálltunk és vártam most mi lesz.
- Még mindig nem esett le? - kérdezte, a többiek már nagyon kuncogtak a háttérben.
- Mégis minek kellene? - kérdeztem vissza.
- Eredeti a hajszíned? - kérdezte.
- Igen, de mi köze ennek ehhez? - kérdeztem.
- Na jó Szöszi, megmutatom. - erre felkapott és berohant majd belehajított a vízbe.
- Áááááá, normális vagy ? Ez hideeeg! - kiáltottam.
- Lexiii, te akartál tusolni. - kiáltotta Ryan.
- Ohhh ne máááár ez komoooly? - kiáltottam vissza.
- Úgy látom végre leesett neki - kiáltotta mellőlem Zayn.
- Azt hiszed vicces vagy? - kérdeztem tőle.
- Az hát, na hagylak "Tusolni" - gúnyolódott, ezért jól lefröcsköltem, aminek a vége hatalmas vízi csata lett kettőnk között. Mikor már jól elfáradtunk, ő kiment, én meg megmosakodtam, majd utána mentem ahol a többiek tábor tűzet raktak.
- Uhh ez jó ötlet volt - ültem le csurom vizesen.
- Gondoltuk, meg kellene száradnotok - mondta Oli.
- Remek gondolat. - mondtam kicsit vacogva, még egy kicsit beszélgettünk, aztán sorba ment mindenki a sátorba lefeküdni, előszór Riley Olival, majd utánuk Ryan és Jeremy foglalt el egy egy sátrat, mi Zaynnel még melegedtünk kicsit.
- Min gondolkozol? - kérdeztem Zaynt.
- Csak azon, hogy hogy lehetsz ennyire vak. - mondta.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem.
- Mindenki látja azt, amit te egyáltalán nem veszel észre, pedig az orrod előtt van. - folytatta.
- Mi lenne ha nem rébuszokban beszélnél, hanem kimondanád konkrétan mi az amit nem veszek észre? - mondtam neki.
- Neked kell rájönnöd egyedül, és bízom benne, hogy hamarosan úgy lesz és nem lesz késő. - beszélt komolyan.
- Megijesztesz - kezdtem tényleg megijedni.
- Gyere - húzott fel a kezemnél fogva. - Ideje lefeküdni - ölelt át, majd ő bemászott a sátorba Ryanhez én pedig Jeremyhez. Próbáltam halkan nehogy felébresszem kényelmesen elhelyezkedni, miután sikerült, Zayn mondatai kavarogtak a fejemben.
- Nem tudsz aludni? - fordult felém Jeremy.
- Nem, Zayn mondott valamit ami nem hagy nyugodni. - válaszoltam kicsit szomorúan.
- Elárulod? - kérdezte.
- Az orrom előtt van valami amit nem veszek észre, viszont mindenki más látja, de nem értem, mit nem veszek észre? - kérdeztem aggódva.
- Hé, ne aggódj - simította meg az arcom. - Zayn szeret néha szórakozni másokkal és kitalálni dolgokat, hogy másnap majd azon nevetgéljen, hogy emiatt nem tudott aludni. - mondta.
- De ez komolyan hangzott, mert azt is mondta, hogy bízik benne, hogy hamarosan rájövök és nem lesz késő. - meséltem el a többit.
- Gyere ide - ölelt át - ne agyalj annyit, ha valamire rá kell jönnöd, ráfogsz, erőltetni nem szabad, próbálj meg aludni - mondta szinte a fülembe suttogva miközben a hátam simogatta, aminek a hatására kezdett elnyomni az álom és Jeremy karjai közt aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése