Tizenhatodik rész

Június 25. kedd (3)

Az ágyon fekve, azon gondolkodtam, mi lehet az én kis Manókámmal, olyan régen láttam, így úgy döntöttem, hogy írok Bennek üzenetet. A kezembe vettem a gépem, majd vártam míg bekapcsol, addig átgondoltam, mit fogok írni.

"Szia Ben!

Hogy vagy? Milyen Párizs? Majd várom a beszámolód :)

Figyi, megszeretnélek kérni arra, hogy nem ugornál át megnézni, mi lehet a kutyusommal? 

Nagyon boldoggá tennél, és kérlek vigyázz rá :) 

Puszi Lexi!"

A levél elküldése után, kikapcsoltam a gépet, nem kötött le igazán semmi, inkább eldőltem az ágyon, hogy aludjak kicsit. 

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de azért éreztem, hogy valaki simogatja az arcom, ezért kinyitottam a szemem. 

- Ne haragudj, hogy felkeltettelek, de hamarosan kezdődik a buli. - mosolygott.
- Jó, rendben - mondtam rekedtes hangon.
Felültem az ágyban, hogy kicsit észhez térjek, Jeremy, meg leült a fotelba.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Persze, csak ilyenkor kell pár perc, és észnél is leszek - feleltem.
- Esetleg, ne hozzak egy pohár vizet? - kérdezte.
- Arcon akarsz önteni? - néztem rá.
- Dehogyis - nevetett - azért, hogy igyál pár kortyot, hogy észhez térj - mondta.
- Ohh jaj - fogtam a fejem - most beégtem kicsit, igaz? - pillantottam felé.
- Nem, aranyos, hogy már félsz attól, hogy mindig a vizes leszel - vigyorgott.
- Nem is félek - álltam fel hirtelen, és kerestem valami ruhát, majd a fürdőbe mentem, megmostam az arcom, és felöltöztem, a fürdőből kilépve, Jeremy még mindig ott ült.
- Te most rám vársz? - érdeklődtem.
- Igen, talán baj? - állt fel.
- Nem, csak meglepett. - mondtam.
- Nagyon csinos vagy. - dicsért meg.
- Köszönöm - pirultam el.
Elindultunk le a lépcsőn, a nappaliban már elég sokan lettek, a zene még csak halk háttérzajként ment és mindenki beszélgetett mindenkivel.
- Hát itt vagy végre - jött oda Riley.
- Szép munkát végeztetek- dicsértem meg.
- Köszi, gyere - húzott be a többiekhez, Jeremy csak mosolyogva jött utánunk.
- Lexiiiiii - hallottam Oli hangját közeledni - hát felébredtél? - ölelte át a vállam.
- Úgy tűnik, hisz itt állok - mondtam neki.
- Akkor.... - nyújtotta a másik kezét Zaynnek a mikrofonért - KEZDŐDJÖN A BULIIIIIIIIIII - üvöltette bele, amitől majdnem megsüketültem és a tömeg egy emberként kezdett éljenezni, fütyülni, ezzel kifejezve az örömüket.
- A fülem te. - löktem meg.
- Legalább még jobban felkeltél tőle. - nevetett, én csak a fejem csóváltam, de hát ő már csak ilyen, ezért is kedvelem. Oli elfoglalta a DJ pultot a zene egyre hangosabb lett és mindenki elkezdett táncolni, az arcokat figyelve, nagyon jól érezte magát mindenki.
Kis idő elteltével megszomjaztam, így kimentem a konyhába ahol az ételek italok voltak szépen elrendezve, így innen mindenki kedvére vehet bármit amit szeretne, én egy üveg narancslé mellett döntöttem.
Kimentem az italommal az udvarra, ahol sokan már a medencében folytatták a táncolást, ami elég szórakoztató volt :D
Megláttam Jeremyt kijönni, így vettem egy 180° fordulatot még mielőtt megint kedve támadna medencébe dobni :D Hirtelen fordulásomban egy srácba ütköztem.
- Bocsi, ne haragudj - kértem elnézést.
- Semmi gond - mondta, indultam volna, de el állta a utam.
- Esetleg elmennél az útból? - kérdeztem tőle.
- Hova olyan sietősen - vigyorgott.
- Beszeretnék menni - mondtam, és próbáltam cselesen kikerülni de elkapta a csuklom.
- Auuu, ez fáj, elengednél - kezdtem kicsit megijedni.
- Egy csókért cserébe - húzott közelebb.
- Mindjárt olyan monoklit kapsz ha nem engeded el azonnal - mondta mérgesen Jeremy.
- Nyugi haver, csak vicc volt - mentegetőzött.
- Viccelődjél mással, őt és a barátnőjét nagy ívben kerüld el, meg értetted? - közölte vele.
Akik az udvaron tartózkodtak, minket figyeltek, mi fog történni, de aztán a srác elengedett, és ott hagyott minket.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Igen, köszi - mondtam, közben a csuklom fogtam.
- Mutasd.. - kérte.
- Mit? - értetlenkedtem, bár tudtam jól mit akar, így elkapta a kezem és megdöbbentünk, hogy eléggé megmaradt a szorításának a nyoma.
- Mindjárt jövök - mondta idegesen.
- Jeremy neeeee... - kiáltottam utána, de meg sem hallotta, így után futottam és azt láttam, amilyen lendülettel ment, olyan lendülettel ütötte meg a srácot, aki kiterült a földön. Oli és Rayn, hirtelen kifutottak és lefogták Jeremyt, a másik srác haverjainak meg mondták, azonnal vigyék el innen és vissza se jöjjenek többet.
- Oké srácok, nincs itt semmi látni való, bulizzatok tovább - mondta Ryan, és hát így is tett minden meghívott.
- Mi a franc volt ez? - kérdezte Ryan Jeremytől.
- Megérdemelte! - ennyit mondott még mindig dühösen.
- Oka is van? - kérdezte tovább.
- Igen - felelte és felém nézett, Ryan követte a tekintetét és mikor meglátott csak ennyit mondott.
- Jó, akkor bulizzunk tovább. - mosolygott.
A narancslevemet szorongatva azon gondolkoztam, mi a fene volt ez? Ryan csak rám néz és egy jóval elintézi? Valami van a háttérben, de a gondolataimat Zayn zavarta meg.
- Nem lesz az neked erős? - kérdezte.
- Mármint micsoda? - kérdeztem vissza.
- Amit iszol - biccentett az üvegre.
- Jaaa...- nevettem el magam.
- Na ezt már szeretem mikor nevetsz, ha túl sokat agyalsz, ijesztő zombi leszel - ölelte át a vállam nevetve. - Gyere táncolni - húzott be.
Bementünk táncolni, és nagyon ügyes, közben a többiek is csatlakoztak hozzánk kivéve Oli mert ő volt a DJ.
Nagyon sokat táncoltunk, és bevallom akármennyire is elleneztem, a kis balhét leszámítva, nagyon jó buli alakult ki :D Úgy hajnali 3 órakor kezdtek az emberek haza menni, úgy hogy a zene már csak halkan szólt.
Amikor az utolsó emberektől is elbúcsúztunk, leültünk a kanapéra.
- Ugye majd csak akkor takarítunk, amikor kialudtuk magunkat - kérdezte Riley.
- Ez egyértelmű, most semmi erőm - mondta Ryan.
- Én mindjárt elalszom - felelte Oli.
- Ja, én is - mondta Zayn.
- Akkor gyertek, vagyis menjünk, hisz tudjátok a járást - nevette el magát Ryan.
Elindultak fel, hogy lefeküdjenek aludni, Riley a lépcső alján visszaszólt.
- Te nem jössz? - kérdezte.
- De, mindjárt - feleltem.
- Jó - mondta ásítva, nekem feltűnt, hogy Jeremy nem volt ott, így körbe néztem merre lehet, mikor megláttam  a medence szélén üldögélve.
- Hát te, nincs ki belelökjön? - ültem le mellé vigyorogva, amin elmosolyodott.
- Fáj még a kezed? - nézte meg.
- Már nem - feleltem, és ahogy néztem, már annyira nem is látszott a nyoma.
- Többiek? - érdeklődött.
- Lefeküdtek- feleltem, majd ültünk még ott egy kis ideig, amikor megszólalt.
- Menjünk mi is aludni - mondta.
- Jól van - egyeztem bele.
Felmentünk, ő a vendégszobába én az enyémbe léptem, miután jó éjszakát kívántunk egymásnak. Halkan lépkedtem, mivel Riley már mélyen aludt :) Lefeküdtem az ágyba én is és mély álomba merültem.

Tizenötödik rész

Június 25. kedd (2)

- Komolyan négy kocsi kell?- kérdeztem döbbenten.
- Igen, kettő az italoknak, kettő pedig az ételeknek. - mutatta Oli.
- Egy hadseregnek vásároltok? - kérdeztem.
- Valami olyasmi - mosolygott, én csak néztem, és azon agyaltam mit is mondott, "egy hadsereg" ezek nem normálisak, oké most bolondnak nézhettek, amiért így aggódom, de hát na, egy csomó tini egy házban bulizni, ahol még szülő sincs, hát majd meglátjuk mi lesz, a gondolataimból az egyik bevásárló kocsi zökkentett ki.
- Auuuuu, nem látsz? - kérdeztem, na kitől? Jeremytől.
- Bocsi, de te mentél úgy, mint egy zombi - nevetett.
Figyelmen kívül hagytam amit mondott és mentem tovább, amikor megláttam, Olit és Zaynt a kocsival versenyezni, ami vicces volt, bár a többi vásárló ezt nem díjazta.

Úgy 20 perc után a könyv részlegen nézelődtem, amíg a többiek beszerzik a cuccokat.

- Á végre megvagy - jött felém Riley.

- Megvan minden? - kérdeztem.

- Igen, a srácok a pénztárnál. - felelte.

- Akkor menjünk. - karoltam belé, majd a fiúkhoz érve leesett az állam.

- Na neeeee, plusz két kocsi? - döbbentem meg.

- Ja, sok minden megláttunk és nem volt elég - mondta Ryan, én csak néztem, szóhoz sem jutottam.

Mi után mindent kifizettek,  kimentünk az üzletből és a parkolóban elkezdték berakni az autóba a megvásárolt holmikat, eléggé megszenvedtek a bepakolással.

- Még szerencse, hogy két autóval vagyunk - nevettem.

- Nem hogy inkább segítenél - mérgelődött Ryan.

- Bocsi, volt egy egyezségünk - tartottam fel a kezem.

- Milyen egyezség? - kérdezte Jeremy.

- Majd később elmondom, csak pakoljunk mááár - utasította őt Ryan.  

Kihagyhatatlan lett volna ezt nem le fotózni :D :D 10 perc szenvedés után végre sikerült.

- Gratulálok, csak 10 percig kínlódtatok - kuncogtam az órámat nézve. 

- Na meg állj - kezdett felém futni Jeremy.

- Mit akarsz? - kérdeztem a kocsik közt rohangálva.

- Elkapni a gúnyolódásodért - vigyorgott.

- Ne most fogócskázzatok, rengeteg dolgunk van még - kiáltotta felénk Ryan.

- Inkább segíts, ne kiabálj - kérleltem.

- Meg még mit nem, akkor otthon találkozunk - kiáltotta, és beszálltak az autóba.

- Miiiii? itt hagysz? - néztem oda és már elhajtott.

- Megvagy!! - kapott ölbe Jeremy.

- Remek, de most nincs víz - világosítottam fel.

- De van csomagtartó... - gonoszkodott.

- Ne merészeld - fenyítettem meg, mikor a kocsihoz értünk.

- Butus, hisz tele van - nevette el magát.

- Tényleg - kaptam a fejemhez.

Lerakott és kinyitotta nekem az ajtót, milyen udvarias, így beültem. Az utat néma csendben kezdtük meg, ami egyáltalán nem volt kínos, de aztán gondoltam kicsit kérdezősködöm.

- Mindig így töltitek a nyarat? - kérdeztem.

- Nem csak  nyarat, az egész év így telik nálunk. -felelte.

- Hmm, akkor sosem unatkoztok - állapítottam meg.

- De nem ám - vigyorgott - Először jársz itt? - kérdezte.

- Nem, kiskoromban is voltam rövidebb időre a szüleimmel, de az más volt, mint most. - meséltem.

- Eddig hogy tetszik? - érdeklődött.

- Őszintén, másfél hete vagyunk itt, de már ez idő alatt több élménnel gazdagodtam, mint ha otthon lennék. - mondtam.

- Hol is laksz? - kérdezte.

- Ryan, semmit nem mesélt rólunk? - kérdeztem meglepődve.

- Nem nagyon - mondta.

- Érdekes - néztem rá - Londonban lakom.

- Elég messze - mondta szomorúan, ami meglepett, - de ott is sok mindent lehet csinálni nem? - kérdezett tovább.

- De igen, csak elég sokszor rossz az idő. - mondtam kicsit szomorkásan.

- Akkor ezért a sok napozás, ami mellesleg tényleg rád fér, nem csoda, hogy sokszor zombi üzemmódba kapcsolsz - nevetett. 

- Hééééé, állandóan gonoszkodsz velem - löktem meg.

- Óvatosan, vezetek - mosolygott.

- Bocsi - kértem elnézést.

Közben hazaértünk, ahol a többiek sürögtek forogtak, hogy minden a helyén legyen, mire megérkeznek a meghívottak. 

- Hol voltatok már, csak rátok várunk - jött ki Ryan és kezdett el kipakolni a kocsiból.

- Még kérdezed, ott hagytál - néztem rá mérgesen.

- De haza értél nem? - nevetett.

- Fuuuu, teeeee, inkább bemegyek. - közöltem.

- Hééé, vidd ezeket a dobozokat is ha már mész be - utasított.

- Biztos hogy nem, tudod egyezség - vigyorogtam rá, így bementem üres kézzel, majd ő cipeli amit megvett :D A nappaliba érve, azt vettem észre, hogy minden máshol van, vagyis egy nagy üres tér lett kialakítva ahol táncolni lehet majd, a fiúkat épp Riley utasította, hogy állítsák be a fényeket, a sarokban DJ pult lett, elképesztő milyen remek munkát végeztek ilyen rövid időn belül.

- Milyen lett? - futott oda Riley.

- Tökéletes - dicsértem meg - de hol vannak a bútorok, mert oké, hogy ott vannak a kanapé darabjai, de a többi? - érdeklődtem.

- A fiúk kivitték a garázsba, de ugye milyen jó ötlet a kanapé, kényelmesen letudnak majd ülni- ugrándozott.

- Igen az, ügyesek vagytok, de én most felmegyek - mondtam.

- Jó, majd szólok ha minden kész- felelte.

- Rendben - így felmentem a szobába lepihenni, hosszú estének nézünk elébe, az biztos.

Tizennegyedik rész

Június 25. kedd

Reggel a konyhában reggelizve, Ryan csatlakozott hozzám egy tál Korn Flakessel.

- Tegnap el is felejtettem kérdezni, te jól szórakoztál  fiúkkal? - kérdeztem tőle.

- Igen, tanulgattunk új trükköket - mondta.

- De jó, majd megmutatod őket?

- Persze - mondta két falat között - amúgy a srácok hiányoltak benneteket - mesélte.

- Tényleg? - csodálkoztam.

- Igen, elmeséltem mit csináltok éppen. - nevetett.

- Miért érzem úgy, hogy kifiguráztatok? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Mert így is volt, hisz ismersz - kacsintott.

- Igen, mint a rossz pénzt - forgattam a szemeim.

A reggeli hátralévő részét csendben töltöttük, Riley is közben lejött és evett. Egyszer csak nagy hangzavarra lettünk figyelmesek és a nappaliba siettünk.

- Jó jó, máris, ott találkozunk, szia - mondta a telefonba Haley, közben egy bőröndöt húzott maga után.

- Anya, mit csinálsz? - kérdezte tőle Ryan.

- Fiam, segítenél kivinni a kocsiba? - kérte meg - addig összeszedem ami még kell - hadarta, közben Ryan kivitte a bőröndöt és a kocsiba tette, majd Haley is kirohant.

- Elárulnád mégis hová mész? - kérdezte zavartan Ryan.

- Figyeljetek, el kell utaznom pár napra Párizsba az egyik munkám miatt, úgy hogy ne haragudjatok és vigyázzatok egymásra, ne csináljatok hülyeséget, sietek vissza, szeretlek benneteket. - hadarva magyarázta és puszilt meg mindannyiunkat, majd elhajtott, mi csak néztük a távolodó autót.

- Ryan, jól vagy? - kérdeztem, mert kicsit döbbenten állt.

- Igen, csak meglepett, ilyen még nem volt, jó, oké, elmegy pár napra a közeli városokba, de az előre tudja és szól, de ez... - mesélte kicsit szomorúan.

- Hamar el telik az a pár nap - mosolyogtam rá, megértem őt hisz ketten élnek kicsi kora óta és nagyon össze vannak nőve.

- Igen... - mondta elgondolkozva, majd hirtelen megváltozott az arckifejezése, mint akinek remek ötlete támadt. 

- Tudjátok ez mivel jár? - kérdezte tőlünk sunyi vigyorral az arcán.

- Nem Ryan, szó sem lehet róla - mondtam csípőre tett kézzel. 

- Még nem is tudod mit akarok - felelte.

- Ohh dehogy nem, hisz ismerlek, bulit akarsz, igazam van? - kérdeztem

- Ijesztő vagy, talán gondolatolvasó is vagy? - nézett mélyen a szemembe.

- Fejezd be! - utasítottam, mivel már zavar, hogy mélyen a szemembe néz :D 

- Na jó, Riley, szerinted legyen buli? - fordult felé.

- Na ná, hogy legyen - örvendezett.

- 2:1, Lexike - borzolta meg a hajam.

- De... - kezdtem volna, de közbe vágott.

- Nyugi, nem lesz gond, ismered anyát, nem akad ki ilyenekért, hogy most rendezek egy bulit, és én fogok takarítani, persze Riley segítségével, hisz van egy egyezségünk - nevetgélt.

- Ajánlom is, mert én nem mozdítok meg semmit, ugyan is ti akarjátok ezt a bulit - löktem vállba őket.

Ezt tisztázva, bementünk a házba, a két buli szervező körül nézett mit kell venni, felmérték a helyet, hogy rendezzék át, én addig elterülve a kanapén néztem a tévét, meg kell mondani eléggé jól szórakoztam rajtuk :D 

- Ez így nem jó - mondta Riley, Ryannek.

- Miért, mi bajod vele így? - kérdezte

- Nem mutat jól- válaszolta.

- Most komoly? Nem divatbemutató lesz, hanem egy buliiii - háborodott fel, ugyanis egy elkezdték átrendezni a nappalit :D 

- Na jó, inkább hagyjuk, majd a srácokkal megcsináljuk, hozd a a listát. - utasította.

- Élvezed mi? - jött oda hozzám.

- El sem tudod képzelni mennyi - nevettem 

- Itt a lista - mutatta Riley.

- Rendben, akkor menjünk vásárolni, jössz te is ? - kérdezte tőlem Ryan.

- Ha már ilyen szépen megkérdezted, megyek, legalább ott is jól szórakozom rajtatok - cukkoltam őket.

- Ugye tudod, hogy ezt még vissza kapod? - kérdezte Ryan.

- Hát perszeeeee - nevettem 

Elindultunk az üzlethez, oda érve Zayn, Oli és Jeremy már vártak minket, hogy segítsenek vásárolni, na meg  persze cipekedni :D.

Tizenharmadik rész

Június 24. hétfő (2)

Két óra körül beültünk egy étterembe, mert már annyira éhesek lettünk. Leültünk az asztalhoz és az étlapot kezdtük el tanulmányozni.

- Szép napot a Hölgyeknek! - köszöntött minket a pincér.

- Szép napot - köszöntünk vissza, meg kell jegyezni elég helyes férfi volt, nem túl fiatal és nem is idős.

- Látom vásárolni voltak, jól sikerült ahogy elnézem - nézte a szatyrokat mosolyogva.

- Igen, sok üzlet végig járása után, csak sikerült. - mondta neki Haley.

- Sikerült választani? - nézett ránk egyesével.

- Nem igazán - mondtam.

- Fogalmam sincs mi egyek. - felelte Riley.

- Esetleg tudna valamit ajánlani nekünk? - kérdezte Haley.

- Előszór is nyugodtan tegezzetek, másodszor pedig ajánlanám a roston sült fűszeres csirkemellet, steak burgonyával és nagyon finom salátával - mondta.

- Lányok, hogy tetszik? - kérdezte tőlünk Haley.

- Nagyon jól hangzik - feleltem, Riley is egyetértően bólogatott mellettem. 

- Akkor azt kérnénk, köszönjük - nézett Haley a névtáblájára - Kevin - mosolygott rá. 

- Rendben, még valamit? - érdeklődött.

- Coca colát - feleltük egyszerre Rileyval. 

- Oké, 2 Cola, és neked?  - pillantott Haleyre.

- Haley - mutatkozott be - ők pedig, Lexi és Riley - mutatott be minket is - és én egy Spritet kérnék. 

- Máris hozom - mondta és el is ment.

- Tetszik neked? - kérdeztem Haleyt, mert eléggé megcsodálta ahogy távozott Kevin. 

- Nem, dehogy is - tagadta elpirulva.

- De, igen is tetszik neked - vigyorogtam.

- Na jó, talán egy kicsit. - mutatta a kezével - de pszt, mert itt jön - biccentett a fejével abba az irányba. 

- Parancsoljatok a Colák és a Sprite tette le elénk - pár perc és elkészül az étel is - mondta.

- Nagyon szépen köszönjük. - köszönte meg Haley, majd Kevin ismét eltűnt. 

Én megcsodáltam az étterem minden szegletét amíg vártunk, ami nagyon barátságos, de még is elegáns volt. 

Közben megérkezett az ebédünk, elképesztően finom volt, mindannyiunknak nagyon ízlett, így el is fogyott minden. :D Haley intett a pincérnek, hogy fizetni szeretne, aki persze egyből jött is. :)

- Ahogy elnézem, elnyerte a tetszéseteket - mosolygott a tányérokat nézve.

- Igen, nagyon finom volt minden - mondta Haley.

- Ennek örülök - mosolygott.

- Kérhetném a számlát? - kérte Haley.

- Természetesen - nyújtotta át Kevin neki.

- Köszönjük. - fizette ki a számlát Haley.

Majd elköszöntünk, és a cuccainkkal együtt elhagytuk az éttermet, Rileyval dumcsiztunk mikor Haley odaszólt.

- Lányok, ezt nézzétek. - mutatta  blokkot. 

- Mi van vele? Többet fizettél mint kellett volna? - kérdeztem tőle.

- Nem nem, a hátulját - így közelebb lépve megnéztük.

- Neee máááár, felírta rá a számát? - kiáltva kérdezte Riley.

- Csöndesen, még itt állunk az ajtó előtt. - csitította kuncogva.

- Bocsi - nevetgélt ő is.

- Igen ,ez a száma - erősítette meg. 

- Ezek szerint, neki is tetszettél - állapítottam meg. 

- Úgy tűnik - nézte még mindig a blokkot.

- Fel fogod hívni? - kíváncsiskodott Riley.

- Nem tudom, talán - mosolygott - na de menjünk. - mondta.

A kocsihoz mentünk, mivel már eléggé elfáradtunk, úgy döntöttünk haza megyünk filmet nézni. Persze Riley egész úton nyaggatta Haleyt, hogy hívja ám fel Kevint :D 

Haza érve elpakoltuk a cuccokat amiket vettünk, majd betettünk egy filmet, közben Ryan is megjött.

- Hogy telt a vásárlás? - érdeklődött.

- Nagyon jól, tessék nézd meg a képet - mutattam neki, közben áradoztunk mennyi mindent láttunk miket vettünk, felajánlottuk, hogy megmutatjuk, de mondta, hogy úgyis majd felvesszük, felesleges most :D 

- Ez mekkora mááááár - kezdett el nevetni.

- Melyik? - kérdeztem

- Riley, ebben a ruhában. - mutatta oda a telefonom.

- Lexiiii, azt mondtad hármunk közt marad - nézett mérgesen rám.

- Uhh bocsiiii, elfejetettem, hogy az is ott van - néztem rá félve.

- Na jó, Ryan, nem mondhatod el senkinek! - közölte vele.

- Mert ha igen? - kérdezte.

- Ne akard megtudni mi lesz akkor - fenyegette.

- Egy hétig te mosogatsz helyettem- alkudozott.

- Szeméééét, Haleeyyy te ezt hagyod? - fordult közben Haley felé.

- Én nem szólok bele - emelte fel a kezét.

- Naaa? - nézett Ryan rá felhúzott szemöldökkel.

- Na jó legyen, de ígérd meg akkor, hogy senkinek nem mondasz semmit erről, sőt felejtsd is el, hogy láttad azt a képet. ment végül bele, pár feltétellel.

- Hmmm - gondolkodott el Ryan, csak hogy húzza kicsit - rendben - mondta végül, és kezet fogtak. 

- Ajánlom, hogy betartsd, két tanúm is van rá - mutatott ránk.

Végül azért befejeztük a filmet, Ryan pedig a képeket nézte végig, jó páron nevetgélt egyet, így mentünk lefürödni, és bebújtunk a pihe puha ágyikóba. 

Tizenkettedik rész

Június 24. hétfő

Reggel viszonylag hamar elkészültük, ami Ryant meg is lepte, amikor a nappaliba léptünk :D

- Kész vagyunk - mondtuk  boldogan.

- Ha velem jöttök, miért nem készültök el ilyen hamar? - kérdezte Ryan.

- Majd ha vásárolni viszel minket, gyorsak leszünk - mondtam nevetve.

- Akkor inkább várok rátok, nincs az a pénz, hogy én egy nővel vásárolni menjek, nem hogy kettővel. - magyarázta.

Pedig jó móka ám - mondta neki Riley.

- Gondolom - forgatta a szemeit.

- Indulhatunk lányok? - kérdezte a nappaliba lépve Haley.

- Igen - feleltük egyszerre.

- Téged elvigyünk? - kérdezte fiától.

- Van autóm, emlékszel te vetted nekem, de azért köszi - mosolygott.

- Én soha - emelte fel a kezeit - ja, és ha megunnátok a vásárlást, amit kétlek, a gördeszkapályán megtaláltok. - mondta a végét Haleyre nézve, mivel mi nem tudjuk merre van és úgy is ő vinne oda.

- Rendben, majd oda viszem őket ha úgy alakul - mosolygott.

- Oké, mentem, sziasztok - köszönt el.

- Szia - köszöntünk mi is, aztán elindultunk.

A belvárosba érve, Haley egy hatalmas épület 5. emeletére parkolt.  Bementünk az épületbe és megtorpantam attól, hogy mennyi üzlet van itt egymás mellett. jobbnál jobbak, és azon gondolkoztam, ha itt ennyi van, mi lehet a többi emeleten :) 

- Melyikkel kezdjük? - kérdezte Haley.

- Mi lenne ha sorba haladnánk - tanácsoltam

- Akkor kezdjük az elején. -kuncogott.

Már az első üzletben rengeteg szép ruha volt, nagyon sokat felpróbáltunk, voltak eléggé furák is, amiken jót nevettük, egyiket le is fényképeztem, ami Rileyn nagyon viccesen állt.

- Ha felmered valahova tenni, nagyon mérges leszek - fenyegetett.

Lexi

- Most miért, remek Facebook profilkép lenne - cukkoltam.

- Lexiiiiiii - szólt csípőre tett kézzel.

- Nyugi, hármunk közt marad, így megfelel? - kérdeztem nevetve.

- Igen - mondta.

- Na lesz valami mert sok üzlet vár még ránk - jött oda Haley.

- Igen, nekem ezek lesznek mutattam a kiválasztott ruhákat és kiegészítőket.

- Hmmm remek választás és még emléknek is szuper - mondta boldogan.

- Én itt nem találtam megfelelőt. - mondta Riley.

Kifizettük és elindultunk, séta közben minden kirakatot megcsodáltunk, egy vicces ajándék boltnál megálltam.

- Nézzünk be ide - kérleltem.

- Rendben - mondták, aztán bementünk.

Riley

Nagyon sok vicces ajándék és kiegészítő volt, egy sapkát Riley fel is próbált, amit muszáj volt lefotóznom :D

Itt élindőztűnk egy kicsit, mire mindent megnéztünk, jókat nevettünk egymáson, amikor viccesebbnél viccesebb holmikat próbáltunk fel, majd folytattuk a többi üzlet felfedezését.

Rileynak is sikerült szép ruhákat találnia, Haley is vásárolt pár új ruhát.

Haley

Riley

Tizenegyedik rész

Június 23. vasárnap

Haley nagyon jól ismer minket, és teljesen igaza volt abban, hogy a vasárnap nagy részét át fogjuk aludni, és hát így is lett. :D 

Délután három órakor keltünk fel, így többnyire filmet néztünk, napoztunk a medencénél, Riley úszott is kicsit, én közben felnéztem a közösségi oldalra, és Ben épp fent volt, így beszéltünk kicsit. 

"-Szia Lexi :)
 -Szia Ben :) Mi újság?
 -Nincs semmi különös, Bobbyval voltam sétálni.Veletek? 
 -Mi nem rég keltünk, buli volt :D ami nagyon jól sikerült :D 
 -Ennek örülök, képzeld mi meg hétfőn Párizsba utazunk egy hétre.
-Uhh az nagyon jóóóó :D majd mesélj milyen volt.
-Feltétlenül :D de most mennem kell majd beszélünk, jó legyél szia :) 
- Te is jó legyél, szia :)"

Ennyi időt töltöttem gépnél, nem igazán kötött le, így inkább zenét hallgattam. Úgy elrepült az idő, csak arra lettem figyelmes, hogy Haley hív minket vacsizni.

Vacsinál Haleynek elmeséltük milyen volt a buli, és jókat szórakozott például azon, hogy mindig medencében kötöttem ki. 

- Lányok, akkor holnap reggel megyünk ...? - kérdezte Haley mosolyogva.

- Igeeen - feleltük boldogan,

- Te nem jössz velünk? - ütötte vállba Riley Ryant a kérdése közben.

- Úgy nézek ki, mint aki menni akar? - kérdezte egyik szemöldökét felhúzva.

- Talán - kuncogott - jó lesz, gyere, egy csomó üzlet, ruhák, cipők - sorolta neki Riley.

- Felejtsd el, előbb mosogatnék el, minthogy három csajjal vásárolni menjek. - mondta határozottan Ryan.

- Na, akkor kezdheted is fiam a mosogatást. - közölte Haley nevetve, amin mi is elkezdtünk nevetni.

- Na ne már anya - nyavalygott.

- Te mondtad az előbb, hogy... kezdte el Haley.

- Jól van - szakította félbe, és állt neki a mosogatásnak.

Mi ott hagytuk, had szorgoskodjon :) Addig a nappaliban néztük a tévét, közben tervezgettük a holnapi vásárlást. 

- Minden csillog villog? - cukkolta Riley Ryant, aki közben csatlakozott hozzánk.

- Leellenőrizheted, de ha találsz koszt, és ha már úgyis ott leszel, megcsinálhatod. - vágott vissza neki.

- Hiszek neked - mosolygott.

- Valahogy tudtam, hogy így lesz - nevetett.

- Na én megyek aludni, de ti nyugodtan folytassátok egymást piszkálást - mondtam nekik nevetve.

- Csak nehogy aztán véletlen te is részese legyél - mondta nekem gonosz vigyorral Ryan.

- Már itt sem vagyok - indultam el.

- Jó éjszakát - felelték.

- Jó éjszakát - kiáltottam nekik a lépcsőről.

Letusoltam, és zene hallgatás közben álomba merültem annyira fáradt voltam még mindig. 

Tizedik rész

Június 22. szombat (2)

Jeremyhez érve, már az utca tele volt autókkal és emberekkel.

Elindultunk be a házba, útközben rengetegen köszöntek a fiúknak, nekünk is bemutatkoztak, de őszintén, nem igazán tudtam megjegyezni őket. Ahogy beértünk Jeremy már jött felénk.

- Sziasztok - köszönt nekünk, a fiúkkal meg a fura kézfogásukkal köszönt. :)

- Szia - köszöntünk mi is.

- Gyertek hátra - invitált minket, mi pedig követtük.

A hátsó udvarra kilépve a rengeteg ember mellett, leginkább a csodás tengeri kilátás fogott meg, nagyon szép volt.

- Tessék - nyújtott felém egy italt Jeremy és ezzel megzavarva a csodálkozásomat.

- Köszönöm, ugye nem tettél bele semmit? - kérdeztem kicsit oldalba lökve.

- Dehogyis, nem tennék olyat amivel neked árthatnék - válaszolta mosolyogva, a válaszán én is elmosolyodtam, hogy mennyire rendes.

Belekortyoltam és nagyon finom koktél volt, persze alkohol nélkül.

- Na milyen? - kérdezte rám nézve.

- Finom, te csináltad? - kérdeztem

- Igen, ha kérsz még majd szólj.

- Rendben - és ott is hagyott ment a többi haverjához. Elképesztő mennyi barátja van, de nem csoda, hisz mindenkivel olyan rendes és tudja, hogyan kell bánni az emberekkel, na meg persze a csajok szemében ő a menő srác.

Leültem egy napozó ágyba ás iszogattam a koktélom, mellettem a fiúk magyaráztak valamit nagyon Rileynak.

- Mit iszol? - kérdezte Riley egyszer csak.

- Koktélt, Jeremy készítette nekem - mosolyogtam rá.

- Uhh megkeresem, hátha nekem is csinál - lelkesedett.

- Jól van - de ezt már nem hallotta, ugyanis elrohant.

Egyszer csak hirtelen árnyék lett előttem.

- Elállod a napot - néztem Jeremyre a napszemüvegem alól.

- Napozni jöttél vagy bulizni? - kérdezte mosolyogva.

- Mindkettő - vigyorogtam.

- Ez esetben...

- Áhh ez hideg - kiáltottam, mert a felsőjéből a vizet rám csavarta.

- Tudod mi a hideg? - kérdezte.

- Van egy olyan érzésem, hogy nem akarom tudni. - feleltem.

- Nem is tudni kell, hanem érezni. - nevetett és abban a pillanatban felkapott, reagálni se tudtam olyan gyorsan a medencébe ugrott velem. 

- Megőrültél?! levegőt sem volt időm venni - köhögtem.

- Hát pedig ingyen van - nevetett.

- Na várjál csak... - és lenyomtam a víz alá.

Egy ideig elszórakoztunk így, aztán kimásztunk én a többiekhez mentem, Jeremy meg, nem tudom hova tűnt.

Miután kellőképpen megszáradtam a sok táncolásba, leültem a többiekkel együtt egy kicsikét.

A gondolataimba merülve, feléjük fordultam, és kíváncsian várták mit akarok. 

- Miért van az, hogy mindig a vízben kötök ki? - tettem fel ezt a költői kérdést.

- Los Angelesben vagy kislány - kapott ölbe Jeremy, de hogy honnan került elő...

- Ugye most nem fogsz megint be ugrani velem? - néztem boci szemekkel.

- Hát nem is tudom, szerintetek? - kérdezte a többiektől.

- Csak simán dobjad - kiáltották egyszerre.

- Ne mááár srácok, Riley még te is ellenem vagy?

- Bocsi - kuncogott.

- Akkor ennyi, most nélkülem repülsz a vízbe, a többiek megszavazták. - mosolygott gonoszul és elindult a medence felé. 

- Kérlek neee - kérleltem.

- Mit kapok cserébe? - kérdezte.

- Amit csak kérsz. - mosolyogtam rá.

- Hmmm, nem is tudom, nem elég meggyőző. - felelte.

- Na jó, akkor dobjál be, már úgyis, mindegy - mondtam durcásan. 

- Oké, te kérted, pedig csak vicceltem, nagy levegő. - szólt, hogy most vegyek levegőt, és mára vízben is voltam, feljöttem a felszínre és meglepődve néztem rá, hogy értette, hogy csak viccelt, nem is akart bedobni, akkor miért csinálja ezt?! Ezekkel a gondolatokkal másztam ki a medencéből és leültem, hogy megszáradjak. Nem sokáig ültem ott, ugyanis Riley felhúzott.

- Gyere, táncoljunk.

- Rendben - mentem utána.

Rengeteget táncoltunk, a fiúk is beálltak, és meg kell mondani, nagyon jól táncolnak. :D 

Nagyon elrepülhetett az idő, mivel kezdtek elfogyni az emberek, a végére csak mi és még Jeremy pár haverja maradt.

A medence szélén ültünk a lábunkat belelógatva és beszélgettünk, amikor nagy kiáltásra kaptuk fel a fejünket.

- Vízibombaaaaaaaaaaaa - ordította Zayn, és a medencébe ugrott, akkora bomba lett, hogy akik ott ültünk telibe fröcskölt minket, de nagyon vicces volt. 

- Hééé haver a hajam. - szólt neki Jeremy. 

- Kit érdekel a hajad - mondta neki nevetve Zayn.

- Várj, segítek beállítani. - mondtam neki.

Igazgattam a haját, közben láttam, hogy a fiúknak már rázkódik a válluk, tudták mire készülők :D 

Mikor adott volt a lehetőség beledöntöttem a medencébe. 

- Ohhh bocsi véletlen volt - adtam az ártatlant. - vagy talán mégse - nevettem fel.

- Akkor is még mindig én vezetek eggyel - vigyorgott ördögien.

- Harcolni akarsz? Hát legyen - mentem bele.

Mikor kellőképpen mindenki elfáradt és megszáradt, elköszöntünk, majd megköszöntük ezt a remek bulit.

Hazaindultunk, a kocsiban már majdnem elaludtam, de kibírtam hazáig nagy nehezen. 

Otthon az ágyon kiterültünk és valamikor elaludtunk a fáradtságtól.