Huszonharmadik rész

Július 4. csütörtök (2)

Időközben elszundíthattam, mivel csak annyit vettem észre, hogy Haley beszél hozzám. 

- Lexi, szénné égsz, kelj fel - szólítgatott.

- Fent vagyok, csak pihentettem a szemem - ültem fel.  

- Hová tűnt mindenki? - kérdeztem körbe pillantva.

- Nem rég mentek el pihenni kicsit, hogy legyen energiájuk az estéhez. - felelte.

- Mi lesz este? - érdeklődtem.

- Tudod, ilyenkor az egész város együtt ünnepel és bulizik. - mesélte.

- Értem, akkor most csak ketten vagyunk? - kérdeztem.

- Nem, Ryan Jeremyvel a szobában xboxoznak, Riley pedig a ruhái közül válogat vagy fél órája - mondta nevetgélve.

- Akkor megyek segítek neki - mosolyogtam.

Felálltam és elindultam fel a szobába, ahova mikor benyitottam káosz fogadott.

- Atya ég, bomba robbant? - álltam ott döbbenten.

- Ajj Lexiii, segíts nem tudok dönteni - kért meg kétségbe esve.

- Oké-oké, mi az alkalom? - kérdeztem.

- Ez most komoly? - nézett rám furán.

- Mert? - kérdeztem vissza.

- Július 4.-e van, szerinted? - tárta szét a karját.

- Jaaa, vagy úgy. - nevettünk fel egyszerre.

- Meg randira is. - mondta félénken.

- Hogy miiiiii? kerekedtek ki a szemeim a döbbenettől.

- Igen, mikor oda mentem Olihoz, sokat beszélgettünk, és megkérdezte lennék-e ma este a partnere. - mesélte lelkesen.

- Ez nagyszerű - öleltem meg örömömben.

- Na akkor keressük meg a tökéletes ruhát - mondtam, és neki álltunk a ruha tömeg közt keresgélni.

Körülbelül fél órába telt mire meglett a megfelelő ruha,

Riley

még fél óra míg elkészült a haja a sminkje és a végeredmény egyszerűen gyönyörű lett. :)

Kiterültem az ágyon mire Riley rám szólt.

- Mit fetrengsz ott? Nem állnál neki a készülődésnek? - kérdezte szinte fenyegetően.

- Mi? Minek? - értetlenkedtem.

- Hát mert talán te is jössz? - mondta.

- Gyertyatartónak? kérdeztem vissza nevetve.

- Bolond. - kuncogott. - Nem azért, de mindenki ott lesz, te meg egyedül akarsz itthon ücsörögni? - kérdezte tőlem.

- Nem is olyan rossz ötlet. - helyeztem magam kényelembe az ágyon.

- Lexiiiiiiiiiiiii - dobott meg egy párnával.

- Lányok, 20 perc és indulunk - nyitott be Ryan. - Huhh de gyönyörű valaki - dicsérte meg Rileyt, aki elpirult.

- Köszi - köszönte meg. - Lexi műve - nézett felém.

- Remek munka, de te esetleg nem készülődsz? - kérdezte. 

- Hagyjatok már, mi van ha nem akarok menni? - duzzogtam.

- Olyan nincs, hacsak nincs valami nyomos okod rá. - mondta.

Lexi

- Az van bőven. - feleltem.

- És pedig? - nem hagyta annyiban.

- Nincs kedvem - feleltem, azt mégse mondhatom, hogy a haverod utál.

- Ez nem ok, nem azért jöttél ide a nyárra, hogy itthon üljél, úgyhogy öltözz, már csak 15 perc - magyarázta nevetve a végén.

- Remek - feleltem, de igaza van, erőt kell vennem magamon, nagy nehezen feltápászkodtam, és neki álltam készülődni, nekem viszonylag gyorsan ment, hisz nem randira készülök csak bulizni vagy legyen az bármi is. Nem tehetek róla nincs nagy kedvem se, meg semmi bár ha Zayn és Ryan ott lesz akkor lehet még akár remek is :) Fő a pozitív gondolkodás.

Rileyval lementünk az emeletről ő a kert felé vette az irányt, hogy kicsit még egyedül lehessen én a fiukhoz csatlakoztam.

- Rekord idő, még mindig van 2 perc - kekeckedett Ryan, amit csak egy mosollyal viszonoztam.

Pontban 17-kor csengettek, ezért Ryan ajtót nyitott. 

- Sziasztok - köszönt Oli.

- Szia - köszöntünk vissza.

- Valaki nagyon kicsípte magát - mondta neki Ryan.

- Nagyon jól nézel ki - dicsértem meg.

- Kösz - köszönte meg. - Riley merre van? - érdeklődött.

- Szólok neki - mondtam és elindultam a kert felé, ahol egymagában üldögélt.

- Riley, megjött Oli - mentem oda hozzá.

- Máris megyek - felelte.

- Minden rendben? - kérdeztem tőle.

- Nagyon izgulok és félek. - vallotta be.

- Mégis mitől? - kérdeztem.

- Mi van ha valamit elrontok? Én ezt nem akarom! - esett kétségbe.

- Na ácsiii!!! - állítottam le, majd felém fordítottam. - Az teljesen érthető, hogy izgulsz, akkor lenne baj ha nem izgulnál, de félni, felesleges, lassan egy hónapja itt vagyunk, szinte minden napot együtt töltünk a fiúkkal, úgyhogy szedd össze magad és indulás - utasítottam.

- De... - kezdte volna.

- Nincs de, ha már egy órát szenvedtem, hogy ilyen gyönyörű legyél, akkor a minimum, hogy felemeled a formás kis segged és szépen bemész, ahol már vár az esti partnered. - vigyorogtam.

- Igazad van, köszi - ölelt át.

- Tudom, szívesen. - mosolyogtam, így végül bementünk a nappaliba ahol a fiúk már türelmetlenül vártak, közben Zayn is megérkezett és teljes volt  mi kis csapatunk. 

Ahogy beléptünk egy emberként fordultak meg, és hát igen, úgy tűnik a fiúknak is leesett az álluk Riley kinézetén, bár Ryan már látta, így ő folytatta a telefon beszélgetését. :)

- Gyönyörű vagy - lépett oda hozzá Oli.

- Köszi - pirult el.

- Indulhatunk? - kérdezte tőle.

- Igen - felelte.

- Srácok, akkor ahogy megbeszéltük, ott találkozunk - mondta Oli, Ryan intett nekik, így ők ketten el is hagyták a házat.

A fiúk felé fordulva karba tett kézzel megállva vártam, hogy most mi is lesz, de hiába, Ryan még mindig a telefonra volt tapadva, a másik kettő meg úgy tűnik még nem láttak lányt csinosan felöltözve. :D 

- Hozzak esetleg egy tálat amibe a nyálatokat csorgathatjátok? - kérdeztem.

- Hogy mi? - nézett furán Jeremy.

- Sráááácok!!! - nyomtam meg az át.

- Jójó, nyugi Lexi - karolt át Zayn. 

- Ki mondta, hogy nem vagyok nyugodt? - pillantottam fel rá.

- Senki - vágta rá egyből, mire én csak az egyik szemöldököm felhúzva néztem rá.

- Jaaa, hogy ez egy költői kérdés volt - kapott a fejéhez.

- Örülök, hogy leesett, hatalmasat koppant. - nevettem.

- Na induljunk már - lépett oda Ryan.

- Rád vártunk, ha nem tűnt volna fel - közöltem vele. - Na meg arra, hogy a két jó madár, kijöjjön a sokkos állapotból - célozgattam. 

- Lexi, Lexi - néztek gonoszan felém.

De végül elindulhattunk, én hátra ültem, mellém Jeremy nagy örömömre, de elhatároztam, nem foglalkozom semmivel, az lesz ami eddig is volt, jól érzem magam, elvégre ezért utaztam ide a nyárra, ahogy Ryan is mondta. :D

- Mit értett Oli azon, hogy ott találkozunk? - kérdeztem meg egy kis idő elteltével.

- Ők elmennek még vacsorázni, és azután jönnek csak - mondta Ryan.

- Milyen romantikus - mosolyogtam. - És mi merre megyünk? - kérdezősködtem tovább. 

- Muszáj neked mindig ennyit kérdezned? - fordult  hátra Zayn. 

- Most miért baj az ha tudni szeretném, hova megyünk? - kérdeztem vissza.

- Na már megint. - nevettek mindhárman.

Be kell vallani tényleg zavaró lehet, de kit érdekel, ilyen vagyok, vagy megszoknak vagy megszöknek :D.

- Előszór a városban lévő kis összejövetelre, majd a parton lévő koncertre. - felelte végül Ryan.

- Ki fog fellépni? - tettem fel egy újabb kérdést.

- Ryan, én ezt nem bírom - fogta a fejét Zayn.

- Pedig jobb lesz ha megszokod - mondta neki Ryan, amin csak vigyorogni tudtam, bár van egy olyan érzésem, Zayn csak a vérem próbálja szívni, de nem lesz könnyű dolga ha tényleg így van :D 

- Szóval kapok választ? - ismét egy kérdés, de most már tudatosan :D 

- NEM!! - vágták rá egyszerre.

- Hát jó, úgyis szeretem a meglepiket - feleltem, persze erre a kijelentésemre egyből összenéztek, amiből annyi leszűrhető, hogy "Kész ez a csaj, nagyon kész" :D 

Huszonkettedik rész

Július 4. csütörtök

Az éjjel nem sokat aludtam, próbáltam rájönni, mégis mi az amivel én Jeremyt ennyire idegesíthetem, ami miatt nem bír a közelemben lenni, de hiába, az agyam kikapcsolt, így nem jutottam semmire.

Reggeli készülődés közepette, elhatároztam, hogy nem fogok bánkódni, hisz amúgy sem tudják, hogy elcsíptem a beszélgetésüket. Miután  végeztem lementem, ahol a többiek sürögtek forogtak.

- Jó reggelt. - köszönt Haley.

- Jó reggelt. - köszöntem vissza.

- Minden rendben? - kérdezte tőlem.

- Persze - mosolyogtam.

- Ugye tudod, hogy nekem nem lehet füllenteni. - közölte mosolyogva.

- Miért is nem? - érdeklődtem.

- Egy mert az unokahúgom vagy és jól ismerlek, kettő pedig én is voltam ennyi idős. - felelte, amin csak mosolyogni tudtam hisz igaza van.

- Na jó,  talán van valami, de lényegtelen - mondtam végül.

- Ha mégis úgy érzed, hogy szeretnél beszélni róla keress meg nyugodtan, de most viszont ezt vidd ki kérlek a kertbe - mondta és a kezembe nyomott két tálcát, így fogtam magam és kimentem, ott letettem a grillező melletti asztalra, majd körbe pillantottam ki mit csinál éppen.

Ryan Jeremyvel a zenéket válogatta, Oli Rileyval a medence szélén ülve beszélgettek és Zayn, hát őt nem láttam sehol, ám hirtelen átkarolta a vállam, amitől kicsit megijedtem.

- Mi az Lexi, rossz a lelkiismereted? - kérdezte nevetve.

- Nem, csak épp elbambultam és nem számítottam a megjelenésedre - vázoltam neki.

- Aha - méregetett - Szerinted is szép pár lennének? - kérdezte.

- Kik? - értetlenkedtem, mert fogalmam sem volt hirtelen mire is gondol.

- Hát Oli és Riley, te butus. - világosított fel.

- Jaaaa, hát gondolom....várj te tudsz valamit, amit én nem? -kiáncsiskodtam.

- Én, dehogy - felelte, majd elindult ajtót nyitni, ugyanis csengettek, persze nem hittem neki, így utána  szaladtam.

- Várj már Zayn, mond el amit tudsz! - kértem tőle.

- Ne legyél olyan kíváncsi, mert hamar vénasszony lesz belőled. - cukkolt.

- Gonosz vagy - nyújtottam ki a nyelvem.

- Te meg édes mikor nem kapod meg amit akarsz. - nevetett ki.

Az ajtót kinyitva csak úgy jöttek a vendégek, először a fiúk pár barátja érkezett, majd Zayn szülei akiknek bemutatott, Oli szülei is megérkeztek, végül Kevin jött amin kicsit meglepődtem, Haley nem is mesélte, hogy már ilyen komoly lenne a dolog, na de majd ha lesz alkalmam akkor kikérdezem :D.

Mindenki üdvözölt mindenkit, és kezdetét vette a kerty party.

Amíg sültek a húsok, megismerkedtem Zayn és Oli szüleivel, nagyon aranyosak és olyan viccesek is mint a fiaik.

Elkészült az ebéd, mindenki helyet foglalt és neki látott az evésnek. Az ételek nagyon finomak voltak, mindenki tele ette magát, én konkrétan mozdulni alig bírtam, de ahogy elnéztem mások is voltak így vele. :D

- Azt javaslom kicsit pihenjünk rá a desszertre - mondta Haley, amiben természetesen mindenki egyet értett és mindenki elfoglalta magát. A felnőttek beszélgettek, Zayn Olival elterült a fűben, Ryan elindított egy újabb mappányi zenét háttérzajként, majd csatlakozott Jeremyhez, akit pár csaj vett körül, úgyhogy ők ellesznek egy darabig. :) Én pedig úgy döntöttem ha már Riley egyedül ücsörög egy napozóágyon, megtudakolom tőle amit Zayn titkol előlem :)

- Mi van közted és Oli között? :) - kérdeztem egyből a közepébe vágva, miközben elfoglaltam a másik napozóágyat.

- Hááát, nagyon kedves meg vicces - kezdte.

- Oké, de nem ez volt a kérdés. - vigyorogtam.

- Nagyon tetszik nekem és ááááá - temette a tenyerébe a kezét.

- Te tetszel neki ? - kérdeztem tovább.

- Úgy érzem, hogy igen, bár nem tudom, Lexi mi van ha tévedek? - nézett rám kétségbe esve.

- Nyugalom, szép vagy okos, vicces és ha engem kérdezem, nagyon összeillenétek - nyugtattam meg, amin kicsit megkönnyebbült, és ekkor esett le nekem, hogy Zayn mit is nem akart elmondani nekem, Olinak is biztosan tetszik Riley, de valószínű nem tudja, hogy mondja meg neki, hát igen, tipikus pasi. :D

- Figyi, miért nem mész oda hozzá? - bátorítottam.

- Gondolod ez jó ötlet? - kérdezte.

- Naná, hogy az, cselekedj. - célozgattam.

- Igazad lehet, akkor oda megyek, nem vagyok én nyuszi - mosolygott. - Köszi szépen Lexi - ölelt át és már ment is.

Követtem a tekintetemmel, Riley érkezésével, Zayn automatikusan felállt és elvonult, szóval tényleg úgy van ahogy gondoltam :) Egy ideig figyeltem őket és tényleg nagyon szép pár lennének, szurkolok nekik, hogy összejöjjön, viszont a nagy gondolatmenetem közepette megzavart egy hang amitől megállt bennem az ütő is.

- A végén néger leszel ennyi napozástól - ült le mellém Jeremy.

- És ez téged miért foglalkoztat? - kérdeztem kicsit lehet flegmán.

- Nem foglalkoztat, csak megjegyeztem - felelte.

Ezt követően csak ültünk és élveztem a napsütést a háttérzenével, amikor eszembe jutott valami.

- A te szüleid miért nincsenek itt? - kérdeztem hirtelen.

- Miért érdekel? - kérdezett vissza.

- Mert feltűnt. - feleltem.

- A te  szüleid sincsenek itt, Rileyé se, sőt még sok emberé se - mondta.

Ezen kicsit elszomorodtam, de bosszantott is, hogy nem képes válaszolni, így nem is reagáltam.

- Üzleti úton vannak - szólalt meg 5 perc elteltével.

- Sajnálom - mondtam őszintén.

- Már megszoktam - felelte szomorkás hangon, aminek hallatán úgy éreztem akármennyire is haragszom rá, rá kell pillantanom.

- Teljesen megtudom érteni, az én szüleim is sokat utaznak - mondtam mire ő is rám nézett.

- Akkor nem is különbözünk annyira - mosolygott.

- Leszámítva, hogy én elviselhetetlen vagyok és nem bírnak a közelemben lenni - csúszott ki a számon, amin meglepődött.

- Ezt miért mondod? - kérdezte.

- Nem érdekes, felejtsd el - fordultam újra a nap irányába.

- De igen is érdekes, szóval hallgatlak - mondta.

- Miért ültél ide hozzám? - tereltem a témát.

- Mert gondoltam beszélgetünk kicsit - felelte.

Abban a percben gondoltam magamban, most ez hülye vagy én bolondultam meg és csak hallucináltam azt a beszélgetést, tettem fel magamnak a kérdést.

- De látom elég hisztis vagy inkább hagylak is - fejezte be az előző mondatát.

- Tessék??? - förmedtem rá - Nem vagyok hisztis - kértem ki magamnak.

- Pedig úgy viselkedsz, flegmázol, nem felelsz normálisan ha kérdezek, tereled a témát, hát akkor ücsörögj itt egyedül. - hagyott ott végül. Köpni nyelni nem tudtam, nem is érdekelt különösebben, ő van felháborodva és csodálkozik, hogy ilyen vagyok a tegnapi után, bár nem tudja, hogy hallottam, de mindegy is jobb lesz így. 

Huszonegyedik rész

Július 3. szerda

Elég régen írtam, de a napjaim is zsúfoltak voltak, meg persze ha egyszer vissza olvasnám amiket írok, biztos unalmas lenne, hogy mindig ugyan azt írom, így röviden tömören, az elmúlt napok tengerparti napozással, ide oda mászkálással, gördeszkázással telt, amivel én is megpróbálkoztam és a fiúk szerint ős tehetség vagyok amiért nem vágódtam el vele. A hétvégén Haley is haza jött, elmesélte milyen volt Párizsban, amit lelkesedve hallgattunk, a képeket is megmutatta amiket készített, ugyanis Haley híres fotós, ezért is utazik minden fele, ha hívják, neki menni kell. Végül jött a mi kis beszámolónk, hogy miket is csináltunk, Riley lelkesen mesélte neki el a napjainkat, kihagyva a hatalmas bulit amit akkor szerveztek miután lelépett, de persze Haley sem hülye, hisz ismeri a kamaszokat, ezért is lepett meg mindenkit a következő kérdése. :D 

- Na és milyen volt a buli? - kérdezte mosolyogva.

- Milyen buli? - próbálta a hülyét játszani Riley.

- Amit szerveztetek miután elmentem. - felelte.

- Arról meg honnan tudsz? - kérdezte tőle Ryan.

- Fiam, a haverjaid mind az ismerősöm Facebookon, és csak úgy dőltek a faladra a különböző "király volt a buli", "mikor lesz ismétlés" stb...szövegek. - magyarázta.

- Basszus, tényleg - kapott a fejéhez.

- Miért, mit gondoltál, hogy eltudod titkolni előlem? - tette fel a költői kérdést. 

- Ja - vágta rá, Haley csak mosolygott ezen, de mikor kiment a nappaliból még visszaszólt.

- Amúgy meg az a szekrény nem ott volt! - mutatott az egyikre, kész ennyi volt, nem bírtuk tovább kitört belőlünk a nevetés, persze ez után elkezdtünk tanakodni, hogy tényleg nem ott volt, Riley és Ryan, ezen elvitatkoztak egy ideig, tőlem is kérdezgették, de emlékeztettem őket, hogy én aznap nem csináltam semmit :D így nem sokra jutottak velem, de végül aztán megunták, és a szekrény is maradt ott ahova tették :D

 A szüleimmel is beszéltem, hogy megnyugodjanak még élek, nem csináltam semmi hülyeséget, körülbelül egy órán keresztül mesélnem kellett, hogy mivel töltöm a napjaimat, majd megkértem, mutassák meg az én kis Manókámat, végül kérték, had beszéljenek Haleyvel, így átadtam a helyet, addig én Ryan gépén gyors váltottam pár szót Bennel, aki már hazaért a nyaralásból, és mint azt mesélte, újabb nyaralásra mennek, most viszont Görögország az úti cél, kész Világjáró ez a srác :D 

Röviden ennyi ami úgy lényeges történt, ma viszont mindenki a holnapi ünnepséggel volt elfoglalva ugyanis Július 4. A függetlenség napját ünneplik ilyenkor Amerikában.

Épp azt tervezték, hogyan miként hozzanak mindent össze, mivel Grill-partyt akarnak rendezni, az

 egész délelőtt azzal telt el, hogy összeírják mit vegyünk, meg mondom őszintén, fél óra után meguntam, ezért cselekednem kellett.

- Na jó ebből elég, irány a kocsi megyünk vásárolni, mert így még holnap reggelig is itt ülünk. - mondtam nekik, mire egy emberként álltak fel és indultak meg kifelé, ezt már szeretem :D 

A kocsiban azon gondolkodtam, hogy nem jutottak semmire, hisz egy grillhez minden adott, így gyors elővettem egy papírt és írni kezdtem. Az üzlethez érve, kiszálltunk és figyelmet kértem.

- Nos, Riley, Oli, ti mentek a zöldségekért, itt a cetli - adtam át nekik.

- Ryan, Zayn, tiétek az italok - kapták meg ők is a papírjukat.

- Jeremy te velem jössz - így a kis csapatok fogtak egy egy kocsit, és indulhatott a bevásárlás.

Jeremyvel intéztük a húsokat, a különleges fűszereket hozzá, vettünk pár műanyag evőeszközt, mert, hogy egyikünk se fog mosogatni az is biztos :D 

Az autóhoz mentünk ahol a többiek már vártak, és végignéztem mindent hoztak e.

- Gratulálok, minden sikeresen beszereztünk. - dicsértem meg őket.

- Remek ötlet volt Lex. - mondta Oli.

- Az nem kifejezés, zseniális - tette hozzá Ryan.

- Ja, bár az utolsó mondat a lapom, " Ui: Ne merészeljetek mást megvenni ami nincs a papíron!" - olvasta fel Zayn, - Hát ez elég ijesztő volt, nem is mertem máshoz nyúlni - nevette el magát :D 

- De bevált - mosolyogtam rá.

Hazaérve kipakoltunk mindent, a fiúk elkezdték a kertben összeállítani az asztalokat meg a többi fontos dolgot, ami  szerintük az. Mi Haleyvel előkészítettünk holnapra mindent, hogy már csak sütni keljen. 

Ki indultam az udvarra, meglesni a fiúkat, hogy állnak amikor egy beszélgetés fültanúja lettem.

- Haver, ezt nem bírom már, az agyamra megy - mondta Jeremy.

- Miért nem mondod meg akkor neki? - kérdezte Ryan.

- Mégis hogyan? Álljak elé, Bocs Lexi nem bírom a közelséged, mert megőrülök tőle, hogy....- nem hallgattam végig, annyira rosszul esett már a mondat eleje is, még hogy megőrül tőlem, hát ha így akarja legyen így, nem kell engem elviselni!

Lehuppantam a nappaliba Riley mellé, aki látta rajtam, hogy valami nem stimmel.

- Mi az Lexi? - kérdezte tőlem.

- Szerinted idegesítő személy vagyok? - kérdeztem vissza.

- Igen, mikor nem hagysz aludni - nevetett.

- Rileyyyyyyyyy - forgattam a szemeim.

- Jó, na, szerintem nem, téged mindenki szeret - felelte.

- Hát úgy tűnik valaki mégse - mondtam halkan.

- Ki? - kérdezte.

- Mindegy - felálltam és felmentem a szobába, úgy is későre járt már, így bedőltem az ágyba a gondolataimmal együtt. 

Huszadik rész

Június 27. csütörtök (2)

Jeremy

Útközben a fiúk végig trükköket csinálta, persze némely járókelő utánuk kiabált a nem tetszését kifejezve, de voltak akik megtapsolták őket, pár lány is olvadozott a látványtól. 

Az út háromnegyedénél Oli és Zayn elkanyarodtak.

- Hát ti meg hova mentek? - kiáltott Jeremy utánuk.

- Van egy kis dolgunk - kiáltott vissza Oli.

- De ti csak menjetek, ott találkozunk - folytatta Zayn.

Így rájuk hagytuk és folytattuk az utunkat.

Tíz perc elteltével mi is lekanyarodtunk és elénk tárult egy hatalmas terület, ami ki volt alakítva egy park szerűségnek ahol egy kis részen kosarasok, biciklisek és persze deszkások trükköztek, volt még sok egyéb szórakoztató kisebb terület tele minden féle elemekkel. 

Bevallom, nagyon ötletes és szép hely volt ahhoz képest, hogy milyen célt szolgál, hisz itt is találhatók graffitik, de nem irkafirka, hanem igazi művészi alkotások, amiket egyből meg is csodáltam amint letelepedettünk egy lelátó aljára ami persze betonból készült. 

- Ryan, ezeket ti csináltátok? - kérdeztem a falra mutatva.

- Dehogy, nekünk nem erősségünk a rajz meg a festészet - vigyorgott. 

- Ja, tényleg, még egy házat se tudsz lerajzolni - nevettem fel, mire ő összekócolta a hajam és elgurult a deszkáján.

Én még pár percig nézegettem a műveket, aztán visszatértem a többiekhez, ahova két műanyag széket és egy asztalt helyeztek el a lelátó mellé.

- Ezt honnan szereztétek? - kérdeztem csodálkozva.

- Mi hoztuk ide, csak jól elrejtettük - mondta mosolyogva Jeremy.

Rileyval el is foglaltuk a helyünket, a két fiú pedig elkezdett deszkázni.

Kis idő múlva Oli és Zayn érkezett meg két-két szatyorral a kezükben, ezek szerint a kis dolguk a bevásárlás volt. :D 

- Hoztatok nekünk is valamit? - gurult oda Ryan.

- Még szép, tessék - nyújtotta át neki az egyik szatyrot Oli, a többit letették és mindegyikük elővett valamit majd megindultak felém. Fogalmam sem volt ebből mi fog kisülni, a fejemet kapkodva kerestem a többieket és mikor találkozott a tekintetünk, csak mosolyogva bólintottak.

A két fiú megállt előttem, óvatosan fel pillantottam rájuk, amikor letérdeltek elé, kíváncsian vártam mi lesz ebből.

- Lexi Dree - kezdte Oli, egy pillanatra megijedtem, remélem nem a kezem akarják megkérni :), amikor Zayn folytatta.

- Nagyon sajnáljuk amit reggel tettünk veled - kért ismét elnézést.

- Kérünk téged, bocsáss meg nekünk - mondták egyszerre.

- És fogadd el ezt a kis csekély ajándékot amiért ilyen szemetek voltunk - nyújtották egyszerre a kezükben lévő bonbont és egy kisebb dobozkát, amit kinyitottam és egy nyaklánc volt benne egy cuki kis medállal, komolyan ledöbbentem, hogy ők ilyenre képesek. 

- Na mit mondasz? - zökkentett ki a döbbenetemből a két fiú, egyenként rájuk néztem és elmosolyodtam.

- Nem vagytok normálisak, képesek voltatok ajándékot venni csak azért, hogy megbocsássak? Hihetetlen, hát ezek után tudna rátok bárki is haragudni?! - fejeztem be a mondatot mosolyogva.

- Akkor...? - kezdték volna.

- Gyertek ide ti lököttek - tártam ki a karom, így felugrottak és egy hatalmas ölelés lett a vége.

Ryan

- De többet ilyet nem csináltok ugye? - kérdeztem komolyan.

- Ígérjük - mondták egyszerre és nyomtak két oldalról egy puszit az arcomra.

- Most, hogy újra szent a béke, deszkázhatunk végre? - kérdezte Ryan.

- Nanááááááá - kiáltotta Zayn.

Bele is kezdtek a trükkökbe, mi Rileyval videóztunk, fotóztuk őket. 

Oli és Zayn

Mit is vártam a két bolondos fiútól, ugyanis Zayn egy matracra feküdte, Oli pedig elindult, hogy ő átugorja, kicsit megijedtünk Rileyval, hogy ráesik és a kórházba kötünk ki, de nem, olyan könnyedén repült át felette, mintha nem is lett volna ott Zayn. 

- Lányok, milyen volt? - kérdezte Oli.

- Félelmetes - vágta rá Riley.

- Akartok igazán félelmeteset látni? - kérdezte Zayn.

- Ennél is? - kérdeztem vissza, de ő csak mosolygott.

Zayn

- Figyeljétek a mestert - mondta büszkén majd elindult a lépcső melletti sima emelkedőhöz aminek a tetején egy kerítés van.

- Zayn, ne csináld - kezdtem teljesen megijedni.

- Nyugi, már vagy ezerszer csinálta - nyugtatott Jeremy, mi csak ijedten néztük, és mikor odaért a tetejére, tényleg átugrott, nincs mese teljesen őrült a gyerek :D Mikor visszaért hozzánk megtapsoltuk, mert ez tényleg nagyon jó volt és egyben veszélyes is.

A nap nagy része ezzel telt, Riley is megpróbálkozott a deszkázással vagyis inkább a deszkán rajta maradással :D, de hát előttünk még a nyár nagy része, lesz még ideje megtanulni :) 

Miután megunta leült mellém, kicsit eszegettünk és beszélgettünk amikor megláttam, hogy Ryan és Jeremy nagyon sugdolóznak.

- Riley, szerinted a két fiú mire készül? - biccentettem feléjük.

- Nem tudom, de semmi jóban az biztos - felelte.

Ryan

Totál igaza lett, Ryan megindult a deszkával felénk és egy pillanatra sem tűnt úgy, hogy ő majd megáll.

- Ryan, mit csinálsz? - kiáltottam oda, de ő csak mosolygott, és odaért hozzánk abbana pillanatban átugratott az asztal felett.

- Ti a mai napotokat arra szántátok, hogy a szívbajt hozzátok ránk? - kérdezte tőlük Riley.

- Mond, hogy nem tetszett - jött oda Ryan.

- Na jó, király volt - nevetett.

Még egy kis ideig elszórakoztunk, majd mindenki kezdett fáradt lenni.

Késő délután indultunk el haza, ma a fiúk, már nem aludtak nálunk, így fél úton elköszöntünk egymástól, és hárman folytattuk az utunk. Hazaérve vacsiztunk, és egy kiadós zuhany után, bedőltünk az ágyba.  

Tizenkilencedik rész

Június 27. csütörtök

Reggel susmogásra ébredtem és azt éreztem, hogy valami csikizi az arcom. Kinyitottam a szemem és Zayn meg Oli alig bírták visszafojtani a nevetésüket.
- Ti meg mit műveltek? - kérdeztem még kómásan.
- Csak fel akartunk kelteni, mert hamarosan megyünk - mondta Oli.
- Mégis hová? - kérdeztem.
- Csak úgy el, lógni minden fele - felelte.
- Srácok, mit csináltok itt? - jött be Ryan Jeremyvel.
- Semmit - felelték egyszerre, de Ryan furán nézett rájuk, majd rám pillantott és kitört belőle a nevetés.
- Ajjj , mit nevettek már, itt aludni sem lehet - kelt fel Riley. - Jézusom Lexi - kezdett bele ő is a nevetésbe.
- Mi van? - értetlenkedtem, így a kezembe adta a kis tükrét.
- ÁÁÁÁÁÁ, normálisak vagytok? -estem teljesen kétségbe a látványtól, ugyanis összefirkálták az egész arcom, de ők csak nevettek.
- Szerintem nagyon jó lett - mondta nevetve Zayn.
- Remélem nem alkoholos filc. - néztem kérdőn rájuk.
- Ööö, nagyon utálni fogsz ha az? - kérdezte Oli.
- UTÁLNIIII? Még hogy utálni? Szerintetek ez most, hogy fog lejönni?  ÁÁÁÁ inkább ne is válaszoljatok!!- mentem be dühösen a fürdőbe. Hallottam ahogy Jeremy közli velük, hogy azért ez kicsit durva volt és hogy örülhetnek ha valaha még szóba állok velük, aztán csönd lett, valószínű kimentek, jobb is, nincs hangulatom hozzájuk. Elkezdtem lemosni az arcom, őrület, mire ez lejön lemegy a nap, de mázlijuk, hogy még friss, de így is vagy fél órán keresztül sikáltam az arcom, mire sikerült megszabadulnom minden firkától.
Felöltöztem és leültem a fotelba zenét hallgatni, de amint elkezdtem volna kopogtak az ajtón, nem feleltem, így csak fogta magát és bejött Jeremy.
- Mi szeretnél? - kérdeztem mérgesen.
- Megnézni jól vagy-e. - felelte.
- Amint látod igen. - mondtam.
- Látom sikerült lemosni - állapította meg.
- Nagy nehezen, de igen. - mondtam.
- Lejössz reggelizni? - kérdezte.
- Nem vagyok éhes. - vágtam rá.
- Tudom, hogy most nagyon mérges vagy, de a srácok nagyon megbánták, azon agyalnak, hogyan engesztelhetnének ki. - mondta.
- Figyelj Jeremy, nem ismersz még, én tényleg minden hülyeségben benne vagyok, ha máshova rajzolnak nincs gond, de az arcom az más, vagy legalább ne alkoholos filccel, ami nehezen jön le - magyaráztam neki.
- Persze, megértem, de gyere le enni - kérlelt.
- Jóóó, de hozzájuk nem szólok - mondtam durcásan.
- Nem is kell, megérdemlik - ölelt át ahogy felálltam. - Na gyere. - mondta és elindultunk.
Lementünk csatlakozni a többiekhez, a két fiú félve pillantott felém, de én nem vettem róluk tudomást. Reggeli közben Riley törte meg a csendet.
- Ma mit fogunk csinálni? - érdeklődött.
- Igazából egy jó kis programot terveltünk ki - mondta szomorúan Oli.
- De  sajnos elrontottunk mindent - fejezte be Zayn.
Rájuk pillantottam, azt vettem észre, hogy ők tényleg nagyon megbánták, ami számomra meglepő.
- Mi lett volna az? - kérdeztem, ők pedig meglepődtek a kérdésemen.
- El szerettünk volna vinni benneteket gördeszkázni - felelte Oli.
- Uhhhhh gördeszkázni, de jó, mindig is megakartam tanulni - ujjongott Riley. - Ugye elmegyünk? - nézett rám? - kérdőn.
Mivel nem feleltem, így kicsit szomorúan lehajtotta a fejét, mire a Zayn megszólalt.
- Figyi Lexi, tényleg nagyon sajnáljuk,- ne haragudj - kért bocsánatot Zayn.
- Tudom, hogy sajnáljátok, rátok van írva - feleltem.
- Akkor nem haragszol? - kérdezte Oli, én meg felhúzott szemöldökkel pillantottam rá, ezáltal tudta, hogy hülyeséget kérdezett.
- De, de attól még nem szeretném mindenkitől elvenni a lehetőséget, hogy jól érezze magát. - feleltem, és Rileynak felcsillant a szeme.
- Mikor indulunk? - kérdezte is meg egyből a fiúktól.
- Miután elmosogattál - nézett rá vigyorogva Ryan.
Abban a pillanatban felpattant és neki állt elpakolni, elmosogatni rekord idő alatt. :)
- Azt hiszem, tudom mivel fogom ezentúl rávenni, hogy mosogasson gyorsan - nevetett Ryan, amin mindannyian elmosolyogtuk magunkat.
- Kész is van, indulhatunk? - kérdezte
- Igen, mit szólnátok ha mi deszkával, ti meg biciklivel jönnétek? - kérdezte Ryan.
- Uhh ez remek ötlet - fellete Riley.
- Lexi? - nézett rám.
- Felőlem oké - mondtam.
- Akkor induljunk. - mondta.
A fiúk fogták a deszkájukat, nekünk meg, ahogy mondta Ryan, adott egy-egy biciklit, aminek kifejezetten tényleg örültünk, így többet látunk a városból.
Mikor, megállapítottuk, hogy minden megvan, útnak indultunk.

Tizennyolcadik rész

Június 26. szerda (2)

Befutásom után a konyhába mentem, hogy megnézzem Rileyt, de nem volt ott, viszont a konyha ragyogott a tisztaságtól. Átmentem a nappaliba és igen, ott üldögél Olival és Zaynnel. 

- Már végeztetek is? - döbbentem meg.

- Ilyen a csapat munka - felelte Oli.

- Szép - néztem körbe.

- Az udvar, hogy áll? - kérdezte Zayn.

- Még eltart egy ideig -mosolyogtam.

- Történt valami, hogy így vigyorogsz? - kérdezte Riley.

- Így is mondhatjuk. - kuncogtam.

- Ne csigázz már, mondjad - türelmetlenkedett Oli.

- Inkább mutatom - ültem le közéjük és elindítottam a videót.

A videót megnézve, elkezdtek nagyon nevetni, a két fiú szó szerint fetrengtek a nevetéstől.

- Ez most volt? - nevetett Riley.

- Persze, mielött bejöttem, de Ryannek egy szót se - mondtam nekik.

- Nagyon király, nézzük meg újra. - kérte Oli, ígyodaadtam a telefonom.

Ha ötvenszer nem nézték meg akkor egyszer sem :D bár be kell vallani elképesztően vicces jelenet :D 

- Na most már elég lesz, add vissza a telom - kértem Olitól.

- Csak még egyszer utoljára - és megint nézni kezdték.

- Mi olyan vicces? kérdezte Ryan mikor bejöttek, a fiúk gyors elrejtették a telefonom.

- Semmi, csak Oli próbál viccet mesélni, de amint látod csak ők ketten nevetnek - magyaráztam neki.

- Aha, és Riley, miért fúrja a fejét a párnába? - nézett furán.

- Meditál - vágtam rá, amin Jeremy elnevette magát.

- Lexi, mit csináltál? - kérdezte Ryan.

- Most miért

 gondolod azt, hogy én tettem bármit is? - kérdeztem vissza.

- Mert ismerlek, azért - tette keresztbe a kezeit.

- Kész is az udvar? - teeltem a témát.

- Huh ne is mond, már ideje volt - felelte Jeremy ezzel megmentve engem is, de Ryan még mindig várta volna a választ de nem kapott ugyanis a fiúk megéheztek.

- Éhen halok, ti nem? - kérdezte Zayn.

- De, keresünk valamit - felelte Oli.

A konyhába mentünk, nem sokáig keresgéltünk, ugyanis sok kaja megmaradt a buliról, így Rileyval megterítettünk, a fiúk pedig kipakolták és megmelegítették az ételt. Evés közben minden élményt megbeszéltünk ami a bulin történt és jókat is nevettünk.

- Ahh de tele vagyok - nyöszörgött Oli.

- Azt még megeszed? - kérdezte tőlem Zayn.

- Nem, tied lehet - adtam oda neki.

- Köszi - köszönte meg és már ette is.

- Haver, hogy bírsz ennyit enni? - kérdezte tőle Jeremy.

- Hééé, egész nap keményen dolgoztam, kell az utánpótlás - vigyorgott.

- Keményen mi? neked kellett volna az udvarra menni - mondta neki Ryan.

- Ja, lehet, de akkor nem röhögtem volna egy órán keresztül azon, ahogy belezuhansz a vízbe. - kezdte el a nevetést, én meg fogtam a fejem, hisz kértem ne mondják el.

- Miiiiiii? - lepődött meg. - Te felvetted? - nézett rám. 

- Egy ilyen jelenetet vétek lett volna nem felvenni - feleltem, amin a többiek el kezdtek nevetni.

- Ne aggódj Ryan, imád a közönség - szólalt meg halál nyugodtan Oli.

- Miii? - kérdeztük egyszerre tőle.

- Ja, nem mondtam? Nálam maradt a telod és megosztottam. - mondta még mindig tök nyugodtan.

- Add ide- kaptam ki a kezéből.

- Ha törölni akarod, meg se próbáld az én oldalamon van - vigyorgott.

- Menekülj - ugrott fel Ryan, Oli már ott se volt.

Egy ideig kergették egymást az egész házban, addig mi elpakoltunk és a nappaliban vártuk mi fog történni. 

- Ryan, ne már, most ettem rosszul leszek - kiáltotta neki Oli.

- Az a te bajod - kiáltott vissza.

- Vajon mikor unják meg? - kérdeztem.

- Képesek egész hajnalig itt futkosni - felelte Jeremy. - Bár Oli azért elég cseles, hogy kihúzza magát - tette hozzá.

- Nem baj az, esz anyag a videóhoz - nevetett Zayn.

- Csak meg ne tudják, mert futhatsz te is - nevettem fel.

- Ne félts engem Lexi,  - kacsintott. 

- Mit szólnátok egy filmhez, amíg ők ketten meg nem unják? - kérdezte Riley.

Mindannyian bele egyeztünk, így betett egy filmet. Fél órát nézhettük, amikor Oli kiterült a lábunk előtt.

- Ne szóljatok semmit - kérte, aztán Ryan bukkant fel.

- Nem láttátok merre ment? - kérdezte.

- Nem - feleltük egyszerre, Oli persze jelezte, hogy jók voltunk, úgy hogy folytathattuk a filmet.

Este tíz óta fele végeztünk vele, és Ryan közeledett felénk.

- Feladom, eltűnt, egyszerűen nem tudom merre lehet - állt meg a falnak dőlve.

- Miért nem csatlakozol hozzánk, majd elő kerül. - mondta neki Zayn.

Ryan elindult, hogy leüljön, mikor kényelembe helyezte magát, megdöbbent ahogy Oli vigyorogva integet neki.

- Nem mondod, hogy végig itt feküdtél? - kérdezte tőle.

- Csak a film fele óta - felelte.

Ryan felállt és ráugrott, majd Zayn a kezembe nyomta a teloját, hogy vegyem a jelenetet, és Jeremyvel együtt ők is ráugrottak.

- Jóó, elég lesz, összenyomtok - jajgatott.

- Megérdemled - felelték egyszerre.

Végül aztán csak lemásztak róla, a videó még mindig a közösségi oldalon volt, rengetek nézettséggel :D 

A fiúk ma is itt aludtak, így szépen felvonult mindenki az emeletre és lefeküdtünk aludni.

Tizenhetedik rész

Június 26. szerda

Elsőként keltem fel, olyan egy óra körül, így lementem, hogy ne zavarjam Rileyt. A földszinten elém tárult az esti buli maradványai, hajnalban még nem tűnt ennyi munkának, de most így világosban :D A többiek kisebb sokkot fognak kapni, főleg ha még az udvart is meglátják, mert közben kimentem körülnézni ott is. :D

Bementem a konyhába, hogy egyek valamit és feltűnt milyen sok étel megmaradt. Fogtam egy szelet pizzát és egy üveg narancslevet és kiültem a teraszra. Tíz perc elteltével nagy kiáltásra kaptam fel a fejem.

- Jézusom - kiáltott fel Riley, így bementem.

- Mi történt? - kérdeztem

- Láttad ezt? - mutatott minden fele.

- Igen - mosolyogtam.

- Szerinted ez vicces? - nézett rám, már nyitni akartam a szám, hogy válaszoljak, de félbe szakított. - Inkább ne is válaszolj! - tette fel a kezét, én csak vigyorogtam. 

- Mi ez a kiabálás? - jött le Ryan kómásan.

- Csak Riley meglátta, mennyi dolgotok lesz ma - nevettem. 

- Mi? - kérdezte ásítva, én csak a fejemmel biccentettem a nappali felé. 

- Ohh, hogy az a .... - fogta a fejét - hajnalban nem tűnt ennyinek - mondta.

- Te meg min kuncogsz itt? - kérdezték a fiúk, mert leértek ők is, így mutattam nekik is a nappali felé. 

- Huh, lesz mit takarítani - jegyezte meg Oli.

- Még az udvart nem is láttátok - nevettem.

- Hogy miiii? - nézett rám Zayn, én csak a vállam rándítottam meg.

Egyből kirohantak körül nézni, és hát igazam lett enyhe sokk érte őket :D 

- Azért ugye levegőt még vesztek? - mosolyogtam sunyin, Riley meg meglökött, ne gonoszkodjak :) 

- Na jó, akkor együnk aztán neki állunk - mondta Ryan.

Így elindultak a konyha felé, Ryan kérdezte nem e megyek, de mondtam én már ettem, én inkább felmentem a gépemért, hogy elüssem az időt míg ők takarítanak :D 

Kint kerestem egy napozó ágyat, és kényelembe helyeztem magam.

Ryan és Jeremy jött ki az udvarra, miután ettek, és azon tanakodtak, hol is kezdhetnék :) 

- Haver, sose végzünk - vakargatta a fejét Ryan.

- Dehogynem, csak kezdjük el - mondta Jeremy.

- Jó akkor hozok zsákokat - majd bement.

- Mit csinálsz? - kérdezte tőlem Jeremy.

- Nézem a leveleim, meg ilyenek - feleltem.

- Na itt is vagyok, tessék - nyújtott pár zsákot Ryan Jeremynek.

- Többiek? - kérdeztem.

- Oli meg Zayn, a nappalit vállalta, Riley pedig a konyhát - mondta.

- Hol is kezdjük? - nézett körbe.

- Talán az elején - nevettem.

- Jó kötekedni? - nézett le rám.

- Aha - vigyorogtam, amin Jer elnevette magát, Ryan csak rázta a fejét, és inkább neki állt a takarításnak.

Visszapillantottam a gépemre és jött egy levelem Bentől.

"Szia Lexi!

Köszi nagyon jól,Párizs nagyszerű város, el kell jönnöd majd ide.

Az élményeimet meg képeket majd ha haza értem küldök, csak most is épp fel néztem.

Persze, amint újra otthon leszek, átlépek megnézni a kutyusod.

Ne aggódj vigyázok rá!

Ben"

Nagyon rendes tőle, írtam még pár osztálytársamnak egy rövidke levelet, majd kiléptem.

Úgy döntöttem, nézem, ahogy a fiúk szorgoskodnak, hisz ez nem mindennapi látvány.

Ryan nagyban szedegette a szemetet, amikor láttam, hogy lassan odaér valami maradékhoz, gyors előkaptam a telefonom, mert úgy éreztem ezt meg kell örökíteni. Amint odaért, úgy megcsúszott rajta, hogy zsákostul a medencébe esett :D :D  Jeremyvel nem bírtuk ki  nevetés nélkül, nagyon nagy jelenet volt. 

- Jól szórakoztok? - kérdezte kicsit mérgesen.

- Bocsi, de ez nagyon állat volt - nevetett még mindig Jeremy.

- Te meg inkább segítenél, ahelyett hogy itt fekszel - mondta rám nézve.

- Az egyezség még mindig él - vigyorogtam.

- Átöltözöm - mondta durcásan és bement.

- Elárulod miről van szó? - kérdezte a napozóágy végébe ülve Jeremy.

- Mikor kitalálta a bulit, én elleneztem, féltem, ogy valami baj lesz és akkor Haley kiakad, de Ryan addig győzködött és ajánlatokat tett míg belementem - meséltem el neki.

- Mi volt az ajánlat - érdeklődött.

- Az, hogy mindent ő elintéz és el is takarít, mire én azt feleltem, hogy ajánlom is, mert én semmit nem mozdítok meg, és el fogadta - mosolyogtam.

- Így már értek akkor mindent, cseles kis csajszi vagy - nevetett.

- Mi a nevetés tárgya? - jött vissza Ryan.

- Megtudta az egyezségünk - álltam fel.

- Nagyszerű, és most hova mész? - kérdezte.

- Elfoglalom magam, ti csak takarítsatok, lassan besötétedik - cukkoltam.

- Siess, mielőtt egy zsákot dobok utánad - és már emelte is fel, így gyors befutottam.