Huszadik rész

Június 27. csütörtök (2)

Jeremy

Útközben a fiúk végig trükköket csinálta, persze némely járókelő utánuk kiabált a nem tetszését kifejezve, de voltak akik megtapsolták őket, pár lány is olvadozott a látványtól. 

Az út háromnegyedénél Oli és Zayn elkanyarodtak.

- Hát ti meg hova mentek? - kiáltott Jeremy utánuk.

- Van egy kis dolgunk - kiáltott vissza Oli.

- De ti csak menjetek, ott találkozunk - folytatta Zayn.

Így rájuk hagytuk és folytattuk az utunkat.

Tíz perc elteltével mi is lekanyarodtunk és elénk tárult egy hatalmas terület, ami ki volt alakítva egy park szerűségnek ahol egy kis részen kosarasok, biciklisek és persze deszkások trükköztek, volt még sok egyéb szórakoztató kisebb terület tele minden féle elemekkel. 

Bevallom, nagyon ötletes és szép hely volt ahhoz képest, hogy milyen célt szolgál, hisz itt is találhatók graffitik, de nem irkafirka, hanem igazi művészi alkotások, amiket egyből meg is csodáltam amint letelepedettünk egy lelátó aljára ami persze betonból készült. 

- Ryan, ezeket ti csináltátok? - kérdeztem a falra mutatva.

- Dehogy, nekünk nem erősségünk a rajz meg a festészet - vigyorgott. 

- Ja, tényleg, még egy házat se tudsz lerajzolni - nevettem fel, mire ő összekócolta a hajam és elgurult a deszkáján.

Én még pár percig nézegettem a műveket, aztán visszatértem a többiekhez, ahova két műanyag széket és egy asztalt helyeztek el a lelátó mellé.

- Ezt honnan szereztétek? - kérdeztem csodálkozva.

- Mi hoztuk ide, csak jól elrejtettük - mondta mosolyogva Jeremy.

Rileyval el is foglaltuk a helyünket, a két fiú pedig elkezdett deszkázni.

Kis idő múlva Oli és Zayn érkezett meg két-két szatyorral a kezükben, ezek szerint a kis dolguk a bevásárlás volt. :D 

- Hoztatok nekünk is valamit? - gurult oda Ryan.

- Még szép, tessék - nyújtotta át neki az egyik szatyrot Oli, a többit letették és mindegyikük elővett valamit majd megindultak felém. Fogalmam sem volt ebből mi fog kisülni, a fejemet kapkodva kerestem a többieket és mikor találkozott a tekintetünk, csak mosolyogva bólintottak.

A két fiú megállt előttem, óvatosan fel pillantottam rájuk, amikor letérdeltek elé, kíváncsian vártam mi lesz ebből.

- Lexi Dree - kezdte Oli, egy pillanatra megijedtem, remélem nem a kezem akarják megkérni :), amikor Zayn folytatta.

- Nagyon sajnáljuk amit reggel tettünk veled - kért ismét elnézést.

- Kérünk téged, bocsáss meg nekünk - mondták egyszerre.

- És fogadd el ezt a kis csekély ajándékot amiért ilyen szemetek voltunk - nyújtották egyszerre a kezükben lévő bonbont és egy kisebb dobozkát, amit kinyitottam és egy nyaklánc volt benne egy cuki kis medállal, komolyan ledöbbentem, hogy ők ilyenre képesek. 

- Na mit mondasz? - zökkentett ki a döbbenetemből a két fiú, egyenként rájuk néztem és elmosolyodtam.

- Nem vagytok normálisak, képesek voltatok ajándékot venni csak azért, hogy megbocsássak? Hihetetlen, hát ezek után tudna rátok bárki is haragudni?! - fejeztem be a mondatot mosolyogva.

- Akkor...? - kezdték volna.

- Gyertek ide ti lököttek - tártam ki a karom, így felugrottak és egy hatalmas ölelés lett a vége.

Ryan

- De többet ilyet nem csináltok ugye? - kérdeztem komolyan.

- Ígérjük - mondták egyszerre és nyomtak két oldalról egy puszit az arcomra.

- Most, hogy újra szent a béke, deszkázhatunk végre? - kérdezte Ryan.

- Nanááááááá - kiáltotta Zayn.

Bele is kezdtek a trükkökbe, mi Rileyval videóztunk, fotóztuk őket. 

Oli és Zayn

Mit is vártam a két bolondos fiútól, ugyanis Zayn egy matracra feküdte, Oli pedig elindult, hogy ő átugorja, kicsit megijedtünk Rileyval, hogy ráesik és a kórházba kötünk ki, de nem, olyan könnyedén repült át felette, mintha nem is lett volna ott Zayn. 

- Lányok, milyen volt? - kérdezte Oli.

- Félelmetes - vágta rá Riley.

- Akartok igazán félelmeteset látni? - kérdezte Zayn.

- Ennél is? - kérdeztem vissza, de ő csak mosolygott.

Zayn

- Figyeljétek a mestert - mondta büszkén majd elindult a lépcső melletti sima emelkedőhöz aminek a tetején egy kerítés van.

- Zayn, ne csináld - kezdtem teljesen megijedni.

- Nyugi, már vagy ezerszer csinálta - nyugtatott Jeremy, mi csak ijedten néztük, és mikor odaért a tetejére, tényleg átugrott, nincs mese teljesen őrült a gyerek :D Mikor visszaért hozzánk megtapsoltuk, mert ez tényleg nagyon jó volt és egyben veszélyes is.

A nap nagy része ezzel telt, Riley is megpróbálkozott a deszkázással vagyis inkább a deszkán rajta maradással :D, de hát előttünk még a nyár nagy része, lesz még ideje megtanulni :) 

Miután megunta leült mellém, kicsit eszegettünk és beszélgettünk amikor megláttam, hogy Ryan és Jeremy nagyon sugdolóznak.

- Riley, szerinted a két fiú mire készül? - biccentettem feléjük.

- Nem tudom, de semmi jóban az biztos - felelte.

Ryan

Totál igaza lett, Ryan megindult a deszkával felénk és egy pillanatra sem tűnt úgy, hogy ő majd megáll.

- Ryan, mit csinálsz? - kiáltottam oda, de ő csak mosolygott, és odaért hozzánk abbana pillanatban átugratott az asztal felett.

- Ti a mai napotokat arra szántátok, hogy a szívbajt hozzátok ránk? - kérdezte tőlük Riley.

- Mond, hogy nem tetszett - jött oda Ryan.

- Na jó, király volt - nevetett.

Még egy kis ideig elszórakoztunk, majd mindenki kezdett fáradt lenni.

Késő délután indultunk el haza, ma a fiúk, már nem aludtak nálunk, így fél úton elköszöntünk egymástól, és hárman folytattuk az utunk. Hazaérve vacsiztunk, és egy kiadós zuhany után, bedőltünk az ágyba.