Az ébresztőm megszólalása előtt már megébredtem, annyira izgatott voltam a mai nap miatt.
Riley még aludt, én lementem a konyhába, ahol anyu épp Manónak adott enni. Köszöntem anyunak, majd felültem a pultra egy üveg vízzel.
- Milyen korán megébredtél, izgatott vagy az út miatt? - kérdezte anyu mosolyogva.
- Igen, már nagyon vártam, de egy kicsit félek a repüléstől. - mondtam.
- Kicsim, minden rendben lesz, ne aggódj. - simította meg a fejem.
- Köszi anyu, szeretlek.
- Én is téged, kicsim, na de menj keltsd fel Rileyt, aztán gyertek reggelizni. - kérte.
- Oké - és már futottam is.
Ahogy felértem, egyből ráugrottam Rileyra.
- Riley, ébresztőőőőő - kiabáltam, közben ráztam őt.
- Ne mááááár Lexiiiiii, olyan szépet álmodtam. -felelte.
- Nem baj, ideje elkészülni és reggelizni.
- Csak még öt perc. - kérlelte.
- Szó se lehet róla - és azzal a lendülettel lerántottam a takaróval együtt.
Ő leesett én meg hátra dőltem, ezen mind a ketten elkezdtünk nevetni.
Miután feltápászkodtunk kiválasztottuk a megfelelő ruhát és felöltöztünk.
Lementünk reggelizni, anyu palacsintát csinált csoki öntettel, nagyon finom volt, ez a kedvencünk Rileyval.
Reggeli után bepakoltunk a kocsiba, majd elköszöntem Manótól, közben apu megkérdezte mindenünk megvan e, mire lelkesen bólogattunk, majd elindultunk.
A reptérre érve egyre jobban izgultunk. A jegyeket megkapva leültünk várakozni.
Mikor meghallottuk, hogy a Los Angelesbe tartó gép utasait hívják, elköszöntünk anyáéktól s a lelkünkre kötötték, hogy vigyázzunk egymásra.
Rileyval felszálltunk a gépre és az ablak mellé ültem, ugyanis Riley is nagyon félt, úgy gondolta, ha nem lát ki jobb lesz. Majd kis rázkódással a gép felszállt és megkezdtük hosszú repülő utunkat. Persze mind a ketten zenét hallgattunk és jó pár óra után elaludtunk.
Mikor megébredtem, arra lettem figyelmes, hogy este van de nem vasárnap hanem már hétfő. Pár perc után leesett, hát hogy az idő eltolódás miatt :D
A pilóta bemondta, hogy hamarosan leszállunk.
- Riley, kelj fel, hamarosan leszállunk. - szóltam
- Hány óra van? - kérdezte komásan.
- Este hét óra. - feleltem.
- Még csak, akkor minek ébresztettél fel? - kérdezte.
- Hétfő, este hét....- válaszotlam kuncogva.
- Ohhh vagy úgy..- nevette el magát.
A gép leszállása után elindultunk a bőröndjeinkért, majd a kijáratnál nagynénémet, Haleyt pillantottuk meg unokatesómmal.
- Ott van Haley. - mondtam lelkesen.
- Ki az a srác aki vele van? - kérdezte Riley.
- Az unokatesóm, Ryan. - válaszoltam.
- Nem is meséltél róla, pedig nagyon helyes. - kuncogott.
- Szemed le vedd róla. - löktem meg nevetve.
Majd ezen mind a ketten jót nevettünk.
Haley boldogan ölelt át minket.
- Lányok, jó hogy végre itt vagytok, már nagyon vártunk benneteket. - mondta Haley.
- Mi is nagyon örülünk. - feleltük.
- Sziasztok. - köszönt Ryan.
- Szia - köszöntünk egyszerre.
Ryan segített a bőröndöket hozni, aztán berakta a kocsiba. Közben folyton kérdezett minket milyen volt az út, hogy tetszett a repülés és ehhez hasonló kérdések amikre lelkesen válaszoltunk.
Útban hazafelé Rileyval Los Angeles csodásan kivilágított utcáit, épületeit néztük, ami nagyon szép volt.
Mikor hazaértünk a szobánkban kipakoltunk, majd lementünk vacsizni.
Vacsora után lefürödtünk, aztán hulla fáradtan feküdtünk le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése