Tizenhatodik rész

Június 25. kedd (3)

Az ágyon fekve, azon gondolkodtam, mi lehet az én kis Manókámmal, olyan régen láttam, így úgy döntöttem, hogy írok Bennek üzenetet. A kezembe vettem a gépem, majd vártam míg bekapcsol, addig átgondoltam, mit fogok írni.

"Szia Ben!

Hogy vagy? Milyen Párizs? Majd várom a beszámolód :)

Figyi, megszeretnélek kérni arra, hogy nem ugornál át megnézni, mi lehet a kutyusommal? 

Nagyon boldoggá tennél, és kérlek vigyázz rá :) 

Puszi Lexi!"

A levél elküldése után, kikapcsoltam a gépet, nem kötött le igazán semmi, inkább eldőltem az ágyon, hogy aludjak kicsit. 

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de azért éreztem, hogy valaki simogatja az arcom, ezért kinyitottam a szemem. 

- Ne haragudj, hogy felkeltettelek, de hamarosan kezdődik a buli. - mosolygott.
- Jó, rendben - mondtam rekedtes hangon.
Felültem az ágyban, hogy kicsit észhez térjek, Jeremy, meg leült a fotelba.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Persze, csak ilyenkor kell pár perc, és észnél is leszek - feleltem.
- Esetleg, ne hozzak egy pohár vizet? - kérdezte.
- Arcon akarsz önteni? - néztem rá.
- Dehogyis - nevetett - azért, hogy igyál pár kortyot, hogy észhez térj - mondta.
- Ohh jaj - fogtam a fejem - most beégtem kicsit, igaz? - pillantottam felé.
- Nem, aranyos, hogy már félsz attól, hogy mindig a vizes leszel - vigyorgott.
- Nem is félek - álltam fel hirtelen, és kerestem valami ruhát, majd a fürdőbe mentem, megmostam az arcom, és felöltöztem, a fürdőből kilépve, Jeremy még mindig ott ült.
- Te most rám vársz? - érdeklődtem.
- Igen, talán baj? - állt fel.
- Nem, csak meglepett. - mondtam.
- Nagyon csinos vagy. - dicsért meg.
- Köszönöm - pirultam el.
Elindultunk le a lépcsőn, a nappaliban már elég sokan lettek, a zene még csak halk háttérzajként ment és mindenki beszélgetett mindenkivel.
- Hát itt vagy végre - jött oda Riley.
- Szép munkát végeztetek- dicsértem meg.
- Köszi, gyere - húzott be a többiekhez, Jeremy csak mosolyogva jött utánunk.
- Lexiiiiii - hallottam Oli hangját közeledni - hát felébredtél? - ölelte át a vállam.
- Úgy tűnik, hisz itt állok - mondtam neki.
- Akkor.... - nyújtotta a másik kezét Zaynnek a mikrofonért - KEZDŐDJÖN A BULIIIIIIIIIII - üvöltette bele, amitől majdnem megsüketültem és a tömeg egy emberként kezdett éljenezni, fütyülni, ezzel kifejezve az örömüket.
- A fülem te. - löktem meg.
- Legalább még jobban felkeltél tőle. - nevetett, én csak a fejem csóváltam, de hát ő már csak ilyen, ezért is kedvelem. Oli elfoglalta a DJ pultot a zene egyre hangosabb lett és mindenki elkezdett táncolni, az arcokat figyelve, nagyon jól érezte magát mindenki.
Kis idő elteltével megszomjaztam, így kimentem a konyhába ahol az ételek italok voltak szépen elrendezve, így innen mindenki kedvére vehet bármit amit szeretne, én egy üveg narancslé mellett döntöttem.
Kimentem az italommal az udvarra, ahol sokan már a medencében folytatták a táncolást, ami elég szórakoztató volt :D
Megláttam Jeremyt kijönni, így vettem egy 180° fordulatot még mielőtt megint kedve támadna medencébe dobni :D Hirtelen fordulásomban egy srácba ütköztem.
- Bocsi, ne haragudj - kértem elnézést.
- Semmi gond - mondta, indultam volna, de el állta a utam.
- Esetleg elmennél az útból? - kérdeztem tőle.
- Hova olyan sietősen - vigyorgott.
- Beszeretnék menni - mondtam, és próbáltam cselesen kikerülni de elkapta a csuklom.
- Auuu, ez fáj, elengednél - kezdtem kicsit megijedni.
- Egy csókért cserébe - húzott közelebb.
- Mindjárt olyan monoklit kapsz ha nem engeded el azonnal - mondta mérgesen Jeremy.
- Nyugi haver, csak vicc volt - mentegetőzött.
- Viccelődjél mással, őt és a barátnőjét nagy ívben kerüld el, meg értetted? - közölte vele.
Akik az udvaron tartózkodtak, minket figyeltek, mi fog történni, de aztán a srác elengedett, és ott hagyott minket.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Igen, köszi - mondtam, közben a csuklom fogtam.
- Mutasd.. - kérte.
- Mit? - értetlenkedtem, bár tudtam jól mit akar, így elkapta a kezem és megdöbbentünk, hogy eléggé megmaradt a szorításának a nyoma.
- Mindjárt jövök - mondta idegesen.
- Jeremy neeeee... - kiáltottam utána, de meg sem hallotta, így után futottam és azt láttam, amilyen lendülettel ment, olyan lendülettel ütötte meg a srácot, aki kiterült a földön. Oli és Rayn, hirtelen kifutottak és lefogták Jeremyt, a másik srác haverjainak meg mondták, azonnal vigyék el innen és vissza se jöjjenek többet.
- Oké srácok, nincs itt semmi látni való, bulizzatok tovább - mondta Ryan, és hát így is tett minden meghívott.
- Mi a franc volt ez? - kérdezte Ryan Jeremytől.
- Megérdemelte! - ennyit mondott még mindig dühösen.
- Oka is van? - kérdezte tovább.
- Igen - felelte és felém nézett, Ryan követte a tekintetét és mikor meglátott csak ennyit mondott.
- Jó, akkor bulizzunk tovább. - mosolygott.
A narancslevemet szorongatva azon gondolkoztam, mi a fene volt ez? Ryan csak rám néz és egy jóval elintézi? Valami van a háttérben, de a gondolataimat Zayn zavarta meg.
- Nem lesz az neked erős? - kérdezte.
- Mármint micsoda? - kérdeztem vissza.
- Amit iszol - biccentett az üvegre.
- Jaaa...- nevettem el magam.
- Na ezt már szeretem mikor nevetsz, ha túl sokat agyalsz, ijesztő zombi leszel - ölelte át a vállam nevetve. - Gyere táncolni - húzott be.
Bementünk táncolni, és nagyon ügyes, közben a többiek is csatlakoztak hozzánk kivéve Oli mert ő volt a DJ.
Nagyon sokat táncoltunk, és bevallom akármennyire is elleneztem, a kis balhét leszámítva, nagyon jó buli alakult ki :D Úgy hajnali 3 órakor kezdtek az emberek haza menni, úgy hogy a zene már csak halkan szólt.
Amikor az utolsó emberektől is elbúcsúztunk, leültünk a kanapéra.
- Ugye majd csak akkor takarítunk, amikor kialudtuk magunkat - kérdezte Riley.
- Ez egyértelmű, most semmi erőm - mondta Ryan.
- Én mindjárt elalszom - felelte Oli.
- Ja, én is - mondta Zayn.
- Akkor gyertek, vagyis menjünk, hisz tudjátok a járást - nevette el magát Ryan.
Elindultak fel, hogy lefeküdjenek aludni, Riley a lépcső alján visszaszólt.
- Te nem jössz? - kérdezte.
- De, mindjárt - feleltem.
- Jó - mondta ásítva, nekem feltűnt, hogy Jeremy nem volt ott, így körbe néztem merre lehet, mikor megláttam  a medence szélén üldögélve.
- Hát te, nincs ki belelökjön? - ültem le mellé vigyorogva, amin elmosolyodott.
- Fáj még a kezed? - nézte meg.
- Már nem - feleltem, és ahogy néztem, már annyira nem is látszott a nyoma.
- Többiek? - érdeklődött.
- Lefeküdtek- feleltem, majd ültünk még ott egy kis ideig, amikor megszólalt.
- Menjünk mi is aludni - mondta.
- Jól van - egyeztem bele.
Felmentünk, ő a vendégszobába én az enyémbe léptem, miután jó éjszakát kívántunk egymásnak. Halkan lépkedtem, mivel Riley már mélyen aludt :) Lefeküdtem az ágyba én is és mély álomba merültem.